Ablakok és ajtók szakszerű beépítése

275

A korszerű ablakok beépítése az építési folyamat döntő lépése, az ablakokkal kapcsolatos reklamációk kétharmad része a hibás beépítésre vezethető vissza.

Kocsis Lajos okl. faipari mérnök, címzetes egyetemi docens, MÉASZ elnökségi tag

A szakszerű beépítés már régóta utóla­gos, szerelő jelleggel történik, lehetőleg az építési folyamat minél későbbi fázisában, ezzel elkerülve a sérüléseket és a belső térben lévő nagy mennyiségű nedvesség kiszellőzését nem fékezve.

Az ablakgyártók a beépítést saját helyszíni szerelőikre vagy alvállalkozókra bízzák, akiket alapos oktatás és gyakorlat után bíznak meg a munkával. Sajnos nincs ele­gendő szakképzett beépítő, sokszor nem kellő szakértelemmel rendelkezők kezébe kerül a termék, ennek gyakran későbbi reklamáció a következménye.

Szabályozási helyzet

Az EU, így Magyarország területén sincs harmonizált szabvány az ablakok és ajtók beépítésének szabályozására, de hazai műszaki előírás is régóta hiányzik, erre a területre legtöbbször a német RAL előírá­sokat alkalmazzuk (Leitfaden zur Montage – IFT 2014.04. PI 140461). A beépítés módozatainak meghatározása a fentiek miatt szerződéses kategória, a megrendelő és a szállító szerződéses megállapodása alapján lehet egyszerű hő- és hangszige­telő PU hab kitöltés, vagy a RAL szerinti beépítés valamelyik változata is. Ezek költ­ségben is jelentősen eltérnek, így szerző­désben kell a beépítés módját szabályozni.

A szerkezetek rögzítése

Az ablakok és ajtók beépítése során a tar­tósan jó működés és tömítettség érdekében a szerkezetek megfelelő mechanikai rög­zítése, valamint a külső, belső és funkciós síkok tömítése szükséges.

A mechanikai rögzítésnek tartósan visel­nie kell a szerkezet saját tömegéből, az idő­járási hatásokból, illetve a működésből származó hatásokat, ezeket át kell terhel­nie a falszerkezetre. A szerkezet saját töme­gének átadása a falszerkezetre a beépítés során elhelyezett teherhordó ékekkel tör­ténik, ezek tartós, például műanyag aláté­tek, melyek a szakszerű rögzítést és tömí­tést követően is az elhelyezési hézagban kell maradjanak. A beépítéshez alkalmazott rög­zítés (csavar, tipli, rögzítő fül stb.) a szer­kezet teherhordására nem elegendő, azok szerepe a működtetésből és szélnyomás­ból származó terhelések felvétele.

A teher­hordó alátétek (ékek) elhelyezésekor ügyelni kell arra, hogy azok ne okozzanak hőhidat (nem lehet pl. jó hővezető képességű anyag, tégla, fém stb.), illetve azok környezetében a hő és nedvesség elleni szigetelés folytono­san legyen kialakítva. A mechanikai rögzí­tés pontos típusát a mindenkori falszerke­zet ismeretében kell kiválasztani, hogy azok megfelelő szilárdsággal rögzítsék a szerke­zetet, és a működtetéskor fellépő hatásokat is felvegyék. Általános szabály, hogy a szer­kezet sarkától 100–150 mm-re, egymástól pedig legfeljebb 700 mm-re legyen rögzítési pont (1. ábra).

1. ábra. Balkonajtó alsó beépítési csomópont vízelvezetéssel (Forrás: Gealan Fenstersysteme GmbH)

A csatlakozási hézag tömítése

Az egyszerű tömítési megoldás csak az elhelyezési hézag PU hab kitöltését jelenti. A RAL szerinti tömítést három síkra kell értelmeznünk. A külső oldalon vízzárást kell kialakítani, a belső oldalon légzárás a cél, az elhelyezési hézagban pedig rugal­mas hő- és hangszigetelő tömítést kell fel­hordani. Az elhelyezési hézag általában 10 mm (5–15 mm mérettűrés elfogadható), de ezt nagy méretek esetén PVC és alu­mínium szerkezeteknél a hőtágulás miatt növelni kell. Az alapelv, hogy a tömítések hézagmentesen legyenek felhordva, a belső oldalon tömítettebb legyen, mint a külső oldalon, ezzel az elhelyezési hézag kifelé kiszellőzik.

RAL beépítés esetén az alkalmazott tömí­tőanyag lehet duzzadó szalag, RAL sza­lag, de létezik minősített kenhető vagy szór­ható folyékony fólia is, sőt szilikon és acryl tömítés is alkalmazható, mindig a falkáva minőségének és a fuga méretpontosságának megfelelően. Például: kívül RAL vízzáró fólia, belül a rugalmas PU hab tömítésre felhordott kenhető párazáró fólia. De pontos fugaméret és sima falkáva esetén akár duz­zadó szalag is alkalmazható. Alapelv, hogy a csatlakozási hézagot kívül vízzáró módon, belül párazáró módon kell tömíteni.

A szerkezet helyzete a falkávában

A nyílászáró a falkávában, a külső fal­síkon vagy a falsíkon kívül is elhelyez­hető, jelenleg egyre kintebb szokás elhe­lyeztetni, azonban, ha ez nem indokolt a falszerkezet miatt, kerülendő. Különö­sen a falsíkon kívüli szerelés előzetes ter­vezést, nagy szakértelmet igényel, szak­szerűen kivitelezve költsége többszöröse lehet a falkávába történű beépítésnek. Amíg a falkávában vagy a külső falsíkon szerelés még hagyományos módon rög­zíthető és tömíthető, a falsíkon kívüli sze­relés nagy teherbírású minősített konzo­lok alkalmazását feltételezi, valamint a tömítés sem egyszerű, gyakori hiba for­rása, gyakran elégtelen a rögzítés és a tömítés is hiányos. Így azt lehet javasolni, hogy csak indokolt esetben alkalmaz­zuk, amikor hőtechnikailag mindenkép­pen szükséges. A falsíkon kívüli, a szige­telés síkjába elhelyezés indokolt lehet egy vasbeton teherhordó falszerkezet esetén vagy a szendvicspanel épületek esetén, de hőtechnikailag felesleges egy hagyomá­nyos kerámia falazóanyagnál (2–4. ábra).

Egyáltalán nem javasolható a tok mögé, a falkávára hőszigetelő EPS/XPS lemez fel­ragasztása, mert így a szilárd mechanikai rögzítés nem lehetséges. Már 60 mm vas­tag felragasztott kávaszigetelést is látni, ez teljesen ellentétes a RAL előírásaival is, hőtechnikailag nem indokolt, a hőáram­lások és izothermák vizsgálatakor egyér­telműen látszik, hogy felesleges, a beépí­tés teherbírása pedig jelentősen gyengébb. Lehetnek esetek, amikor például a redőny­szekrény alatt alkalmazunk szigetelést vagy felújítás során, az ablak beépítését követően szigeteljük a szabadon maradt kávafelületet, de új építésnél biztosan felesleges. A beépítési csomópontok előze­tes tervezése indokolt, ezt a kiviteli tervek­nek kell tartalmazniuk (5. ábra).

5. ábra. Izotherma vonalak külső hőszigeteléssel, de kávaszigetelés nélkül (Forrás: Gealan Fenstersysteme GmbH)

A beépítést követő műveletek

A beépítést követően a beépítő szakem­berek feladata a termékek finom beállí­tása is, ezt a vasalatokon lévő állítási lehe­tőségekkel végzik el, biztosítva a hibátlan működést. Ezt követően a készültségi fok­tól függően elhelyezik a külső-belső pár­kányokat, és felszerelik a kilincseket, vasalattakarókat.

A jellemző beépítési hibák a fentiekből szinte azonnal érezhetők:

  • Hiányos, nem megfelelő erősségű mechanikai rögzítés
  • Elégtelen alátámasztás vagy az alátá­masztás teljes hiánya
  • Hiányos, vagy hézagos tömítés
  • Rögzítő, és/vagy tömítő anyagok helyte­len megválasztása
  • Külső párkány alatti szigetelés hiánya és a gyenge hőszigetelésű párkány csat­lakozó profil következtében kialakuló hőhíd az alsó él mentén.

Tervezői feladat kell legyen a beépítési csomópontok, különösen a hőtechnikailag vagy a mechanikai rögzítés miatt bonyo­lult csomópontoknak az előzetes tervezése, amely az ablakgyártók és beépítők szá­mára irányadó, ilyen esetekben tervek hiá­nyában nem a beépítők felelőssége a szak­szerű rögzítés és tömítés.