A Rákóczi-kastély rekonstrukciója tervezői szemmel

Az évtizedekkel ezelőtt megkezdődött kastélyfelújítási program az utolsó három évben mintaértékű beruházássá nőtt, amely mind a magyar, mind a szlovákiai építészeti, táji és társadalmi környezetre is pozitív hatást gyakorol.

Borsi település, azon belül a Rákóczi-kas­tély Szlovákiában, az egykori Zemplén vármegye területén, Sátoraljaújhely köze­lében, a határtól néhány kilométerre fek­szik a Bodrog folyó völgyében. II. Rákó­czi Ferenc itt, ebben a kastélyban született és a levéltári adatok újraelemzése alap­ján világossá vált, hogy a fejedelmi csa­lád tudatosan választotta ezt az abban az időben nyugodt és kifejezetten komfortos udvarházat az esemény helyszínéül.

A kastély épületszárnyai jelenleg három oldalról határolt udvart fognak közre, amely dél felől nyitott. A kastély két épü­letrészből áll: a nyugati szárny 16. századi eredetű, a keleti szárny a 20. század negy­venes éveiben épült a 17. századi épüle­tek elbontása után. A kastély eredetileg teljesen zárt tömböt alkotott, belső udva­rát délről is egy épületszárny határolta, azonban az egykor itt emelkedő palotának már csak a romjai találhatók meg. A kas­tély mindkét meglévő szárnya egyemele­tes, nincs alápincézve.

VISZONTAGSÁGOS TÖRTÉNET

A kastély 1560 és 1650 közt több fázis­ban épült meg. A kastély legkorábbi magját Henyey Miklós építtette 1560 körül. Legteljesebb kiépítettségét az 1650 körüli években, Lórántffy Zsuzsanna és Báthory Zsófia regnálásának idején, a Rákóczi-csa­lád birtokaként érte el. Ekkor fejedelmi rezidencia volt, több száz főnyi vendéget és szolgálósereget befogadni képes komp­lex udvarház lakó- és gazdasági funkciók­kal. A Rákóczi-szabadságharc után a kas­télyt a fejedelem nővére, Julianna révén annak férje, Aspremont herceg kapta meg, de a későbbiekben már soha nem szol­gált főúri kastélyként. Majorsági központ­ként működött és az állapota folyamatosan romlott. A déli szárny a 18. század végére már elpusztult.

A kastély többszöri birtokosváltás után ajándékozás révén 1939-ben a magyar állam tulajdonába került. Lux Kálmán ter­vei alapján kezdődött meg a felújítása, ami 1943 októberére fejeződött be. Múzeumot és cserkészek táborhelyét alakították ki benne. A kastélyt Csehszlovákia 1945-ben államosította, benne a kassai múzeum rak­tára, majd általános iskola, később mun­kásszállás működött, míg a rendszerváltást már funkció nélkül élte meg az épület.

A kastély 1990-ben a Borsi Önkormány­zat tulajdonába került, kezelését pedig a II. Rákóczi Ferenc Emléktársaság vette át, amely 2018-ig lehetővé tette a kastély láto­gathatóságát, ápolva a fejedelem emlékét.

A FELÚJÍTÁS ÉVTIZEDEI

A kastély felújítása 1999-ben kezdődött meg, az előkészítési munkában részt vett az Országos Műemlékvédelmi Hivatal (OMvH), az Állami Műemlékhelyreállítási és Restaurálási Központ (ÁMRK), vala­mint a Magyar Nemzeti Múzeum Rákó­czi Múzeuma Sárospatakról. Szlovák oldalról a Terebesi Múzeum végezte a régészeti kutatásokat.

A tervezést jómagam, az egykori ÁMRK építésze, Wittinger Zoltán (jelenleg a Nemzeti Örökségvédelmi Fejlesztési Nkft. építésze) és Pásztor Péter építészprofes­szor kassai irodája közösen végezte.

A tervek az önkormányzattal és az emlék­társasággal közösen kialakított program alapján készültek el. A fenntartható üze­meltetés érdekében több funkciót tervez­tünk az épületbe: a 20. századi épület­részben étterem és szálloda kapott helyet. A műemléki épületszárnyban múzeum, a Rákóczi emlékének ápolásával foglal­kozó szervezet számára irodák és könyvtár került elhelyezésre. Ezen kívül egy előadá­sok és rendezvények befogadására is alkalmas konferencia- és fejlesztési központ került volna az épületbe. A felújítási mun­kák akadozva folytak, a rendelkezésre álló szűkös anyagi keretek által meghatározott területekre szorítkozva.

2013-ban a két ország köztársasági elnöke megállapodott a kastély közös felújításá­ban, azonban végül a projektet elsősorban a magyar állam finanszírozta, a szlovák fél a források tizedét biztosította.

ÚJ LENDÜLETTEL

A 2018-ban újraindult beruházást a tervek teljes átgondolásával kezdtük: a megválto­zott környezet és igények miatt több jelen­tős változást kellett végrehajtani. Az az alapvetés nem módosult, hogy a 20. századi szárnyba a szálloda és éttermi funkció, a 16–17. századi nyugati szárnyba pedig alapvetően a kulturális funkció kerüljön.

A korábbi elképzelésekhez képest a kiál­lítás jóval nagyobb teret kapott. A nyugati, műemléki szárnyban nyert helyet egy szabadulószoba, körpanorámás vetítő és 3D VR játékok tere is. A fenntartható üzemeltetés érdekében a szállodai szo­bák számát is növelni kellett, így végül a nyugati szárnyban három lakosztálynak biztosítottunk helyet, ezzel egyben törté­nelmi funkció- és részleges térrekonstruk­ciót is végrehajtva.

Nem csak és nem elsősorban a funkcio­nális elrendezés átgondolása történt meg, hanem a másfél évtizede zajló felújítás addigi tapasztalataiból kiindulva egy fon­tos módosítást tettünk: a korábbiaktól elté­rően nem tartottuk meg az épület meglévő, igen rossz állapotú zárófödémét és tető­szerkezetét, hanem lecseréltük azt.

KUTATÁS ÉS TERVEZÉS: KÉZ A KÉZBEN

Bár a kétezres évek elején készített ter­vekhez igen alapos és pontos manuális felmérés készült, de azok a helyenként a függőlegestől eltérő és hullámzó, görbülő falak egészen pontos alakját nem tud­ták meghatározni. Ezért az épület újbóli felmérése mellett döntöttünk, és az igen pontos, 3D térszkenneléses felmérések elemzésével kiszerkeszthetővé vált az egykori párkánymagasság, amit erre az eredeti szintre emeltünk vissza. A záró­födémeket is megemeltük, ezzel a kissé nyomott emeleti termek tágasabbá vál­tak. A korábban túl alacsony hajlásszögű tetőszerkezetet is megemeltük, a tető meredekebb lett.

Szintén a 3D scan felmérések elemzésével lehetővé vált az udvari homlokzat nyílás­záró rendszere arányainak, a belső ajtó- és a kandallónyílásoknak a vizsgálata. A res­taurátor kivitelezőkkel közös eredményre jutva tudtuk az ablakok és ajtó kőkeretei­nek méretét és pozícióját meghatározni.

A vakolt felületek kutatása a vártnál jóval több eredményt hozott: Peter Gomboš falképrestaurátor a kastély nyugati hom­lokzatán több egykori díszítőfestéssel készült elemet talált, amely lehetővé tette az egykori festett elemek, párkányok res­taurálását és rekonstrukcióját a vakolt felületekkel együtt. A restaurátori kutatás igazolta a megemelt tetőhöz tartozó ere­deti párkánymagasságot. Peter Gomboš minden négyzetcentiméterre kiterjedő figyelemmel dolgozta végig a homlokza­tokat és a belső vakolatokat, a magyarországi gyakorlattól eltérően csak ott átadva az építési kivitelező, a sárospataki ÉPSZER Építő- és Szerelőipari Zrt. remek mestereinek a felületek vakolását, ahol már nem maradt egyetlen körömnyi ere­deti vakolat sem.

A kastély kivitelezésével párhuzamosan az elpusztult déli épületszárny romterüle­tének helyreállítása is megtörtént, a falak­ról és a megmaradt pincéről a talajfeltöltést lehordva kibontakoztak az egykori palota­szárny falai és helyiségei, amelyeket klas­szikus romterületként mutatunk be.

PÉLDAÉRTÉKŰ BERUHÁZÁS

A magyar Kormány a felújítást a Teleki László Alapítványra bízta. A konstrukció olyan támogató környezetet hozott létre, amelyben a tervezők és a kivitelezők is a feladatra koncentráló, azt igen magas minőségben megvalósító együttműködés­ben tudtak dolgozni. Ráadásul a felújítás előrehaladásával a feladatok sora bővült, kezdeményezésünkre több régi elképze­lésünk is valóra válhatott. Sikerült meg­győzni a döntéshozókat, hogy a kastély közvetlen környezetét is megújítsuk, így az egykori vizesárok és a környező utakig húzódó területek is a projekt részévé vál­tak. Az egész területet átfogó tájépítészeti tervet készített Szabadics Anita, ennek keretében lehetőség adódott település­szinten is jelentős környezetfejlesztésbe fogni: megtörténik a Bodrog folyóig tartó erdőfolt felújítása, a kastélytól keletre, a falu közepén fekvő, mégis eddig rende­zetlen és elhagyott területen fűszerkert és játszótér létesül.

A kastély és környezetének teljes felújí­tása a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem által tervezett kiállítással együtt egy olyan mintaértékű beruházássá nőtt, amely mind a magyar, mind a szlovákiai építészeti, táji és társadalmi környezetre is pozitív hatást gyakorol. A kastély már nemcsak II. Rákó­czi Ferenc születésének zarándokhelye, hanem minden generáció számára élveze­tes szórakozást, tanulást, élményt és pihe­nést, a település lakói számára jelentős számú munkahelyet biztosító fizikai és tár­sadalmi környezetté vált.