„E-mobilitás másképpen”

113

A Budapesti és Pest Megyei Mérnöki Kamara a Jedlik Ányos Klaszterrel és további szervezetekkel együttműködve „E-mobilitás másképpen” mottóval ötödik alkalommal szervezett konferenciát.

A korábbi konferenciákon megállapításra került, hogy az e-mobilitás jövőjét tekintve hosszú távon és rendszerben kell gondolkodni. Mint általában, az e-mobilitás esetében sincs egyetlen, mindent megoldó módszer, de mindig törekedni kell a pillanatnyilag és a jövőbe tekintve is a legjobbra. A fejlesztések során szem előtt kell tartani a környezetszennyezést, a fenntarthatóságot, a kényelmi szempontokat a járművek esetében és az egyéb alkalmazások során nem kevésbé fontos az ár, azaz az eladhatóság és természetesen az üzemeltetési költség.

A nemzetgazdasági szempontból a nemzeti jövedelem növelése érdekében különös érdekünk a hazai fejlesztés és gyártás. Törekednünk kell arra, hogy ezen a területen is minél több versenyképes termékekkel jelenhessünk meg a világpiacon.

Rail Cargo banner

Az idei konferencián áttekintették az akkumulátoros és tüzelőanyag cellás járművek jelenlegi helyzetét a világon, elemezték hazai alkalmazási lehetőségeit, előnyeit és hátrányait, az alkalmazásuk eddigi tapasztalatait, ösztönzőit és korlátait, a hazai kutatás-fejlesztés irányait, gyártási lehetőségeit.

Kassai Ferenc, a BPMK elnöke, az MMK alelnöke

A több, mint 200 érdeklődőt vonzó konferenciát Kassai Ferenc, a Budapesti és Pest Megyei Mérnöki Kamara elnöke nyitotta meg, aki köszöntőjében kitért a Jedlik Ányos Terv által kitűzött célra, mely kimondja, hogy 2030-ra az elektromos- és tüzelőanyag cellás járművek aránya 16%-ra, az agroüzemanyag felhasználás 15%-ra növekedjen.  Ez azt eredményezi majd, hogy Magyarország felkerül az elektromos- és tüzelőanyag cellás meghajtás európai térképére. Elmondhatjuk, hogy az e-mobilitási stratégia nem csak ösztönző jogszabályok halmaza, hanem magyar hozzájárulás is a technológia fejlesztéséhez.

Azért szervezték meg a mostani konferenciát is, hogy az előadók az elektromos járművek energiaellátására kínálkozó technológiák előnyeit, hátrányait elemezzék a műszaki megoldások alapján. A Mérnöki Kamara szakmai kompetenciája a gépészet területén többek között lefedi az energia-, a gépjármű és a mobilitás-technika szakterületeit is. Hangsúlyozta, hogy a Budapesti és Pest Megyei Mérnöki Kamara elkötelezett a legjobb javaslatok kidolgozásában az alternatívák értékelésére, összehasonlítására, ezzel is segítve a kormányzati munkát.

Dr. Lukács Pál „Az e-mobilitás befektetés a jövőbe” című előadásában megállapította, hogy az elektromobilitás mára visszafordíthatatlan folyamattá vált a járművek gyártásában, üzemeltetésében. Mindazonáltal jelenleg vita tárgyát képezi milyen ütemben és főként, milyen műszaki megoldásokkal történhet meg a paradigmaváltás. Nem mindegy ugyanis, hogy az elektromos energiát milyen módon (és hol) állítjuk elő, illetve azt milyen módon használjuk fel a járművek hajtására.

Az elektromos járműgyártásra, üzemeltetésre való átállás megfelelő gyártó-, beszállító- és üzemeltető kapacitásokat igényel, ezek működtetése pedig jól képzett szakemberek jelenlétét feltételezi. Nagy kihívás lesz a Magyar Nemzetgazdaság számára, hogy az országban tevékenykedő vállalatok mennyire vannak felkészülve erre a fejlődésre, a jövőbe történő átmenetre. Már most jól látható, hogy önmagában csak az egyes alkatrészek, főegységek gyártásával, beszállításával már nem lehet tartós piaci szerepet elérni, ennél lényegesen több kell, különösen a magyar KKV-szektornak egyre nagyobb szerepet kell vállalnia a globális járműipar K+F+I tevékenységéből.

Dr. Hanula Barna előadásában az e-mobilitás közúti alkalmazásának lehetőségei és tapasztalatait ismertette. Előadásában ismertette a különböző hajtásmódok előnyeit és hátrányait, majd feltárt olyan összefüggéseket, amelyek a köztudatban még nem terjedtek el. Az előadásában szerepet kapott a környezet- és a klímavédelem, valamint lehetőségek a fosszilis tüzelőanyagok felhasználásának csökkentésére. Az előadó elemezte az eddigi stratégiák sikertelenségének okait és alternatív utakat kínált a szén-dioxid emisszió hatékony csökkentésére.

Dunai Zoltán az e-mobilitás vasúti szerepével foglalkozva a Balaton északi partján történő fejlesztéseket mutatta be. Bemutatta az e-mobiltás vasúti alkalmazhatóságával kapcsolatban – a részlegesen villamosított vonalak környezettudatos kiszolgálási módjait. Kiemelte az akkumulátoros hybrid motorvonatok és a majdani hidrogén-cellás hybrid járművek szerepét, és hogy ezek a módozatok komoly alternatívát jelenthetnek a vonal villamosításával szemben, főként olyan helyeken, ahol a vezeték kihúzása nem lehetséges.

Götz Sándor előadásában arra hívta fel a figyelmet, hogy a hidrogéngazdaság kihívásai gyors reagálást kívánnak a magyar kormányzattól is. Tanúi vagyunk annak a világszerte rendkívül gyors fejlődésnek, melynek az eredménye egy új iparág! A hidrogén felhasználása a gazdaság számtalan területén kap dominanciát. Európa szinte valamennyi állama már rendelkezik hidrogénüzemű tüzelőanyag-cellás technológiák és rendszerek fejlesztését szolgáló nemzeti stratégiával, platformmal.

Ez a téma a G-20 Konferencián is kiemelt volt a szakértői anyagok szerint.

A sürgős tennivalókat az alábbi hét pontban foglalta össze:

  1. Kompetenciák képzése és átképzés: Az innovatív technológiák közlekedési bevezetése széleskörű oktatási és átképzési igényeket vet fel, amelyet a hatósági szakértők szintjétől egészen a járművezetőkig–a kriogén technika bázisán–ki kell dolgozni és végre kell hajtani. Erre ITM határozattal létrehozni az oktatók oktatásának eljárásait, valamint az Egyetemi továbbképzési feladatokat.
  2. A K+F fejlesztési területen meg kell valósítani a gyors-prototípus gyártási eljárások, és a digitális szimulációs vizsgálatok széleskörű elterjesztését.
  3. A sorozatgyártás területén fel kell készülni a nemzetközi szabványok bevezetésére, valamint az ott kidolgozott jóváhagyási eljárások elsajátítására és alkalmazására, a konstrukciós-technológiai és biztonságtechnikai feltételeknél.
  4. Közlekedési szakági együttműködéseket szükséges létrehozni az egyes ágazati fejlesztések koordinálására, valamint az inter-operációs feladatokra vonatkozóan a hatékony nemzetközi felzárkózás érdekében.
  5. Az egyes közlekedési vállalatok területén a Kormány határozattal rendelje el a stratégiai fejlesztési útitervek kidolgozásának igényét a 2030-as évekre, a konkrét elérhető célok kijelölésével, 2020 folyamán.
  6. Fel kell számolni azon jogi akadályokat, amelyek az innovációs folyamatokat gátolják, és kidolgozni azon támogatási rendszereket a közösségi közlekedés területére, amelynek bázisán az ágazat és a nehézgépjárművek területén legalább a jelenlegi állomány 25-30 %-a esetén az alternatív üzemanyagok és meghajtási rendszerek bevezetésre kerülhetnek és a GHG emissziót jelentősen csökkenthetik 2030-ig.
  7. Az egyes közösségi közlekedési vállalkozások stratégiája alapján a 2021-es év végére el kell érni, hogy minden közlekedési ágazat és azon belüli közösségi közlekedési vállalkozás rendelkezzen saját területére vonatkozó stratégiával és abból nemzetgazdasági fejlesztési programot lehessen készíteni és azt jóváhagyatni a Parlamenttel, mint országos stratégiát.

Dr. Paár István „Áldás vagy átok” mottóval állapította meg, hogy az e-mobilitás épített és természetes környezetre gyakorolt hatása rövid távon, Magyarországon majdnem közömbös, közel azonos a belsőégésű motoros gépkocsival, egyetlen előnye, hogy nem a közlekedés helyén szennyez.

Hosszabb, 10-20 éves idő távon, különösen az erőművek és az energia tárolás ugrásszerű fejlődésével egyértelműen „áldás”. Lényegesen kevesebbet vagy szinte nem szennyez, és alig fele annyi energiát fogyaszt, mint a hagyományos gépkocsi. De az „áldás” mellett ott a persely, azaz az előnyöknek jelentős többlet költsége van. Az autózás, a közlekedés az e-mobilitás révén nem lesz olcsóbb, viszont teljesen más lesz, maga a mobilitás is változik.”

Szedlmajer László az akkumulátoros járművek alkalmazásának feltételeit, a szükséges infrastruktúra fejlesztéseket elemezte. Megállapította, hogy a városi tömegközlekedésben, a gumikerekű járműveknél az alternatív hajtásrendszerek (legfőképp elektromos hajtás) el fognak terjedni, leváltva a dízel hajtásokat.

Azonban az üzemeletetésben ezek a megoldások még nem alkalmazhatóak teljeskörűen (sőt ehhez még akár évtizedek kellenek). Ennek legfőbb oka, hogy a hatékony energiatárolás nem megoldott, a járművek hatótávolsága és megbízhatósága nem éri el, sőt meg sem közelíti globálisan tekintve a korszerű dízel buszok 94-96%-os rendelkezésre állási értékét. Így a jogos társadalmi és politikai elvárás a zöldebb jövőre és az valóság között szakadék húzódik még. Ennek feloldására az első lépés, hogy üzemeltetőként tapasztalataink alapján bemutatjuk a valóságot.

Gáspár-Zsován Noémi a tüzelőanyagcellás járművek alkalmazásának feltételeivel, a szükséges infrastruktúra-fejlesztésekkel kapcsolatosan állapította meg, hogy a tüzelőanyagcellás járművek és a hidrogén alapú mobilitás nem vetélytársa az e-mobilitásnak, inkább annak kiegészítő, hiánypótló eleme.

A hidrogénnel kapcsolatban csak komplex rendszerekben szabad gondolkodni, mivel nem csak a közlekedésben, hanem az azzal összefonódó energetikában is jelentős szerepe lehet. Mind jármű oldalról, mind infrastruktúra oldalról műszakilag nincs akadálya a hazai bevezetésnek, továbbá a hazai stratégiai dokumentumokban is megjelenik a hidrogén, így a következő lépés a megvalósítás és a lehetőségek kiaknázása.

Hollandi Gábor az e-mobilitás európai és magyarországi trendjeit, valamint az elektromos autó töltés hálózati hatásait elemezte. Előadásában arra kereste a választ, hogy milyen szokások mentén írható le az elektromos autók töltése és milyen műszaki megoldásokkal lehet kezelni az elosztóhálózat többletterhelését. Beszélt arról, hogy a következő néhány évben jelentősen átalakulhat az elektromos járműveket kiszolgáló infrastruktúra Magyarországon, és ennek a folyamatnak az E.ON is aktív szereplője. Az e-mobilitást stratégiai célként kezelő vállalat az egész országot átszelő e-töltőhálózatot fejleszt és azon dolgozik, hogy az otthoni töltés lehetőségét is minél hamarabb elérhetővé tegye.

KEREKASZTAL BESZÉLGETÉS

Kerekasztal beszélgetés keretében tekintették át és vitatták meg az e-mobilitás helyét a hazai közlekedés-, ipar- és környezetpolitikában, az új nemzeti energiastratégiában, különös figyelmet fordítva annak feltárására, miképpen lehet integrálni a hazai mérnökök kreativitását, a hazai gyártást a nemzetközi fejlesztési és gyártási folyamatokba.

Vígh Zoltán volt a házigazdája az e-mobilitás helye a hazai közlekedési-, ipar- és környezetpolitikában, az új nemzeti energiastratégiában témakörnek, amely keretében a szakpolitikai intézkedések, jogszabályozási környezet, infrastruktúra fejlesztések kerültek megvitatásra.

Megállapításra került, hogy az e-mobilitásként ismertté vált trend néhány év alatt drasztikusan megváltoztatta több iparág jövőképét. Az alapvetően környezetvédelmi indíttatású, tehát a kibocsátás csökkentését célzó fejlesztések példátlan mértékben felgyorsították a különböző innovációs kezdeményezéseket, és felerősítették a járműipar, a közlekedés, valamint az energiaszektor közötti szinergiákat. Az energetika és mobilitás összekapcsolódásának hatása olyan új területekre is kiterjedt, mint az ipari méretű energiatárolás. A kialakult helyzet belső ellentmondása, hogy a szabályozás még jobban felgyorsította a technológiai fejlődést, de azt nehezen képes követni.

Lepsényi István „Az elektromos járművek és hajtások, ill. komponenseinek fejlesztési, gyártási és alkalmazási lehetőségei hazánkban” címmel vezette a hazai fejlesztési területek és helyek, valamint a fejlesztés és gyártás ösztönzői és korlátai területtel foglalkozó beszélgetést. Az elhangzottak alapján megállapítható, hogy a kormány a pályázatok alapján elérhető forrásokkal jelentős mértékben támogatja a hazai fejlesztést és gyártást, ugyanakkor mind a támogatás módjában, mint a támogatás felhasználásában van javítani való.

Az egykor sikeres önálló hazai gépjárműfejlesztés és gyártás megvalósításában valószínűleg nem tudunk a nemzetközi verseny élére kerülni, de egyes területeken a KKV-k számár is megvannak a lehetőségeink a versenyképes termékek fejlesztésére és gyártására.

Ilyennek tekinthető:

  • a beszállító partnerség akkumulátorok gyárakkal, az intelligens akkumulátor töltők és kommunikációs rendszerének fejlesztése és gyártása,
  • a tüzelőanyag cellás hajtásokhoz az üzemanyag termelés technológiai fejlesztése, és cellák gyártása,
  • hozzájárulás az elektromos motorok és vezérlésük fejlesztéséhez.

Folyamatban van és ígéretes a tüzelőanyag cellával termelt villamos energiával hajtott hajók tervezése, amelyek hamarosan vízre bocsátásra kerülnek.

A konferencia résztvevői egyetértettek abban, hogy az e-mobilitás területén nagy a lehetőség mind a fejlesztés, mind a rendszerelemek gyártása területén. Fontos, hogy e területen is hasznosítsák a hazai mérnöki kreativitást, az innovatív ötletekből minél előbb, a világpiacon versenyképes termékeket fejlesszenek.

A konferencia szervezését ezért is folytatják, évente áttekintik mire jutottak és melyek a további teendők.

 

 

Forrás: BPMK