A digitalizáció a BAU 2021 egyik kiemelt témája lesz. A svájci Switch óragyártó cég új központja kiváló példa arra, milyen is lehet majd a digitális jövő az építészetben.

A BAU-Magazine-nak Taro Okabe (Shigeru Ban Architects), Fabian Scheurer (Design-to-Production) és Felix Holenstein (Blumer-Lehmann) egy interjú keretében mutatták be a Biel városában megvalósult látványos épület sajátosságait, a felmerült kihívásokat.

A Swatch új központja iránt nagy érdeklődés mutatkozik az épület különleges formája miatt. Miért éppen ezt a formát választották?

Különösen lenyűgöző éjjel: a Swatch Group új központja Bielben (Svájc) Fotó: Swatch

Több oka is van annak, hogy miért éppen ezt az építészeti formát választottuk – mondta Taro Okabe. Egyrészt a projekt több épületrészből állt, melyet mi egy épülettesté egyesítettünk, követve a telek L-alakját. Másrészt Shigeru Ban már ismerte Bielt egy korábbi munkája, a Pompidou Központ kapcsán, ahol a tetőszerkezet makettjei készültek. Így tudtuk, hogy vannak olyan svájci szakemberek, vállalatok, amelyek egyedülálló szakértelemmel rendelkeznek egy komplex fakonstrukció létrehozásához.”

Hogyan jött létre az együttműködés?

A projekt különlegessége volt, hogy már a pályázati, szerződéskötési időszak előtt megkezdtük a digitális modellezést – emelte ki Fabian Scheurer. Ismertük a Shigeru Ban-t és a Blumer-Lehmann AG-t egyaránt, és tetszett amit csinálnak, élveztük a velük való együttműködést. Okabe úr irodájával már több projekt kapcsán együtt dolgoztunk (a Metzben található Pompidou Center (2007), a dél-koreai Yeoju-i golf klubház (2008)). Fontos megemlíteni, hogy ezeken a projekteken is svájci mérnökök dolgoztak, ahogyan a Swatch-nál is Hermann Blumer és az SJB Kempter Fitze AG faépítő mérnökei voltak a csapat tagjai.

Mind a Design-to-Production mind a Blumer-Lehmann erős alapot biztosított a közös munkához – tette hozzá Taro Okabe. Scheurer úr és csapata Rhino modellt kapott tőlünk, amely alapján 3D modellt készítettek a Blumer-Lehmann számára a gyártáshoz.  Számos dolgot ki kellett igazítani, mindenekelőtt a tengelyeket, ám ennek ellenére a forma gyakorlatilag változatlan maradt. E közbenső lépés nélkül a terv sikeres végrehajtása nagyon nehéz lett volna.

A komplex faszerkezetet a Blumer-Lehmann AG gyártotta le 3D modellezésen alapulva. Fotó: Swatch

Melyek voltak a legnagyobb kihívások, amelyekkel meg kellett birkózniuk?

Nehéz volt garantálni az elvárt pontosságot – emelte ki Felix Holenstein. Legfeljebb ötmilliméteres tűréshatárt kellett biztosítanunk. Ez azért volt fontos, mert az építkezés csomópontjai nagyon bonyolultak voltak, és a több mint 2800 közbeeső szakasz három különböző módon fejeződött be. A kitöltő elemek műszakilag nagyon kifinomultak voltak, hogy megfeleljenek a Svájcban alkalmazott magas szintű szigetelési követelményeknek.

Nem átlátszó, áttetsző és átlátszó panelek Fotó: Swatch

Vannak nem áttetsző, áttetsző és átlátszó panelek egyaránt. Néhány elem tűz esetén kinyitható, hogy eltávozzon a füst, mások fotovoltaikus cellákkal vannak felszerelve. Az átlátszó panelek esetében pneumatikus párnákról van szó, amelyek polikarbonát panelekkel vannak felszerelve a hőszigeteléshez. Az átlátszó elemek négy üvegtáblából állnak, középen redőnyökkel.

További bonyodalmat jelentett az a döntés, hogy az épület műszaki rendszereinek vezetékeit integrálják a szerkezetbe. A gerendákba be kellett marni a vezeték helyét, amely azt vonta maga után, hogy a mérnököknek új számításokat kellett végezniük.

Egy másik gyakorlati jellegű kihívás volt, hogyan lehet megvédeni a rendkívül nagy méretű szerkezetet (240 m hosszú és 35 m széles) az építkezés alatt az időjárás káros hatásaitól. hatától. Ezt óriási ponyvákkal oldottuk meg, amelyeket speciálisan kellett elkészíteni.

A nagy pontosság mellett büszke vagyok a nagyon alacsony hibaarányra, amelyet közösen értünk el. 75 000 egyedi elemet terveztek és készítettek az épület homlokzatára. És mindössze két előre összeszerelt elem érkezett a helyszínre hibásan, melyeket szintén fel tudtunk használni igazítás után. Összességében a hibák aránya alig több mint egy ezred volt – tette hozzá Fabian Schreurer.

Végül nemcsak a digitális modellt készítettük a gyártáshoz, de még azt megelőzően, központi koordináló szerepet vállaltunk. Ez kihívás, de fontos is volt, hogy a különféle szakmák együtt működjenek, vagy inkább egymás mellett, a helyszínen. Központi digitális referenciamodell nélkül ez nem lett volna lehetséges.

A precizitás a Blumer-Lehmann-nal való együttműködés fő oka. Nemzetközileg csak kevés cég van, aki képes megfelelni egy ilyen kifinomult struktúra és forma által támasztott követelményeknek – egészítette ki Taro Okabe.

Körülbelül 900 különféle hűtőpanelt kellett megtervezni és összeszerelni, és nagyon korán meg kellett volna határozni, hogy ki, hol és hogyan építi be ezeket, annak érdekében, hogy a Blumer- Lehmann ezt figyelembe tudja venni a gyártás során, például a fúrási pontok megjelölésével. Mi sürgettük ezt, de nem tudtunk mindenkit meggyőzni ennek szükségességéről. Igazából nem egy nagy dologról volt szó, mindenesetre valahogyan mégis működött, konklúzió: a digitális előregyártáshoz megfelelő tervezést és adaptált folyamatokat kell igénybe venni. Ennek az üzenetnek a legtöbb építőipari vállalkozáshoz el kell jutnia már most. Sokan továbbra is ragaszkodnak az analóg múlthoz – hangsúlyozta Fabian Scheurer.

Az egyik fontos téma, amelyre az építészetben eddig kevés figyelmet fordítottunk, a fenntarthatóság. Ennél a projektnél ez hogyan jelenik meg?

Taro Okabe: A faépítésnek itt is vannak előnyei. Ebben az épületben 6500 fenyőt használtunk fel, vagyis körülbelül 2000 köbméter fát. Számítások szerint ugyanez a mennyiség néhány órán belül újranő a svájci erdőkben. Az épületben több mint 442 fotovoltaikus elem található; vannak velospotok (kerékpár-megosztó) töltőállomásokkal és termoaktív elemekkel. Két, korábban olajos tartály új funkciót kapott, ma már vizet tárolnak bennük.

A projekt milyen tanulságokkal szolgált, amelyeket a jövőbeni projektjeiknél fel tudnak majd használni? Önök szerint milyen irányba megy az építőipar digitalizálása az elkövetkező években?

Felix Holenstein: Sokat tanultunk a komplex formákról és a CNC-gépek használatáról. Ez például segít még több nyersanyag megtakarításában. A projekt nagyon jól megmutatja, hogy a fa milyen építési és tervezési potenciállal rendelkezik.

Ami a kérdés második részét illeti, el tudom képzelni, hogy hosszú távon a faépítésben alkalmazott robotika jelentősége megnő. Ennek kísérleteit már sok helyen elvégezték, például Svájcban a Nemzeti Digitális Gyártáskutatási Kompetencia Központban. Jelenleg azonban az elérhető robotkarokkal még nem lehet olyan precizitást biztosítani az építés során, mint ami például a Biel-i központnál elvárt volt.

Fabian Scheurer: Fontos, hogy az épületek tervezését, valamint az építési folyamatok megszervezését és irányítását a már meglévő digitális gyártáshoz kell igazítani. Itt még sok tennivaló van. Ez nem csak a látványos, egyedi formákkal rendelkező projektekre vonatkozik, hanem általában. Jelenleg egészen egyszerűen a régi folyamatokat digitalizálják. A digitális modelleket túl gyakran használják csak 2D-s tervek elkészítéséhez – ez olyan, mint amikor az írógépet lecserélünk egy szövegfeldolgozó programra, majd a további innovációt leállítjuk, mintha még a világhálót és a hiperszöveget nem fedezték volna fel.

Felhasználjuk az olyan projekteknél szerzett tapasztalatainkat, mint például Swatch központja vagy a Wintherthurban éppen épülő „Crocodile” lakóépület. Mindesetre ez egy nehéz edzőhely volt számunkra, és ismét láttuk, hogy még sok mindennek kell megváltoznia az előregyártott faépületek tervezésében.

 

További információ: www.swatch.com; bau-muenchen.com

 

 

Forrás: https://bau-muenchen.com/

Deceuninck banner