1953-tól a klímaváltozásig – 4., befejező rész

Cikksorozatunkban azt vizsgáljuk, hogyan változtak az elmúlt évtizedekben a külső térelhatároló épületszerkezetek magyarországi hő- és páratechnikai követelményei, és mi várható a jövőben a Föld légkörének folyamatos változása, a klímaváltozás miatt.

Figyelmébe ajánlom az Olva­sóknak a cikksorozat 3. részé­nek utolsó mondatát: „Figye­lem! Meg kellene barátkozni azzal a gondolattal, hogy a jól hőszigetelt épületekben lég­technika kell, hogy elkerül­hető legyen a nyílászáróknál a páralecsapódás, a vízfolyás.”

Amennyiben az újonnan épülő épületeknél jelenleg is alkalmaz­nának légtechnikát, azaz úgy, mint a passzívházaknál helyiségen­ként lenne légbefúvás és -elszívás, akkor nem kellene ősztől tava­szig annyi páralecsapódási, penészesedési probléma megoldásával kapcsolatos szakértői véleményt készíteni.

A megfelelően méretezett és tervezett légtechnika alkalmazása révén a külső térelhatároló épületszerkezeteknél nem lenne szük­ség páratechnikai számításra, ha egyébként figyelembe vennék azt az épületfizikai alapelvet, hogy az egyes rétegek R_v páradif­fúziós ellenállásai vagy s_d egyenértékű légrétegvastagságai belül­ről kifelé csökkenjenek. Szakértői tapasztalatom szerint ezt az épületfizikai alapelvet sajnálatos módon sok tervező és kivitelező nem ismeri, sőt mondják is: ezt tőlem hallották először.

Figyelni kell a változó klímára

A mindenki által ismert klímaváltozás miatt a magyarországi téli léghőmérséklet is évtizedenként lassú emelkedést mutat, így ha végezne valaki esetleg páradiffúziós számítást, akkor külső légál­lapotként már nem a t_e = –2 ^oC és φ_e = 90%-ot kellene figyelembe venni, hanem magasabb t_e és alacsonyabb φ_e értéket, például t_e = 3 ^oC és φ_e = 60% értékeket. Ennek figyelembevételével a szá­mítás során télen szoba esetén a külső falszerkezetre ható hőmér­séklet-különbség nem 22 ^oC, hanem 17 ^oC lenne. Ez pedig a külső falon keresztül 23%-kal kevesebb páranyomást indukálna.

A tömör külső tárelhatároló épületszerkezeteknél a jelen­legi információk szerint 2022. július elsejétől közel nulla energiaigényű épületet kell építeni. Ilyenek a passzívházak, ahol U < 0,15 W/m²K.

2008-ban (13 évvel ezelőtt!) volt hazánkban az első passzívház-konferencia, amelyre a Saint-Gobain ISOVER Hungária meg­jelentette „Az ISOVER Multi-Komfort ház (megjegyzés: passzívház) és szerkezeti csomópontjai” című 56 oldalas kiadványt. Ebben 30–35 cm vastagságú üveggyapot és kőzetgyapot hőszige­telésű, U = 0,10-0,13 W /m²K hőátbocsátási tényezőjű külső tér­elhatároló épületszerkezetek szerepelnek. Télen az ilyen hőszi­getelt épületszerkezetek a következő évtizedekben is megfelelő energiamegtakarítást jelentenek az épületet használók számára.

Mi lesz a forró nyarakon?

Lakó- és középületeknél a nyári napsütésnek kitett külső térelha­tároló épületszerkezeteknek akkor megfelelő a hőcsillapítása, ha a D hőtehetetlenségi tényezőjük:

• kéthéjú, átszellőztetett térelhatároló szerkezetnél > 2,5,
• egyhéjú, átszellőztetés nélküli térelhatároló szerkezetnél > 3,0.

A 35 cm vastagságú, λ_D = 0,030 – 0,034 W/mK hővezetési ténye­zőjű, üveggyapot hőszigetelésű, átszellőztetett térelhatároló szerkezet kielégíti a D > 2,5 követelményt, így ez a szerkezet a nyári hőcsillapítás szempontjából is megfelelő lesz a következő évtizedekben.

Kell-e növelni a hőszigetelés vastagságát?

Felmerül a kérdés, hogy a hőszigetelés vastagságának növelésével jelentős mértékben csökken-e a téli U-érték, illetve nő-e a nyári D-érték? Nézzünk egy tetőtér-beépítési példát! Az üveggyapot hőszigetelés a hőhidat képező szarufák, illetve az alatta lévő szintén hőhidat képező faváz között kerül elhelyezésre.

Véleményem szerint a tetőszerkezet hőszigetelési vastagságának 35 cm-hez képest történő növelése nem növeli jelentősen a tető­szerkezet U és D értékét. Ez a 35 cm hőszigetelési vastagság a jövőre nézve is megfelelő energiamegtakarítást jelent a tetőtér használójának.

Forrás: Magyar Építéstechnika 2021/10. lapszám