Az európai építőipar félelemmel vegyes optimizmussal figyelte az új építőanyagokról szóló EU-s rendelet előrehaladását. Azzal az optimizmussal, hogy az EU célja, hogy az új rendelet elősegítse az ökológiai-digitális átállást az ágazatban. Egyúttal félelemmel is, mert az ilyen átalakulások sok súrlódást okozhatnak egy olyan szektorban, amely nem szokott hozzá a változáshoz. Az is kétséges volt, hogy elfogadják-e a rendeletet a 2024-es júniusi európai parlamenti választások előtt, de egy decemberi megállapodás szerint a rendelet végre a menetrend szerint zöld utat kap, párhuzamosan a környezetbarát tervezéséről szóló EU-S irányelvvel (ESPR).
Egy kívülállót meglephet az új EU-s rendelet által okozott zűrzavar hiszen az építési piacot 2011 óta egyetlen rendelet szabályozza, mely a ’80-as évek vége óta hatályos termékirányelvet váltotta fel. A mostani rendelet azonban több, mint az előző frissítése és ez aggaszthatja az építőipar szereplőit – az alábbi kérdések merülhetnek fel.
Ha egy termékgyártó minden szempontból megfelel a jelenlegi rendeletnek, kell-e bármit is tennie, hogy megfeleljen az újnak?
A jelenlegi rendelet úgy működik, hogy a gyártó felelősséget vállal terméke biztonságáért és hatékonyságáért, míg az EU engedélyt ad annak értékesítésére a teljes gazdasági területén. Az új rendelet ezt az elvet megőrzi, de az EU arra kéri a gyártót, hogy vállaljon felelősséget terméke környezeti hatásáért is, ugyanúgy, mint eddig annak szerkezeti ellenállásáért, tűzreakciójáért, hő- vagy hangszigeteléséért. Így az alkalmazkodás nagy vagy kis mértékű lesz attól függően, hogy egy gyártó felmérte-e (és milyen pontosan) termékportfóliójának környezeti lábnyomát. Mivel az EU még nem határozta meg az egész épület környezeti lábnyomának számítási módszereit, még nem tud szigorú követelményeket és határidőket szabni a gyártóknak a CE-jelölésre (mely igazolja, hogy a terméket a gyártó megvizsgálta és megfelel az uniós biztonsági, egészségügyi és környezetvédelmi előírásoknak.)
Eddig egy építőanyag újrafelhasználása nagyon bonyolult vagy szinte lehetetlen volt. Ezután könnyebb lesz az újrafelhasználás?
Igen is meg nem is. Elvileg mostantól az építkezésekről visszanyert termékek jogilag felhasználhatóak lesznek. Ez egyértelműen előrelépés a régi rendelethez képest, amely abból a feltételezésből indult ki, hogy az építkezésen elfogyasztott összes termék gyárból származik, és ezért van egy nyomon követhető gyártó, aki vállalta a felelősséget. Ennek ellenére a jelenlegi tervezetben az áll, hogy az újrafelhasznált anyagokra ugyanúgy vonatkozik az új rendelet, mint a gyárból származó anyagokra. Vagyis ugyanazoknak a kötelezettségeknek kell eleget tenniük, és versenyelőnyük lesz a kisebb környezetvédelmi hatásuk miatt.
A régi rendelet nem rótt kötelezettséget a tervezőre, sőt segítette és átláthatóbbá tette a termékkínálatot, kiemelte a termék hatékonyságát és biztosította a gyártók felelősségét. Ez megmarad az új rendeletben?
Igen, de míg a régi rendelet az épületet biztonságosabbá tevő építési anyagok használatát ösztönözte, az új szerint fenntarthatóbbá is kell tenni az épületet. Tehát míg korábban a tervező a klasszikus szerkezeti, szigetelő- vagy biztonsági jellemzők mátrixa alapján döntött, most egy nagyobb mátrixszal kell dolgoznia, olyan extra paraméterekkel, mint a károsanyag-kibocsátás, a hulladék vagy a beágyazott energia. Ezen adatfolyamok kezelése nem lesz egyszerű, de az új ún. „digitális termékútlevelek” megkönnyítik majd a projekttervezők és projektvezetők számára a termékinformáció digitális feldolgozását. Ennek ellenére megnövekedhet az építészirodák leterheltsége. Akár egy új szakma is születhet, és ahogy a nagy irodákban vannak szakemberek, akik a szerkezeti tervezésre, a gépészetre vagy a tájtervezésre koncentrálnak, valószínűleg általános lesz a környezetvédelmi szakértő jelenléte is. Ez egy olyan készség is lehet melyet a kis cégek szakemberre bíznak majd.
Az új rendelet érinti az építési folyamatban részt vevő technikai szereplőket is. Kell-e aggódnia egy befektetőnek?
Ne szépítsük: az új rendelet a projekt előkészítési költségeit növelheti. Előírja, hogy minden építőanyagot a környezeti hatásmátrixával együtt kell forgalomba hozni, így a jövőbeni építési szabályzat elődje, amely előírja, hogy minden projektnek saját „környezeti hatásértéke” legyen. Ennek a lábnyomnak a kiszámítása növeli a költségeket az új digitális teljesítésigazolás és az új digitális termékútlevél ellenére is. Elképzelhető, hogy ahogy most is a fejlesztő kérheti a tervezőt a projekt újragondolására (a költségek korrigálására), lesznek, akik a fenntarthatósági tényező kiigazítására kötelezik majd az építészirodákat.
Azonban cserébe az új rendelet hozzájárul majd ahhoz, hogy az építőipar környezetbarátabb és digitálisabb iparággá váljon, és vonzóbb legyen a befektetők számára. Főleg, ha a társadalmilag felelős befektetések gyorsan elterjednek és az ESG kritériumok nemcsak elméleti síkon léteznek majd.
Szerzők: Josep R Fontana és María Bento, IteC,
az Euroconstruct spanyol kutatói
Forrás: Buildecon
