Az elmúlt másfél-két évben számos tényező negatívan hatott az építőipar teljesítményére. Bár már látni pozitív változásokat némely területen, de összességében egy beszűkülő piacon kell a vállalkozásoknak helytállniuk. Mikor várható a trendforduló, és mit hozhat a 2024-es év az iparág számára? Többek között ezekről kérdeztük Koji Lászlót, az ÉVOSZ elnökét.
Az építőipar teljesítménye a 2022-es év elejétől csökkenő tendenciát mutat minden szegmensben. Bár folyó áron ez a csökkenés nem annyira szembetűnő, de az építőipart is sújtó jelentős infláció tükrében markáns visszaesésről beszélhetünk. Elnök úr, idén ez a tendencia megfordulhat?
Koji László: Véleményem szerint ez a csökkenő tendencia nem fog megfordulni még ebben az évben, összehasonlítható árakon további csökkenés várható. Ennek mértékét még így év elején nehéz prognosztizálni, de egy vagy akár kétszámjegyű visszaesés is lehetséges az építőipar teljesítményében. Folyó áron nézve a 7000 milliárdos értéket várhatóan ebben az évben is hozza az iparág. Az építőipar áremelési mozgásterét tekintve 2024 első felében az infláció mértékénél kisebb áremelést tudnak majd érvényesíteni az iparág szereplői. Az év második felétől viszont az inflációval megegyező, akár azt meghaladó áremelkedés is elképzelhető. Éves szinten 6-7%-os áremelkedés lehet.
Az iparág visszaesését kiváltó okok elég szerteágazóak: energia- és alapanyagárak emelkedése, magas hitelkamatok, bérköltségek növekedése, valamint az állami beruházások bezuhanása, hogy csak a legfontosabbakat említsük. Az idei benzinár- és fuvardíj-növekedés a vállalkozások költségeit még tovább növelik, mely további áremeléseket vetít előre. Ezen tényezők közül például a hitelkamatok esetén látni már némi konszolidációt. Ebben a helyzetben mi jelenthet kiutat?
K. L.: Úgy gondolom, hogy az eddiginél is bátrabb alapkamat-, hitelkamat-csökkentésre lenne szüksége az iparágnak. Az építőipart egy 5%-os kamatszint tudná érdemben segíteni. Ez a lélektani határ lenne az, amely mind a projekt- és cégfinanszírozási oldalt, mind a megrendelőoldali hitelfelvételt, a fizetőképes kereslet megjelenését oly mértékben támogatná, ami az építőipar teljesítményét növekedési pályára állíthatná. Mindent egybevetve ugyanakkor ezen kamatszint elérése nem várható az év első felében, talán az év közepén válhat reálissá.
Ha az állami beruházásokat nézzük, akkor ott még az előkészítési munkák, terveztetések is csak az év második felében indulnak el, ez biztosan nem javítja idén a helyzetünket.
Jelen helyzetben a szakma legnagyobb kihívása, amely köré az ÉVOSZ is rendezi a feladatait, az a hatékonyság javítása. A jelenlegi beszűkült piaci környezetben, amikor a vállalkozások csökkenő pályára kerülnek, akkor a hatékonyságnövelés kulcsfontosságú. Ennek első fokozata mindig a költségcsökkentési lehetőségek feltérképezése. Sajnos ez nem áll meg a működési költségeknél, a projektek bekerülési költségét is igyekeznek csökkenteni, és a kereslethiányos piac szülte nagyobb versenyhelyzetben akár irreálisan alacsony vállalási áron kezdenek el dolgozni a fennmaradás reményében. Ez viszont szétzilálja az egész piacot. Okulnunk kell a 2008–2014-es válságból, ahol az irreális árakon történő vállalkozás szintén nem jelentett megoldást a túlélésre.
Fontos hangsúlyozni, hogy ma már egy vállalkozás sem tud hatékonyabb lenni, ha a környezete nem lesz hatékonyabb. A teljes építőipari értékláncunkban meg kell találnunk azokat a szereplőket, akikkel hatékonyságnövelés terén együtt tudunk dolgozni. Ez akár a kapcsolatok teljes újragondolását is kívánja, ami a tudásmegosztáson, kooperáción alapul. Ez az ÉVOSZ szervezetében is jól leképeződött, és a hazai anyaggyártók és kereskedelmi láncok belépésével a teljes értékláncra kiterjedő, átfogóbb érdekképviseletet tud ellátni.
Ugyanakkor alapvetően a tartalékok megléte határozza meg, hogy ki, hogyan tud reagálni a jelen helyzetre. Úgy gondolom, hogy sok vállalkozás tudott tartalékot képezni, hiszen jó 3-4 év áll mögöttünk. Ők ezt a forrást olyan lényeges dolgokra tudják fordítani, mint a szakmunkások és mérnökök megtartása, képzése. Aki még több tartalékkal bír, az beruházásokkal az élőmunkaigényt is kiválthatja.
Azok, akiknek nincs tartaléka vagy a tartalékát nem kívánja hatékonyságnövelésre használni, azoknak érdemes lenne azt is megfontolni, hogy időlegesen szüneteltetik a tevékenységüket. Ez az iparág szempontjából is szerencsésebb lenne, hiszen ők azok, akik hajlandók belemenni az irreálisan alacsony árakba, feketén foglalkoztatni, számla nélkül dolgozni, kóklermunkát végezni, mellyel az egész építőiparra veszélyt jelentenek.
Az ÉVOSZ hogyan tudja támogatni a vállalkozásokat? Milyen kérdésekben fordulhatnak a szövetséghez?
K. L.: A piaci helyzet veszélyeire és azok kezelhetőségére próbáljuk a figyelmet felhívni. Ennek egyik eleme, hogy aktualizáltuk azokat az ajánlásokat, ami ebben a piaci helyzetben fontos lehet, például a magasépítési létesítmények szerződéskötéséhez és annak végrehajtásához adott ki az ÉVOSZ a múlt év végén egy aktualizált anyagot. Emellett a tagokkal közösen határozzuk meg az iparág súlyponti problémáit, és az azokra adandó megoldásokat. Egyúttal hatékonyságnövelésre vonatkozó ajánlásokat is közzéteszünk.
Mi elsősorban a közép- és nagyvállalatok érdekképviselete vagyunk, amelyek felelőssége különösen nagy, nekik integrátori szerepet is fel kell vállalniuk az alvállalkozói rendszerük irányába például képzés, digitalizáció, technológiai korszerűsítés, szervezés terén. Ők azok, akik az átlaghoz képest több tartalékkal bírnak, és emiatt ők lehetnek a motorjai az újtípusú, hatékonyság mentén szerveződő építőipari értéklánc kialakításának.
A hazai piactól kicsit messzebbre tekintve az építőipart olyan globális trendek alakítják, mint a fenntarthatóság, digitalizáció és az energiahatékonyság növelése. Ezen területeken belül az ÉVOSZ mire fókuszál, mi az, ami meghatározó lesz idén? Ezen ügyek kezelése hogyan zajlik a szervezetnél, esetleg hogyan lehet ebben részt venni?
K. L.: Mi három témát vállaltunk fel hangsúlyosan: az egyik a digitalizáció, a másik a technológiai korszerűsítés, a harmadik pedig a fenntarthatóság. Ezekben a témákban magunk köré gyűjtöttük, illetve gyűjtjük a legjobbakat. Elértük náluk, hogy a tudásukat megosszák különböző fórumokon, konferenciákon, kiadványokban, valamint a különböző szabályozást előkészítő szakmai munkacsoportokban. A rendkívül nehéz piaci környezet pozitív hozadéka, hogy kikényszeríti a hatékonyságnövelés irányába tett lépéseket, így ezen területeken a munka már a tavaly év végén megindult a szövetségben. Célunk, hogy a legjobbak tudását minél szélesebb szakmai körben megosszuk konferenciák, kiadványaink, egyéb megjelenéseink útján.
Szívesen fogadjuk azon hazai székhelyű cégek jelentkezését, akik ebben a közös munkában részt vállalnának.
Szintén globális jelenség a szakképzett munkaerő hiánya. Az ÉVOSZ tavaly év végén végzett felmérésében a harmadik fő akadályozó tényezőként határozták meg a szakember- és munkaerőhiányt a válaszadók a megrendelések hiánya és az infláció után. [1] A vállalkozások milyen munkaerőmegtartási, -utánpótlási technikákat alkalmaznak? Az ÉVOSZ ebben hogyan tudja segíteni őket?
K. L.: Már létszámkibocsátó ágazat az építőipar. Nem munkaerőhiány van összességében, hanem szakmunkás- és mérnökhiány. Ebből az következik, ha kevesebb a munka, akkor őket a vállalkozók mindenképpen igyekeznek megtartani, és a betanított és segédmunkás állományt építik le. Megjelentek a rövidebb idejű foglalkoztatások főleg a fizikai segédmunkások terén.
A szakmunkást és a mérnököt viszont meg kell tartani béremeléssel, béren kívüli juttatásokkal, vagy ki kell váltani őket képzéssel, jobb munkaszervezéssel, technológiai fejlesztéssel vagy iparosított háttéripari építési termékek betervezésével, kivitelezésével. Ez utóbbi egy hosszú folyamat, mellyel párhuzamosan a képzési rendszert is tovább kell fejleszteni. Nálunk még mindig a hagyományos építőipari szakmákból – kőműves, festő, burkoló – iskolázunk be a legtöbbet. Ugyanakkor az előregyártás felfutásával valószínűleg a jövőben a helyszíni összeszerelő mesterekből kell majd sokkal több. Emiatt a pályaorientációnál már finomhangolásra van szükség, és nem elég csak az építőiparba bevonzani a fiatalokat, de azon szakmák irányába is kell terelni őket, amelyekre a jövőben nagyobb igény lesz.
A munkaerőhiány csökkentésének másik útja a külföldi, akár EU-n kívüli munkavállalók alkalmazása. Most kb. 15 000–18 000 unión kívüli szakmunkást és mérnököt foglalkoztat az ágazat. A gond ezzel akkor van, ha például a Távol-Keletről vagy Törökországból érkezik egy befektető, aki hozza magával az összes építési terméket, technológiát, a külföldi székhelyű vállalkozást, vele a fizikai és szellemi munkavállalókat egyaránt hatékonysági és költségszempontokra hivatkozva. Ebből így a magyar építőipar teljes egészében kimarad. Viszont itt meg kellene nézni, hogy egyáltalán azonos feltételekkel tud-e a hazai ipar versenyezni. Van arra példa, hogy az unióban vagy Magyarországon forgalomba hozatali engedéllyel nem rendelkező terméket gyártanak, vagy például a munkaügyi törvény be nem tartásával, az ellenőrzések és szankcionálás hiányosságait kihasználva többletmunkát végeztetnek a külföldi dolgozókkal. Ezeket érdemes lenne feltárni és kezelni.
Az építőipar piacán meglévő szakemberhiány tőlünk nyugatabbra már több évtizedes probléma, ahol már születtek követhető példák, melyekből tanulhatunk, amelyeket adaptálhatunk. Emellett a hazai jó gyakorlatokat bemutatva és a hazai munkaerőpiac hiteles helyzetértékelésével próbáljuk mi is segíteni a vállalkozásokat.
Az Építési és Közlekedési Minisztérium létrehozásával a szakmának közvetlen érdekképviselete van a kormányon belül. A minisztérium szakmai partnere az ÉVOSZ. Ez a közös munka eddig milyen eredményt hozott? Idén mi várható?
K. L.: A legelső siker, hogy a Covid és háború előtt megkötött, nagyértékű állami beruházások árak miatti szerződésmódosításának lehetőségét sikerült kidolgozni, jogszabályban rögzíteni és a gyakorlatba átültetni. Ezáltal új közbeszerzési eljárás lefolytatása nélkül van lehetőség a szerződésmódosításra, és ezzel a nyertes ajánlatadónak nem kell egyedül kezelnie az adott létesítményhez kapcsolódó árkockázatot. A másik nagy siker, hogy az Állami Építési Beruházások Kerettörvényében mindazt az elvi problémát sikerült kezelni, ami az állami beruházás folyamatába az ajánlatkérő oldaláról eddig nekünk feszültséget okozott, például az előkészítettség milyenségét, a becsült érték számításának módját, költségtervezés folyamatának fontosságát, a verseny fokozását a többajánlatos közbeszerzésekkel. Az ÉVOSZ javaslata volt, hogy a részletszabályozások kidolgozására egy komoly törvényi háttérrel bíró Érdekegyeztető Tanács alakuljon, ami létre is jött.
A magyar építészeti törvény építésgazdasági intézkedések részében nem piacgazdasági módszerekkel kívánt a törvényalkotó belenyúlni a piac működésébe az ellátás biztonságára való tekintettel, például nemzeti kereskedőházak létrehozásával, monopol szituációk egyedi eldöntésével. Nagy sikernek tartom, hogy ezeket sikerült a szakma számára is elfogadható módon lekerekíteni.
Ezek mellett még külön említésre méltó az 5%-os áfával való kivitelezés határidejének meghosszabbítása. Továbbá úgy vélem, hogy most az iparágnak nem technológiai korszerűsítési, munkahelymegőrzést támogató pályázatokra van szüksége, hanem munkára. Ezért, amin még dolgozunk, hogy újra legyen otthonfelújítási program.
Idén az egyik kiemelt feladatunk, hogy a korábban már vázolt új, hatékonyságon alapuló értéklánc létrejöttéhez a megrendelői oldalon – így az állam részéről is – érdemi változást érjünk el. Igényes megrendelő nélkül nincs igényes építőipar. Lényeges, hogy már az építési elképzelés megfogalmazásakor megjelenjenek például a fenntarthatósági és a digitalizációs szempontok.
Másik célunk a 48%-os importkitettség lényegi csökkentése 5 éves távlatban kb. 30–35%-os szintre, a magyar előállítású termékek előnyben részesítése. A Covid-járvány és az orosz-ukrán háború miatt fellépő ellátási hiányokból okulva, az ellátásbiztonság érdekében jobban előtérbe kell helyeznünk a hazai előállítású termékeket és a magyar gyártást. Másfelől tekintettel arra, hogy az ÉVOSZ önkéntes tagjai között nagy többségben vannak a hazai tulajdonú vállalkozások, érdekképviseleti szervezetként őket is képviseljük e téren. A cél elérése érdekében ebbe az irányba szeretnénk a három nagy építésügyet szabályozó törvény végrehajtási rendeleteit terelni. Erre a lehetőséget az Érdekegyeztető Tanácsban való részvétel adja, ahol ezzel a kérdéssel is foglalkozunk.
Az Állami Beruházási Érdekegyeztető Tanácsban hogyan zajlik a munka? Mely területeken, milyen előrelépés várható?
K. L: A tanács kéthavonta ülésezik, és az első félév munkaterve van kész. Február, április és június végére vannak ütemezve feladatok, ezek mentén dolgoznak a munkacsoportok. Első körben a beruházási folyamatok rendszere, a tervezési szerződések rendszere és a BIM van napirenden. Az ezeket tárgyaló munkacsoportokban az ÉVOSZ is ott van, de a következő témakörök esetén is fontosnak tartjuk a többi érdekképviseleti szervezettel az egyes építésgazdasági témákban a szoros együttműködést: a vállalkozások, mint piaci szereplők minősítése vagy a mintaszerződés kidolgozása, amelyet az építési beruházási célú közbeszerzési eljárások során az ajánlatkérő alkalmazna.
Milyen egyéb változások vannak még folyamatban?
K. L.: Újraszabályozzák az „üvegkapu” rendszert, amelynél szintén szeretnénk ott lenni, roppant fontos ugyanis számunkra, hogy milyen lesz. Emellett törvény írja elő az egységes termékinformációs rendszer kialakítását Magyarországon, méghozzá a teljes termékpalettára kiterjedően. Ennek október 1-jéig fel kellene állnia. Izgalmas feladatot ad annak kidolgozása, hogy ebbe a rendszerbe az építőipari termékek és szolgáltatások hogyan kapcsolódjanak be.
Az Állami Beruházási Kerettörvény hatálya alá eső beruházásoknál kitűzött cél, hogy egy meghatározott digitalizált rendszerben kell mindent megtervezni, a megvalósítást rögzíteni, valamint egy költséginformációs rendszer is lesz a költségek jobb nyomonkövetése érdekben egy értékhatár fölött. Ugyanakkor az építőipar digitalizáltsága alacsony, az iparági szereplők eltérő rendszerekkel dolgoznak, és a hazai szabványosítási folyamat is elmarad az európaitól. Ezen adottságok mellett mikor várható a BIM rendszer élesítése az állami beruházásoknál?
K. L.: Az európai szabványok honosítása alapvető, ez adja majd a hazai BIM szabályozás gerincét nálunk is. Viszont itt a legnagyobb kérdés jelenleg, hogy az állam az általa generált beruházásoknál mire kívánja pontosan használni a BIM-et. Amit tudunk, hogy a beruházási folyamat nyomon követésére és költségelemzésre biztosan szeretné alkalmazni, a szabályozást eszerint fogja kialakítani, meghatározva, hogy a rendszerből ő milyen információkat akar megkapni. Azt, hogy ezeken túl még milyen elvárásokat fogalmaz meg, még nem tudjuk. Hogyan jelennek majd meg például a környezetvédelmi szempontok, az újrahasznosítás, amely egy teljesen más rendszert, adatszolgáltatást követel. A rendszer kiépítése folyamatban van, szakmai anyagok készültek, ezt az Érdekegyeztető Tanács február végéig meg kell tárgyalja, majd a tanács ajánlása alapján indul meg a szabályozási háttér megalkotása. Biztosan lesz türelmi idő, hiszen mind az ajánlatkérői, mind az ajánlatadó oldalon is meg kell tanulni, végig kell gondolni az új rendszert.
Összességében milyen eredménnyel lenne elégedett, tart reálisnak erre az évre?
K. L.: Ha az építőipari teljesítmény értéke összehasonlítható áron csak egyszámjegyű csökkenéssel zárja az idei évet, akkor ÉVOSZ-elnökként elégedettnek kell lennem. Akkor még elégedettebb lennék, ha az ÉVOSZ önkéntes tagjainál még kisebb lenne a csökkenés mértéke. Mert ez azt jelentené, hogy jól végeztük a dolgunkat, és működik a tudásmegosztáson alapuló műhelymunka a szövetségben.
________________________________________________________________________
[1] https://magyarepitestechnika.hu/index.php/hirek/az-evosz-tagszervezeteinek-piaci-helyzetertekelese-es-a-2024-evi-varakozasok/
FT
