Az ÉVOSZ által 2021-ben indított Spakli’21 podcast legújabb adásában exkluzív interjú készült Lázár János építési és közlekedési miniszterrel. Miniszter úr beszélgetőpartnere Bene János volt. Az interjú rövidített változata olvasható a cikkben.
Bene János: Mai beszélgető partnerem Lázár János építési és közlekedési miniszter. Üdvözlöm Miniszter úr. Megnéztem az ön honlapját, találtam rajta egy Bethlen István idézetet, és érdekelne, hogy miért pont ezt választotta mottójául. Az idézet a következő: „A világon semmi sem megy magától. Ezt csak azok hiszik, akik még soha semmit sem alkottak.”
Lázár János: Ennek két oka van, egyrészről, mert Bethlen István az I. világháború után a húszas években Hódmezővásárhely parlamenti képviselője volt, azután miniszterelnök. Kevesen tudják, hogy először Hódmezővásárhelyen volt parlamenti képviselő, majd Debrecenben. Elég közel áll hozzánk fideszesekhez az a korszak, az a politikai időszak, amely az ő miniszterelnökségével leírható.
Másrészről pedig magam is azt gondolom, hogy magától a dolgok nem mennek előre. Mi a világnak egy olyan szegletében élünk, ahol nagyon keményen és nagyon sokat kell dolgozni azért, hogy pozitív irányba változzanak a dolgok. Én ebben hiszek. Én azt gondolom, hogy a politikának a cselekvés és az alakítás a lényege. Ez egy nagyon fontos megközelítés. A politika az nem a hatalomról szól, nem arról szól, hogy valaki azt tűzte ki célul, hogy bekerüljön a parlamentbe. A hatalom és a parlament egy eszköz arra, hogy a választóim elképzeléseit megvalósítsam, és közben az ország sorsát előre vigyem.
Egy olyan országban élünk – és ez átvisz az állami beruházások kérdéséhez – amely tulajdonképpen a 15. század végén európai nagyhatalom volt, és a török megszállással elveszítette ezt a pozíciót. A tizennyolcadik század közepe óta, miután a törököt kiűzték és lenyugodtak a viszonyok a Rákóczi szabadságharc után, mindig van egy felzárkózási dilemma, hogy hogyan jutunk el arra a szintre, ahol szeretnénk élni. Hunyadi Mátyás alatt nem volt ilyen jelentős a dilemma, hiszen az egyik legnagyobb reneszánsz uralkodó volt, de a hunyadiak után elveszítette Magyarország a súlyát és a szerepét a török megszállás miatt. A tizennyolcadik század óta pedig nem tudjuk ezt a százötven évnyi lemaradást pótolni. Van egy a Lajtától nyugatra nagyon jellemző mondás, miszerint Magyarországnak a GDP-je mindig egyharmada az osztrákénak. Ma az egy főre eső GDP Ausztriában 45 000-50 000 euró lehet, a magyar meg 15-20 000 euró, és ezt a különbséget tulajdonképpen nem tudtuk és nem tudjuk felszámolni.
Kétszer értük el az osztrák GDP közelségét az I. világháború előtt a tízes években és az II. világháború előtt a harmincas évek második felében, még a háború előtt. Ez csak azért volt lehetséges, mert az állam nagyon sokat invesztált, például a legnagyobb civilizációs beruházás volt 1867 és 1914 között a vasútépítés, amely megteremtette a gazdasági fejlődés dinamikáját. A közlekedés volt a sín, volt az út az alatt a gazdasági növekedés alatt, amit ebben az időszakban elértünk. A két világháború között is voltak államilag vezényelt kormányzati fejlesztési programok, elsősorban a Bethlen korszakból indulók, amelyek megteremtették a harmincas évek fellendülését.
B. J.: Amikor beiktatták akkor azt mondta, hogy érdekképviselő miniszter akar lenni. Mit értett ezalatt, és eddig, hogy látja, hogyan sikerült ez?
L. J.: A rendszerváltás óta ennek a 3 témának, ami most hozzám tartozik, vagyis az állami beruházások, az építésügy, építészet, valamint a közlekedés, elég hányattatott sorsa volt. Építésügyi miniszter ezerkilencszázkilencven óta nem volt. Nem volt olyan miniszter, akinek ez személyesen fontos lett volna, akit ezt személyesen izgatott volna, vagy ebben az ügyben cselekvőképes tudott volna lenni, és a kormány ilyen szintre emelte volna az építésügy reprezentációját. Magyarországon van egy, talán nem teljesen tévképzet a tekintetben, hogy amelyik téma nincs minisztériummal összekötve, az a téma vesztes. Tehát, hogyha nincs sportügyi minisztérium, akkor rosszul szerepelünk az olimpián.
Annak is oka van, hogy a nagy tárcák miért olyan nagy szaktárcák, de az, hogy Magyarországon lett az építésügynek, építészetnek, állami beruházásoknak egy külön minisztériuma, az azzal van összefüggésben, hogy 2010 és 2022 között 25 000 milliárd forintot költött el a magyar állam fejlesztésre, mert az a lemaradás, az a fölzárkózási dilemma, amiről a beszélgetésünk elején szót ejtettünk, az csak akkor pótolható be, és a különbség Ausztria és Magyarország között akkor csökkenthető, hogyha az állam a legnagyobb beruházó. Hiszen olyan lemaradásokat kell pótolni, mint például a közinfrastruktúrában az utak, vasút, közszolgálati létesítményekben iskola, kórház, egyetem stb. Ez a huszonötezer milliárd az összes magyar beruházás egyharmadát jelentette. Ez az Európai Unióban a legnagyobb arány.
B. J.: Miért pont most jött el az ideje annak, hogy minisztériuma legyen ennek a területnek?
L. J.: Ez is egy nagyon izgalmas és érdekes kérdés. Mert 2022-re lényegében elértünk egy szintet, ami a közepesen fejlett országok közé emelt bennünket. Magyarország a világ 200 országa közül a 45-50. legfejlettebb ország. Az a kérdés, hogy tovább tudunk-e lépni, előre tudunk-e lépni. Hogy idáig eljussunk, kétségtelen, hogy volt szerepe az elmúlt kétszer 7 esztendőnek, tehát az európai uniós források lendítettek rajtunk, ez megcáfolhatatlan tény. A kérdés az, hogy a következő évek forrásait hogyan fogjuk fölhasználni, a saját szabad forrásainkat hogyan fogjuk felhasználni?
A rendszerváltozás óta a 2016-2017-es év volt az első, amikor a magyar GDP annyit tudott termelni, hogy a magyar költségvetésben az adósságaink kamatainak kifizetése után maradt pénz fejlesztésre és fejlődésre. 1990 és 2016 között valójában sajáterős beruházásra, ami nem hitel, nem európai uniós támogatás, hanem saját forrásból van, alig jutott. Ezután azonban igen. 1 000 milliárdokban mérhető, amit a saját költségvetésükből fordítottunk fejlesztése 2016, 2017, 2018, 2019-ben, egészen 2020-2021-ig. És abban gondolkodunk, hogy a következő 10 évben lesz európai uniós fejlesztési forrás és lesz hazai forrás is. Egyre kevesebb EU-s pénz, egyre több hazai forrás, hiszen Budapest például ma már az EU-s nagyvárosok GDP termelési képességének a 150%-át adja átlagosan. Budapest már egy olyan gazdasági potenciállal rendelkező város, amely annyi GDP-t tud termelni, amiből maga a város is fejleszthető. Ez az ország egészére nem igaz, de Budapesten mindenféleképpen.
Ezért nagyon fontos dolognak gondolom azt, hogy rendbe tegyük a fejünkben, hogy mit akarunk a következő 10 évben ezzel az országgal, annak érdekében, hogy közepesen fejlett országból fejlett ország legyen, vagy nagyon fejlett ország legyen, Európa egyik legjobb helye. Ezért fontos az állami beruházások rendjéről szóló törvény, amely rákényszeríti tulajdonképpen az egyes tárcákat, egyes minisztériumokat, hogy 10 évre előre tervezzék azt meg, hogy milyen iskolafejlesztést, milyen óvodai fejlesztést, egyetemi fejlesztést, gazdaságfejlesztést akarnak. Tehát rendezzük össze magunkat, és hogy nagyon kicsit svábosabb legyen a fejlesztés és a beruházás. Az építőiparosok, akik nagyon jó szövetségeseim ebben a munkában, fogják érteni, hogy mire gondolok. Végiggondoltabb, higgadtabb, koncepciózusabb legyen a fejlesztés. Most eljutottunk egy szintig, de egy újabb szint megugrásához sokkal koncentráltabbnak, fókuszáltabbnak kell lenni.
Nem tagadom, hogy a háború és a háború miatti infláció gigantikus mennyiségű pénzt visz el a költségvetésből. Így nekem nem csak jót és jobbat kell építenem, hanem kevesebből többet is. A háború miatt az infláció megnőtt. Ez így volt az I. világháború végén, amikor tönkrement a korona, így volt a II. világháború végén is, amikor tönkrement a pengő. A háború mindig inflációval jár, gigantikus inflációval, és ez most az építőipart különösképpen sújtja, ezért nekem a mozgásterem sokkal kisebb, mint lett volna 5 vagy 10 évvel ezelőtt. Jelen pillanatban, 2022-ben számba kellett venni az erőforrásokat, hogy hogyan lehet kevesebből többet és jobbat építeni.
Én azt gondolom, hogy még mindig van pénz, csak ezt észszerűbben és jobban kell felhasználni. Ez az állami beruházások összerendezésének vagy újragondolásának a mottója. Én úgy szeretek dolgozni, hogyha világos rend van, a fejekben is és a környezetemben is, és mindenben, amit csinálok. Először legyen egy szabályrendszer, utána ennek legyen meg az intézményi struktúrája, és utána jöjjenek a projektek, amiket végre akarunk hajtani. Igazából az én munkamódszerem sokkal közelebb áll egy vállalatvezető munkamódszeréhez, mint egy politikuséhoz. Ez azért van, mert 10 évig polgármester voltam. Egy polgármester sokkal inkább egy menedzser, egy városüzemeltetési, városfejlesztési menedzser. Én a kormányzatban is mindig kicsit polgármester fejjel, kicsit vállalkozói fejjel, kicsit menedzsment fejjel gondolkozom, és ezt a logikát viszem be azokba a jogszabályokba és azokba a rendszerekbe, amelyeket meg akarok csinálni.
Rendszerekben gondolkodom mindig, és hideg fejjel ezeket próbálom érvényesíteni. Persze mindig jönnek politikai szempontok, de összességében mégiscsak egy sokkal tisztább, rendezettebb világot akarunk létrehozni. Nagyon sok gyakorlatot megnéztünk: Németországon belül Baden-Württemberg, Bajorország, Ausztria, Franciaország, sőt az angolszászokat is, hogy hogyan költik el az állami forrásokat, hogy a források folyamatosan és jól hasznosuljanak.
B. J.: Hogyan kezeli azt a jelenséget, amit már polgármesterként is biztosan tapasztalt, sőt, minden cégvezető tapasztalja, hogy ha találkozik egy beosztottjával, vagy egy érintettel egy-egy döntés kapcsán, akkor az a saját érdekeit próbálja érvényesíteni. Gondolom, bárhová megy, mindig megkeresik különböző problémákkal, és mindenkinek a saját problémája a legnagyobb. Hogyan tudja azt szelektálni, hogy mivel foglalkozik, mivel nem foglalkozik vagy milyen mélységig foglalkozik az adott dologgal?
L. J.: Ez azért izgalmas kérdés, mert mi egy kommunista országban nőttünk fel. Egy kommunista tempóban és kommunista mentalitásban, és a polgári gondolkodástól, a vállalkozás szabadságától, a tulajdon lehetőségétől és teljesen elszoktunk attól, hogy az embereknek érdekeik vannak, amit érvényesíteni akarnak.
Én teljesen természetes dolognak tartom, hogy van egy érdekcsoport, aki az érdekeit érvényesíteni akarja, és ezek az érdekek feljutnak kormányzati szintre, önkormányzati szintre, a helyi hatalom vagy az országos hatalom szintjére. Hiszen miről szól az egész demokrácia? Választópolgárok elmennek, leadják a szavazatukat, és hatalmat biztosítanak egy csoportnak. A hatalom jelenti az erőforrások fölötti rendelkezést. Aki az erőforrások fölött rendelkezik, magyarul az erőforrásokat elosztja, azt meg fogják találni az érdekcsoportok.
Az állami beruházások kapcsán pedig értelemszerűen keresik azokat az embereket a vállalkozók, akik lehetőséghez tudják őket juttatni, megteremtik az építés, az országépítés feltételeit. Sokkal jobbnak tartom azt, hogy van egy minisztérium, ami a lobbizásnak, a szakmai érdekképviseletnek a színtere, mint hogyha kávézókban kellene ugyanerről a témáról bárkivel bármit beszélni. Most egy sokkal egyszerűbb és világosabb hatalmi rendszert hoztunk létre a kormányzaton belül, mert mindenki, aki építőiparos, annak ezzel a minisztériummal kell dolgoznia és foglalkoznia. És mindenki előtt nyitva az ajtó, mindenről lehet beszélni, az államtitkáraim állnak mindenkinek a rendelkezésére. Nekem az a dolgom és az is dolgom, hogy ennek a csoportnak, a magyar építőgazdaságnak munkát teremtsek, megrendelést teremtsek, lehetőséget teremtsek. Kormányon belül azért kell dolgoznom, hogy ne akadjon el a megrendelés, legyen állami megrendelés és/vagy a magángazdaság és a magán szféra olyan helyzetbe kerüljön, hogy ott is legyen megrendelés.
Ehhez hozzátartozik az is, hogy Magyarországon a lobbizásnak, az érdekérvényesítésnek a kereteit is ugyanúgy le kell tisztítani, mint a nyugati civilizációban. Nyilván Németországban is teljesen másképp ment a lobbi, akár egy munkáért, akár egy jogszabály-módosításért a hatvanas években, mint most. Ezért nagyon fontos az ÉVOSZ, ezért nagyon fontos az ipari-kereskedelmi kamara, mert egy civilizált világban a gazdasági érdekek a gazdasági érdekképviseleti szervezetekben csoportosulnak, akik a kormány transzparens tárgyaló partnerei. Amikor létrehozzuk az állami beruházásokkal kapcsolatban az Érdekegyeztető Tanácsot, az ennek a manifesztuma. Oda összegyűjtünk mindenkit, aki beruházásról dönt, megvalósít, finanszíroz, kivitelez, tervez stb., mindegyik érdekképviseletet, és nekik kell az önszabályozás lehetőségével élni. Így teljesen transzparenssé tesszük a lobbit.
Azt tudom mondani az építőiparosoknak, hogy mi most föl akarjuk értékelni a kamarát, az ÉVOSZ-t, más érdekképviseleteket is annak érdekében, hogy egyszerűbb legyen a kapcsolattartás, a kommunikáció. Amikor én törvényt alkotok, nekem az a legfontosabb, ha építési ügyről van szó: mit akar az Építész Kamara, mit akar a Mérnök Kamara, mit akar az építésgazdaság területén az ÉVOSZ? Az ő javaslataikból születik a törvény, mert én azt gondolom, hogy nekem az a dolgom, hogy egy szakmát, egy szektort képviseljenek, és a javaslataikat megpróbáljam beépíteni. Persze azt a nagyon kényes metszést létre kell hoznom, hogy mit enged meg a politika, a hatalom, a demokratikus választásokon fölkent parlament, illetve kormány, és mi ennek a pénzügyi lehetősége és fedezete. De alapvetően én mégiscsak ennek az ágazatnak a lobbistája vagyok a kormányzaton belül, és ezt szégyenérzés nélkül teszem. És ez sokkal jobb mindenkinek, hogy így van, mint ha 10 helyre kellene rohangálni, és azt se tudják, hogy hova kell menni.
Nekünk három szintű a munkánk. Egyrészt van a szabályozási szint. Az, hogy mi van a szabályokban, hogy mi van egy szabványban, a beruházások rendjére vonatkozó alsóbb szintű miniszteri rendeletekben, iránymutatásokban, szakmai irányelvekben, azon múlik az építőipar sorsa. Ezt nagyon tisztán és világosan miniszteri szinten lehet most érvényesíteni. Hiszen van építésügyért, állami beruházásokért felelős államtitkár, van építésgazdaságért felelős helyettes államtitkár, tiszta, világos és transzparens viszonyok vannak.
B. J.: Jelenleg kilenc miniszternél van valamilyen jog vagy hatáskör, ami kötődik az építőiparhoz.
L. J.: Ez most egyszerűsödni fog, már rengeteget összevontunk, és jelentősen le fog csökkeni. Az építési minisztérium most terjesztette elő az állami beruházások rendjéről szóló törvényt, ami mindent meg fog változtatni, az egész építőipari struktúrát. Mivel az állami beruházások 30%-ban képviseltetik magukat az összberuházáson belül, ezért befolyással vannak minden beruházás lefolyására. Az, hogy az állam hogyan ruház be, meg fogja határozni, hogy hogyan beruháznak mások. A mi kezünkben van a szabályozásnak az a része is, amit az építészetet, az építésügyet, az építésgazdaság, építéshatóság, építésfelügyelet szabályozását jelenti. Azt is meg fogjuk változtatni. A napokban hagyta jóvá a kormány ennek a koncepcióját, mely rövidesen meg fog jelenni a kormány honlapján, amiből kiderül, hogyan szeretnénk az építészetet és az építésügyet változtatni Magyarországon.
A harmadik témám a közlekedés, logisztika, ami szintén befolyással van költség oldalon az építőiparra. Ez a terület is jelentős változásokon megy keresztül. Nem öncélú az, hogy ezt az ágazatot még kiemeljük. Ha azt nézzük, hogy Magyarországon hol tudunk nemzeti érdeket képviselni, gazdasági pozíciókat fogni, mi az ami még nincs, vagy már nincs a külföldiek kezében, ahol magyar nemzeti tőke megjelenhet, az egyfelől az építésgazdaság, az építőipar, másrészt a logisztika, harmadrészt pedig az élelmiszeripar lehet. A közlekedésre épülő logisztikai ipar, az építésgazdaságra épülő építészet, alkotás és az élelmiszer gazdaság lehet az, ami magyar kézben lévő gazdasági ágazat lehet, ami a GDP-hez nagyon sokat tud hozzáadni. Az építésügyre, az építészetre, építésgazdaságra, mint a magyar gazdaság egyik motorjára is tekintünk, ami a GDP hozzáadott értéket képes növelni és magyar kézben van, mert ezeknek együtt kell fennállnia.
Nekem ezért nagy fájó pontom az, hogy 80%-ban import alapanyagból építünk Magyarországon mindent, mert amikor a magyar állam pénzt költ el, arról sok bőrt le kell tudni húzni. Mit jelent ez? Amikor építünk egy iskolát, az természetesen nagyon jó az oktatás egészére. Nagyon fontos dolog a helyi közösségnek, nagyon fontos a családoknak, hiszen a gyermekek előre jutását, társadalmi felemelkedését, mobilitását tudja biztosítani a tudás, vagy talán ez az egyetlen eszköze. De nem mindegy, hogy ezt ki építi.
Van egy makroszintű nemzetgazdasági megközelítés: Magyarországot föl kell zárkóztatni, az államnak sokat kell építeni, magyaroknak kell építeni, hogy a magyarok haszna legyen. Ezt úgy kell leszabályozni, hogy a valóságban létre is jöjjön. A Bethlen féle gondolatnak azért van itt jelentősége, mert nagyon sok politikus tud nagyon jó beszédeket tartani erről, hogy ezt hogyan kéne csinálni. Abból a fajta típusból a politikában, aki ezt meg is tudja valósítani, nagyon kevés van. A politikában a megvalósító képesség az, ami igazán hiányzik az emberekből.
B. J.: Jelenleg az a helyzet, hogy sokkal kevesebb lesz a munka, mert csökken az állami beruházások száma. Az új beruházási törvény bizonytalanná teszi azt, hogy mi fog történni majd az új beruházások kapcsán és hogyan lehet munkához jutni.
L. J.: Most még éppen van, de csökkenni fog 2023 második felében. Nem a beruházási törvény teszi bizonytalanná, hanem az átmenet. Tavaly, amikor miniszter lettem az első feladatom volt, hogy több 1 000 milliárd forintnyi beruházást le kellett állítanom Magyarországon. Erre azért volt szükség, mert tavaly olyan mértékű volt az infláció, és annyira nem voltunk pénzünknél az infláció, a gáz- és áramemelkedés miatt, hogy a költségvetésben vissza kellett lépni. De nem dobtuk ki, ezeket a beruházásokat elhalasztottuk. Másrészről a most folyamatban lévő beruházások esetében, csak a minisztériumnál 5 000 milliárd van folyamatban, amit úgy kell befejezni, hogy az inflációs áremelkedésnek a hatásait érvényesíteni muszáj. Nem hagyhatjuk magyar vállalkozókat, akik az államnak dolgoznak cserben, hogy nekik kelljen lenyelni, mondjuk egy 20 százalékos inflációs és háborús áremelkedést, miközben a szerződéseik ezt a helyzetet nem tudják kezelni. Itt a felelősségviselés kérdését meg kell oldani. Felfüggesztés után, ami sokféle érdeket sértett Budapesten és vidéken egyaránt, az a dolgom, hogy azoknak a vállalkozóknak a szerződését tegyem rendbe, akik most az állammal szerződnek.
B. J.: Mit jelent az, hogy rendbe tenni ezeket a szerződéseket?
L. J.: Azt jelenti, hogy meg fogjuk osztani a felelősséget. Hoztunk egy kormányrendeletet, amely leszabályozza azt, hogyha valaki az államnak dolgozik, alvállalkozóként vagy fővállalkozóként, milyen rendben tudja érvényesíteni a költségnövekményét. Elkezdjük az szerződésmódosításokat és kifizetéseket. Ötezer milliárdnál, ha csak 10%-kal számolnak, az ötszázmilliárd forint. Nem akarjuk elmismásolni, és nem akarjuk szőnyeg alá söpörni, hogy a megnyert közbeszerzésekben a kivitelezők nyeljék le a többletköltségeket. Van, ami indokolt van, ami nem, ezt kell szétválasztani. Meg kell nézni, hogy mennyit tudunk ráemelni a szerződésekre, és ki milyen felelősséget tud viselni. Ebbe az államnak pénzt kell invesztálnia, be kell szállnia, nem tudjuk elkerülni.
Azért sem lesz bizonytalanság, mert az állami beruházási törvénynek az egyik következménye, hogy minden minisztériumnak el kell készítenie egy állami beruházási tervet, ami nyilvános lesz. Így készül egy lista több ezer beruházással, amit az állam meg akar csinálni. Minden vállalkozó tudni fogja, hogy hol, mit akar a magyar állam építeni és ezt mikor akarja megtenni. Teljesen áttekinthető lesz, hogy hol építünk iskolát, hány iskolát építünk, hol épül kórház, hányat építünk belőle, milyen utakat fogunk építeni, ez mind nyilvánosan ki lesz téve, hozzáférhető lesz.
Az új rendben, új játékszabályokat akarunk szabni. Ha én vagyok a beruházó, akkor nekem jogom van a játékszabályok megalkotására. Ezeket a játékszabályokat alkotjuk most újra. Mire gondolok? Szerintem a beruházások előkészítését rendkívüli mértékben növelni kell. Először is ki kell találni, mit akarunk építeni, és a tervezésbe, előkészítésbe, koncepciótervbe, kiviteli tervbe, árazott költségvetésbe sokkal több munkát és energiát kell fektetni. Azzal támadnak most, hogy elnyújtom a beruházások előkészítésének idejét, de szerintem ez nagyon fontos dolog. Valóban többet kell azzal foglalkoznunk, hogy mit építünk, mi annak a tartalma, funkciója, hogyan fogjuk tudni fenntartani. Azt tanultam meg polgármesterként, hogy nem építeni nehéz, hanem utána kifizetni a gázszámlát és villanyszámlát. Nagyon fontos a fenntarthatóság szempontja, a végiggondoltság szempontja, a kiszámíthatóság szempontja. Ez van a mögött a halomnyi apró jogszabály mögött, ami az állami beruházások rendjéről szóló törvényben is benne lesz. Én nem szeretnék soha többet olyan közbeszerzést kiírni, ahol nem kiviteli tervet közbeszereztetünk. Nem szeretném azt se, és ezzel nem a vállalkozók ellen beszélek, hogy az építőipari vállalkozó kapja meg a beruházótól a tervezés lehetőségét. Azért nem szeretném, mert a tervező az én emberem kell legyen, aki a beruházó vagyok. És azt szeretném, hogyha a tervező az én érdekeimet képviselné beruházóként.
Az is nagyon fontos lesz, hogy nem mindent fog eldönteni az ár. Először, 30 évvel a rendszerváltás után, olyan közbeszerzési rendszert alkotunk, ahol nem az ár lesz egyedül az irányadó, nagyobb részt nem az ár fog számítani, hanem a minőség, a hozzáadott érték, a magyar munkaerő, a magyar alapanyag. Ezért hozunk létre egy Érdekegyeztető Tanácsot, hogy ebben a tanácsban ezeket a részletszabályokat, az értékelési mechanizmust ki tudják alakítani.
Nem azt mondom, hogy az állam fog szabályozni. Az Érdekegyeztető Tanácsnak – aminek nyilván az ÉVOSZ adja a bázisát sok szereplővel – meg kell határoznia, hogy melyek a közbeszerzés értékelési szempontjai az ár mellett. És nem kérdés, hogy az európai verseny szabadsága mellett arra fogok törekedni minden eszközzel, hogy a magyarok felé billenjen a mérleg nyelve. Németországban sem látok sok amerikai útépítőt, Ausztriában sem hiszem, hogy fővállalkozóként magyar magasépítő vállalkozók nagyon labdába tudnak rúgni, és Bajorországban is meg van ágyazva a bajor építőipari vállalkozóknak. Ezt szeretném úgy végrehajtani, hogy az az európai szabályoknak megfelelő kulturált, civilizált legyen. Szintet kell lépni, egy másik szinten, egy másik minőségben kell a piacot támogatni., Okosabban, dörzsöltebben, ha szabad ilyet mondani, és így kell lehetőséget teremteni.
Ezen dolgozok, és ebbe be akarom vonni a szereplőket. Tehát nem hatalomból, szabályozó erővel, hanem bevonással, együttműködéssel. Az ÉVOSZ elnöke, Koji László volt a legnagyobb szövetségesem ennek a rendszernek a kitalálásában, akinek a személyes gazdasági teljesítményét is nagyra értékelem, de azt is, hogy a korszak egyik nagyon fontos érdekképviselője. Nagyon sok polgártársunk nem gondolja, hogy ennek milyen óriási jelentősége van. Apró fogaskerekek mozdulásán, sebességén és összeillesztésén nagyon nagy dolgok dőlnek el, és ezt nagyon sokan nem értik ebben az országban. Utána csodálkoznak, hogy mennyi a fenntartási költség és deficit van és nem működik, de ez a beruházások előkészítésén múlik minden.
A legfontosabbat megtanultam, hogy a beruházásokat sokkal jobban elő kell készíteni. Ennek az lesz az ára, hogy 2023 elején még vannak kint beruházások, 2023 második felében ürülni fog a piac, és lesz egy fél év, háromnegyed év, ami nehéz lesz 2023 őszétől 2024 nyaráig, az én véleményem szerint. 2024 nyara azért lép be, mert az európai uniós források nyilván meg fognak indulni, és akkor már a kormány által elfogadott beruházási tervekre több forrás lesz, és ez egybeesik azzal, amikorra az infláció visszaeshet, amikor az európai energiaárak visszaeshetnek, és amikorra a költségvetésükben több mozgástér lesz.
B. J.: Mit javasol azoknak a vállalkozóknak, cégvezetőknek, akik ezt az időszakot nehezen élik meg?
L. J.: Azért nem lesz könnyű, mert azok a vállalkozók, akik sok pénzt kerestek az elmúlt 10 évben, tisztességesen tudtak fejlődni, sokat forgattak vissza a cégükbe és keveset vettek ki, nekik is a tartozékokhoz kell most majd nyúlni. A legfontosabb a munkaerő és a kapacitás megőrzése. A legnagyobb hibának gondolnám azt, hogy ha egy építőipari vállalkozó elengedné a csapatát, és az átmenne Ausztriába. Ha megint kimegy ötvenezer magyar építőipari munkás Ausztriába, akkor 2024-2025-ben nem lesz olyan munkás, aki építeni tudna. Milyen eszközeink vannak? Nyilvánvaló azon dolgozunk Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszterrel, hogy átmeneti támogatásokat tudjunk biztosítani a bajba jutott vállalkozásoknak, vagy azért, mert az energiaszámlához járulunk hozzá, vagy azért, mert a működési kapacitás lekötéshez járulunk hozzá. Mindenféleképpen, ha kell, akkor az építőipari vállalkozásokba támogatást, pénzt fogunk betenni a szabályoknak megfelelően.
A másik lehetőség, hogy lesznek kényszerű vagy kikényszerített állami beruházások, de nem jóléti típusú beruházások, hanem hatékonyság javító beruházások. Mire gondolok? Magyarországon ahhoz, hogy ki tudjuk szolgálni az ipart árammal, gigantikus hálózatfejlesztés kell. Először is több áramra van szükségünk, ehhez gázturbinákat fogunk építeni. Másrészről pedig hálózatfejlesztésre van szükségünk, amivel szállítjuk az áramot. Tehát nem jóléti beruházásokat fogunk csinálni most, hanem olyan beruházásokat, amivel a pénz pénzt fial. Ilyen az pari parkok korszerűsítése, ipari parkokhoz vivő utak, villamoshálózat, gázhálózat, a teljes magyar villamos hálózat felújítása. Tehát a kapacitásokat a jóléti beruházások felől az ipari felé fogjuk fordítani 2023-2024-2025-ben, és ott kell az építőiparnak változtatni egy kicsit. Tehát most könnyen lehet, hogy kevesebb lakásépítés lesz Magyarországon ilyen piaci hitel, piaci körülmények között, de hogy sokkal több közmű infrastruktúra építés lesz, abban is biztos vagyok.
Az a legfontosabb, hogy meg kell tartani a munkaerőt, mert az a leggyengébb láncszem és az a legértékesebb lánc.
B. J.: Ez a fajta támogatás, amivel készülnek, mikorra lesz publikus?
L. J.: Remélem, hogy az ÉVOSZ-al egyeztetett formában az év második felében erre vissza tudunk térni. Folyamatosan monitorozzuk a piacot és nézzük azt, hogy hogyan változik a megrendelésállomány, a volumen, nem akarunk senkit sem az út szélén hagyni vagy hagyni tönkremenni, mert az fog történni, hogy a munkaerő azonnal elmegy, hiszen Németországban, Ausztriában óriási a munkaerő felszívó erő, a magyar építőipari munkásokat azonnal felveszi. Ezt mi nem akarjuk, tehát meg kell tartani az építőipari munkásokat. Ha az ÉVOSZ-tól kapok egy világos javaslatot, hogy hol kell pénz (ezért fontos, hogy van építési miniszter), akkor a kormányban ezt tudom érvényesíteni, mert tudok azzal érvelni, hogy ez egy magyar ágazat. És nézze meg, hogy hány olyan ipari ágazat van, amiben magyar többség van. Nagyon kevés, valójában nagyon kevés. Persze az autóipar támogatása nagyon fontos, de az autóiparnak maximum a másod, harmad vonalbeli beszállítói vagyunk. Olyan, ami magyar kézben van, ami magyar többségű kézben van, nagyon kevés van, ezért szeretném megváltoztatni az építésgazdaságnak az alapanyag részét és az alapanyag termelési részét is, hogy ott is minél több magyar vállalkozás legyen. Ahova tehát pénzt fogunk irányítani: az építési vállalkozások túlélésére és azért, hogy minél több vállalkozás menjen el abba az irányba, hogy építőanyagot gyártson. Persze ez is egy nagyon nehéz kérdés. Hiszen globális trendek, multik vannak, cement konglomerátum uralja az egész világot, azzal versenyezni nem olyan egyszerű. Az árakkal versenyképes szolgáltatást és versenyképes terméket létrehozni egyáltalán nem egyszerű, de a magyar vállalkozásokat ebbe az irányba kell, az önellátási képesség irányába kell tolni. Minél több forrás maradjon itt, és kevesebb forrást vigyenek ki. Van egy olyan európai és Közép-Kelet európai megközelítés, mely szerint a megkapott európai uniós forrás 80%-a visszamegy az Európai Unióba, hiszen például német gépet vásárol az ember. Ezt a folyamatot szeretnénk valahogy befolyásolni, és nem vagyunk tehetségtelenek és eredménytelenek ebben a kérdésben, hiszen a bankszektorban 50% fölött vagyunk, energetikában messze 50% fölött vagyunk. A távközlésben a Vodafone-nal újra szereplő lett a magyar állam. Nagyon sok olyan ágazatunk van, ahol állami vagy hazai tulajdont tudtunk generálni vagy létrehozni.
B. J.: Ezt még azok is remekül érthetik, akik önellátásban gondolkodnak a családi gazdaságban, hiszen az is ugyanerről szól.
L. J.: A kritikusok folyamatosan támadják a magyar építőipart azért, hogy nem elég hatékony. Egy építőiparosnak azzal kell foglalkoznia, hogy tudja-e automatizálni vagy digitalizálni a tevékenységét, felmerül az előre gyártott elemek szerepe az építőiparban (házgyártás stb., most nem a régi házgyárakra gondolok a kommunizmusban, hanem az új nyugati trendekre). Mit és hogyan lehet gépesíteni az építőiparban? Hogyan lehet hatékonyságot növelni energetikai oldalon? Iszonyatos mennyiségű energiát használunk az építkezéshez, vizet, áramot, gázt, ezt hogyan lehet racionalizálni? Milyen alternatív források vannak? Patrióta alapon én mindig túlzónak tartom, mindig meg is védem a magyar vállalkozásokat, amikor akár magyarok, akár külföldiek azt mondják a magyar mezőgazdaságról, élelmiszeriparról, építőiparról, hogy nem elég hatékony. A kritikának van valamennyi alapja, amit komolyan kell venni. Abba fogunk most pénzt fektetni, hogy ezek a vállalkozások tudjanak újabb gépeket venni, racionalizálást végrehajtani. Ebben biztos, hogy van jelentősége a robotizációnak, automatizációnak, gépesítésnek, ezekkel foglalkozni kell, mert a munkaerő kevesebb és nagyon drága lesz.
B. J.: És sokkal könnyebb úgy átvészelni egy krízist, egy nehéz időszakot, hogyha van egy olyan jövőkép, amiben bízhatunk. Milyen távolságra lát előre?
L. J.: Nézze, azért a beruházások nagyságrendje a 2023-as költségvetésben sem rossz. Az építőiparosoknak azzal van szerencséjük, hogy 2024-ben minden polgármester meg akarja nyerni a választást, tehát építkezni akarnak. És 2026-ban a kormány is meg akarja nyerni a választást. A konjunktúra menedzsment a politikának is egy nagyon fontos része. Ez azt jelenti, hogy 2024-2025-2026-ban komoly beruházásokra kell számítani. Az ország nincsen kész. Van, akit az érdekel, hogy hogyan tudja megnyerni a 2026-os választásokat, engem ennél kicsit jobban foglalkoztat az, hogy vajon az a célkitűzés, hogy 2030-ra nettó befizetők legyünk az EU-ban megvalósul-e, hogy 2030-ban, amikor átjövök az osztrák-magyar határon, akkor a különbség jóval kisebb legyen, mint most.
Nagyon nagy kockázat a háború, ezért beszéljünk a kockázatokról is. Ha a háború továbbmegy, és eszkaláció lesz, ami azt jelenti, hogy netán európai uniós tagország vagy NATO tagország is belesodródott a háborúba, az végzetes veszélyt jelent a teljes magyar gazdaság és az európai gazdaság számára. És jöhet még másfél, két nehéz év, tehát a következő félévben azt fogjuk nézni, hogy a háború merre billen. Sajnos én azt gondolom, hogy rosszabb irányba.
B. J.: Miért gondolja?
L. J.: Ezt azért gondolom, mert teljesen világos az, hogy a fegyverszállítások fokozásával az Amerikai Egyesült Államok beszállt a háborúba. Ez ma már egy orosz-amerikai háború, és ennek nem világos, hogy mikor és hogyan lesz vége. Másfél, két év legalább, ezt mondja mindenki Nyugat-Európában és Közép-Európában, ez nem lesz rövid távú dolog. Bizonyos iparágaknak még akár kedvezhet is, hiszen a fegyvergyártás vagy a fegyvergyárak építése előtérbe kerül. Beszéljünk világosan, Magyarországon is fegyvergyárak fognak épülni, fegyvergyártás lesz, repülőgép, harci repülőgép gyártás lesz. A lengyelek 10 milliárdért vesznek fegyvereket, tehát egy építőiparos gondolkodhat úgy, hogy ipari csarnokot fogok építeni, csak most fegyvergyárnak. Erről fog szólni a világ sajnos, de összességében egy háború, főleg egy kibontakozó, akár globálissá vagy kontinentálissá váló háború semmiféleképpen nem kedvező a gazdasági folyamatoknak. Én nagyon fontosnak gondolom azon magyar vállalkozóknak a talpon maradását, családi vállalkozókról beszélek, akik lokálisan, egy-egy városban, egy-egy közösségben 1990 után az állami építőipari vállalatok privatizációjakor felépítették saját vállalkozásukat. Nekik a fejükben ott kell legyen, hogy itt még baj is lehet. Egyszerre kell megőrizni a kapacitásokat és ügyelni a tartalékszintre is. Figyelni a hitellel, az eladósodással, az elköteleződéssel. Nehezebb évek előtt állunk, mint voltunk, de ez egy ilyen kétarcú világ, mert egy része forrás is lesz. Másrészről meg építési igény is lesz, és van a felzárkózási nyomás, de közben meg ott liheg a háború a nyakunkban. Tehát egy nagyon izgalmas, intellektuálisan érdekes világ előtt állunk. Én azt tanultam meg, hogy az a vállalat, vállalkozás, amely egy helyben topog, nem fejlődik, az lemarad, tehát mindig fejleszteni kell, mindig racionalizálni és invesztálni kell.
B. J.: Érdekes, amit mond, hiszen tudom, hogy az egyik példaképe Churchill és neki van egy ilyen mondása, hogy a pesszimista a lehetőségek nehézségeit látja, míg az optimista a nehézségek lehetőségeit.
L. J.: Érdekel a munkássága, de nem bírok annyit inni, például, tehát nehezen tudna példakép lenni, attól függ, hogy miben. Én mindig az utóbbi körbe tartozom, mert minden vitában és nehézségben, vereségben is meg kell látni a lehetőséget.
Egy vállalkozóbarát, aktivista kormánya van az országnak. Ezt nem propaganda szövegnek szánom, – a hiszen ez a beszélgetés azt gondolom, egy olyan kör által követett vagy hallgatott, akik nem a politikai nagy szövegeket várják – de minden kormányülés arról szól, hogy hogyan tudunk a magyar vállalkozóknak lehetőséget teremteni. Nincs olyan kormányülés, ahol ez a kérdés egy-egy ágazat szintjén ne kerülne szóba.
B. J.: Történelemtől indultunk, az érdekelne így zárásképen, hogy mit szeretne olvasni a magyar történelem könyvekben ennek az évezredek az első 30 évéről.
L. J.: Azt szeretném olvasni, hogy volt 20 átmeneti nagyon zavaros év, 2010-ben Orbán Viktor és a Fidesz bizalmat kapott. Magyarország Orbán Viktor és a Fidesz kormányzásának eredményeképpen visszanyerte a regionális vezető szerepét a harmincas évekre. Magyarország ennek a régiónak ezer éven keresztül a vezető hatalma volt a Kárpátoktól délre. Azt gondolom a régió két részből áll: a Kárpátoktól északra a lengyelek, a Kárpátoktól délre pedig Magyarország és Budapest, és azt gondolom, hogy a harmincas évekre a vezető húzó szerepünket vissza tudjuk szerezni. Ezen az úton jó úton haladtunk. A mostani nemzetközi körülmények, politikai körülmények, a háború nem könnyíti meg a feladatunkat, ezt kár volna letagadni, de nekünk magyaroknak erről az ambícióról nem lehet lemondani. Én Széchenyivel értek egyet, és általában is azt gondolom, hogy nem csak Kossuthnak, hanem Széchenyinek is lenni kell egy politikusnak. Ez akkor fog működni, hogyha lesz gazdasági erő, ha Magyarország egy erősebb és gazdagabb ország lesz. Akkor elégedett leszek. És a harmincas években lehetünk egy közepes méretű ország közepes méretű lakossággal, de jóval gazdagabb és jóval erősebb, mint ami most vagyunk. Akkor lennénk elégedettek mindnyájan.
B. J.: Azt kívánjuk, hogy ez így legyen. Az ön életében is lesz rövidesen egy évforduló, a születésnapja. Szokott-e elszámolást csinálni?
L. J.: Szerencsére nem kerek, még fiatalnak nyilvánítottam magam. Nem csinálok ilyen számvetést, azt a részét szoktam mérlegelni nagyon ritkán, hogy az orvostudomány fejlődésének köszönhetően a férfi ember aktív cselekvőképessége és aktív korszaka kitolódik. Tehát ma már egy nagyon picit odafigyelő és önmagával persze nem sokat foglalkozó aktív férfiembernek nem 60 éves koráig, hanem 70-80 éves koráig is van lehetősége tervezni. Minél tovább szeretnék dolgozni, hogyha a munkaképességem meg van hosszabbítva, vagy hosszú ideig tart, azzal én nagyon elégedett vagyok. Nem szoktam lamentálni az idő múlásán, mert inkább megragadom a cselekvés lehetőségét.
B. J.: Az ÉVOSZ tagsága nevében előzetesen boldog hétköznapokat kívánunk a születésnapjai közé.
L. J.: Köszönöm szépen. Szeretném, hogyha eljutna minden ÉVOSZ taghoz, hogy én nagyon hálás vagyok a bizalomért, amit kaptam. Meg fogom szolgálni ezt a bizalmat, és az ÉVOSZ tagsága, illetve maga az egész építőipar számíthat a támogatásra és az együttműködésre. Ez nagyon fontos dolog számomra, mert én nem magamnak csinálom a politikát, részben helyben a választóimnak, meg azoknak, akiknek az érdekeit képviselem: az építészeknek, mérnököknek, építőiparosoknak, nekik szól a minisztérium tevékenysége és munkája. Ha ők rendben vannak, akkor a minisztérium jól végzi a munkáját.
A podcast az alábbi linkre kattintva elérhető számítógépről, illetve mobileszközről:
Forrás: ÉVOSZ
