Épületállomány = építőanyag raktár

340

Az Euroconstruct finn kutatója, Markku Riihimäki szerint az épületállomány a jövőben egyre inkább a különböző építőanyagok nyersanyagforrása lesz. Az épület tulajdonságai alapján lehetséges az épületállomány anyagmennyiségének modellezése és kiszámítása, és ha ezt ismerjük, kitűzhetünk olyan célokat, mint a bontási hulladék hasznosítási aránya, környezetvédelem, felújítások, de akár a körforgásos gazdaság is.

Európában kevés a statisztika az építőanyagok felhasználásának arányáról, és csak néhány országban mérik. Jó lenne ezen javítani, és egy anyagspecifikus építési statisztikát kidolgozni, viszont ezt nehezíti az építőanyagok sokoldalúsága. Az építkezés nagyrészt hibrid: a statisztikai arányok és változók nem magyarázzák teljeskörűen az építőanyaghasználatot. Például, ha egy épület favázas, attól még a teherhordó váza más anyagokat is tartalmazhat. Más elemek vagy másodlagos szerkezetek (nem favázas épületekben) is tartalmazhatnak fát. Akkor hívhatunk egy épületet faépületnek, ha teherhordó vázanyaga többnyire fa. És így tovább.

Az épület tulajdonságai alapján jó pontossággal lehet egy épületállományban anyagmennyiséget modellezni és számítani. Az épület jellemzőinek és terjedelmének adatai az alap a szerkezeti elemek számának kiszámításához. Az építéstörténet során az építőanyagok vagy szerkezeti megoldások arányainak ismeretében következtetni lehet a felhasznált anyagok arányára és a szerkezetek számára. Így a teljes állomány összvolumene megállapítható, és az eredmény összevethető a korábbi anyaghasználattal (ha van ilyen adat). Az anyagfelhasználás az épületgeometrián kívül még két fontos jellemzőtől függ: az épület használati céljától és korától.

Finn tanulmány

A finn Euroconstruct tagintézet, Forecon, tanulmányozta és modellezte a fő építőanyagok mennyiségét a finn épületállományban. A beton és a fa nagyon magas, mivel szinte minden építkezésben használják. Az elmúlt években az éves betonfelhasználás megközelítőleg 5 millió köbmétert volt, és évente körülbelül 1 millió köbméter betont bontanak le. Fából éves szinten nagyjából 2,7 millió köbmétert használ fel az építőipar (ebben benne van a lakásépítés és a mélyépítés is). Forecon jelenleg az 1970-1999 között épült középületállomány műanyag mennyiségének számítását végzi. Az épületállományban lévő műanyagok mennyisége kb. 0,5%, mely kilogrammban kifejezve csekély, de az újrahasznosíthatóság javulásával az újrahasznosított műanyagok gazdasági-környezeti hatásai nagymértékűek.

Betonhasználat

A finn épületállományban megkötött beton térfogata hatalmas – a Forecon számítása szerint 350 millió köbméter – amelyből 240 millió köbméter lakásokba van beépítve. A beton a leggyakrabban használt anyag szilárdsága, mérsékelt ára és tartóssága miatt. Építési köbméterben számolva, a beton mint fő szerkezeti anyag a teljes lakásállomány közel felét lefedi. A beton az 1900-as évek elején terjedt el Finnországban, főleg a társasházak alapjaiban és az alsóbb szinteken. Az 1900-as évek első felében viszont az építőiparban meglehetősen keveset használták, csak az ’50-es és ’60-as években lett gyakoribb. Ekkor lett népszerű több mai szerkezeti megoldás is (könyvespolcváz, beton szendvicselemek, masszív köztes födémelemek, üreges födémek).

A felhasznált beton mennyiségének alakulása az épületállományban, 1950-2022

Faépítés

A faépítések aránya Finnországban kb. 30%. Hozzávetőleg a fa 45-50%-a új építésre kerül felhasználásra, 30-35%-a felújításra, 8%-a mélyépítésre (amikor a fa az épület része marad) és 12%-a építési telkeken (olyan faanyag, amelyet az építés alatt használnak fel – nagy részét csak egyszer, de egy részét többször is – pl. tartó-, védőszerkezetek, kerítések stb.). Azokban az országokban ahol az új építésben kevesebb a fa, az építési telkeken és a felújításban a fa aránya hangsúlyos. Az új építésben a Finnországban felhasznált famennyiség kb. 60-70%-át favázas épületek teszik ki (faépületek). A felújításban a fa is főleg a favázas épületekre irányul. Felújításnál a meglévő épületekben a faanyagot új faelemekre cserélik, de ilyenkor általában meg is nő a fa mennyisége. A homlokzatok esetében a felújításnál például nő a fa részaránya az épület életciklusa során. A fát széles körben használják kis melléképületekben és udvarokban is. Sok országban a kis melléképületek – ahol a fahasználat jelentős – kimaradnak az építési statisztikákból.

Mivel a jövőben az EU invesztál majd az építőiparban felhasznált anyagok nyomon követésére, a fabiomassza ilyen használatát a jövőben részletesebben kell majd monitorozni a tagállamoknak. A környezetvédelmi követelmények nagyrészt az új építésekre vonatkoznak, de a meglévő épületállományt is jobban be kell vonni mivel egyre jobban érinti a döntéshozatalt (felújítás, körforgásos gazdaság, energetika, felszabadítandó földterületek).

Épületbontások aránya

Az épületek bontása és a bontás-újraépítés még mindig csekély Finnországban, évente az épületek kevesebb mint fél százalékát bontják le. Ez azonban nőni fog mivel az épületállomány öregszik, egy része pedig lakossági-üzleti tevékenység szempontjából rossz helyen van. A bontás-újraépítés is gyakoribb lesz majd azokon a területeken, ahol magas a telek értéke, és az épületállományt sűrűbbé akarják tenni. Bontáskor pedig építőanyagok szabadulnak fel, így az állomány a jövőben egyre inkább különböző építőanyagok nyersanyagforrásaivá válnak. Az építőanyag gyártóknak többet kell majd a jövőben használniuk újrahasznosítható anyagokat és ki kell váltaniuk a szűz alapanyagok használatát. Néhányan már tettek lépéseket, és ma már elérhetőek a piacon hőszigetelő anyagok, acélok, adalékanyagok és egyéb termékek, melyek részben vagy teljesen újrahasznosított anyagokból készülnek. A nagy ingatlantulajdonosok és az önkormányzatok felelőssége sem hagyható figyelmen kívül a kibocsátási célok elérésében. Ezért lényeges a meglévő épített környezet ismerete és az anyagmennyiségek meghatározása az új kibocsátási célok kitűzésekor és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású építkezés hatásainak tanulmányozása során.

Épületbontási anyagok újrahasznosítása

Az épületbontási anyagok jelentős részét nem hasznosítják újra hatékonyan. Az anyagválogatás a bontás során kihívást jelent és költséges. Az újrahasznosított nyersanyagok iránti igény és kereslet növekedésével viszont a bontási technikák is fejlődnek majd, költséghatékonyabbá téve az anyagválogatást. Az épületbontásnál is fontos megvizsgálni a bontott anyagok mennyiségét és ezen anyagok újrahasznosításra alkalmas arányát. Ha ismerjük a bontott anyagok várható mennyiségét, célokat tűzhetünk ki az építési és bontási hulladék anyaghasznosítási arányának növelésére. A beton mint anyag bontás után nem terheli a környezetet, és az acél még ma is nagymértékben újrahasznosítható. A szén-dioxid, mely a bontott anyagokban keletkezik hőenergia formájában, az életciklus végén felszabadul – ide tartozik a fa és a legtöbb műanyag.

A jövőben a vállalatoknak be kell jelenteniük, hogy mennyire követik az EU osztályozását. Ez azt is jelentheti, hogy egy ingatlanállományon elemzést végeznek, szükségessé téve a meglévő épületállomány ismeretét. Az elemzés tartalmazza a szénadósság számítását: a vállalat tulajdonában lévő ingatlanok mennyi üvegházhatású gázt bocsátottak ki életciklusuk során. Az elemzés új építési és felújítási projektekre is vonatkozik. Az is lehetséges, hogy a tulajdonos megvizsgálja ingatlanportfólióját az anyagmennyiségek szerint, illetve, hogy egy leendő új vagy bontott épület hogyan befolyásolja az építőanyag-mérleget.

Szerző: Markku Riihimäki, Forecon

 

Forrás: Buildecon – EECFA Research Centre