Sokunkat megdöbbentett a hír, hogy Laci nincs többé. Nem titkoltam sosem, hogy mindig kedveltem és tiszteltem Őt.
2003-ban találkoztam vele első ízben, ekkor főosztályvezető volt az egykori Országos Lakás és Építésügyi Hivatalban. Egykori találkozásunk során azonnal feltűnt a csendes, rendkívül felkészült és szimpatikus stílusa. Minden olyan szakmai kérdésben tájékozott volt, ami az építésügy és lakásügy területeihez tartozott, de tudása kellő alázattal is párosult és ez még szimpatikusabbá, szerethetőbbé varázsolta a személyiségét.
2006-2010 között szoros munkakapcsolatban álltunk. Az egykori Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium (ÖTM) Lakásügyi Titkárságát vezette főosztályvezetőként, az állami szabályozás egyik vezetőjeként az ingatlanszakmai feladatok nagy része az általa vezetett Hivatalhoz tartoztak. Ezekben az években került sor az Iparosított Technológiával épített épületek pályázati forrásainak állami és önkormányzati szinten történő országos elbírálására. A pályázati rendszer kommunikációjában, mint országos lefedettségű vagyonkezelő szövetség, egykori munkaadóm is részt vett.
Nagyvárosokban tartottunk előadásokat, ide érkeztek a megfelelő, alapos felkészültséggel a Lakásügyi Titkárság kollégái. Felemelő időszak volt az ország nagyvárosaiban a panel- és városrehabilitációs pályázatok ismertetését hallgatni és eredményeit látni. Nem volt olyan szakmai kérdés, amire nem készült fel alapos és felkészült válasszal vagy megoldási javaslattal. A szakemberek országos szinten szerették és tudták azt, hogy hozzá bármikor lehet fordulni, mert az ajtaja mindig nyitva áll.
Az elmúlt húsz esztendő legátfogóbb és mindenre kiterjedő lakáspályázati rendszerét vezette le, mindezt remekül és jól felkészült szakemberekkel kiegészülve végezte. Szerencsés voltam, hogy tanulhattam tőle, mert szakmai tudása nemcsak országos, de az európai napi gyakorlattal is mindig tisztában volt. Sosem felejtem el azt a nemzetközi konferenciát, ahol a közép-európai vezető szakembereket nyűgözte le a széles körű tárgyi tudásával. Rokonszenv és barátság követték ezeket a konferenciákat, hiszen ilyen embertől mindig lehetett tanulni és lehetett jó válaszokat is kapni. Éveken át dolgozhattunk együtt, hiszen a törvényalkotásban is mindig arra törekedett, hogy a törvényjavaslatok a szükséges harmonizációs folyamatokat követően kerüljenek csak előterjesztésre. Ezzel a módszerrel elkerülte ugyanis a „saláta” jogszabályok alkotásának összes hibáját és későbbi problémáját. 2006-2011 között az Európai Ingatlantanács (CEPI) alelnöke voltam Brüsszelben, így a kapcsolódási pontjaink alapján még erősebbé vált a közös szolgálatunk.
Kapcsolatunk későbbiek során már inkább barátibbá és személyessé vált, azaz nem korlátozódott csak a napi szakmai feladatok ellátására. Sokat vizsgáztattunk ezekben az években, társasház és ingatlanközvetítő kollégákat. A mai napig volt rá alkalom, hogy megbeszéljük az aktuális ingatlan- és építésügyi folyamatokat, jogszabályokat.
Kiváló és Tiszta embert veszített el a magyar ingatlanszakma, mi pedig, akik tisztelői is voltunk egy jó Barátot veszítettünk! Isten Veled Barátom!
dr. Németh Miklós,
az Európai Ingatlantanács egykori alelnöke
