A digitális korszak már régen beköszöntött az építőiparban. A munkafolyamatok így gyorsabban és hatékonyabban zajlanak. Az alábbi interjúban Michél-Philipp Maruhn, a DIGITALWERK podcast alapítója és házigazdája beszélget erről az izgalmas témáról Daniel Stadellel, a PERI digitális átalakulásért felelős vezetőjével.
Michél-Philipp Maruhn – Kezdjük rögtön a „digitális átalakulás” témájával. Mit jelent ez pontosan, és hogyan zajlik az ön munkája a mindennapok szintjén?
Daniel Stadel – Konkrétan az üzletágunk digitalizálásával foglalkozunk. Azt vizsgáljuk, hogyan lehet az építési folyamatokat a digitális technológiák segítségével maximálisan támogatni és felgyorsítani, hogy ügyfeleink valódi hozzáadott értéket kapjanak, jobban és gyorsabban végezhessék el feladataikat. Előfordul, hogy például közvetlenül a termékeinken dolgozunk chipekkel és érzékelőkkel, vagy egész folyamatokat elemzünk digitális modellezés segítségével. Minden nap új üzleti modelleket, témákat és technológiákat vizsgálunk, és csapatként döntünk a következő lépésekről.
M.-Ph. M. – Ez igazán izgalmas. Tud példákat mondani azokra a folyamatokra, amelyekben érzékelőket használnak?
D. S. – Konkrét példaként tudom említeni a szenzortechnológiát, melyet helyben a betonozás folyamata során használnak. A hőmérséklet itt nagyon fontos szerepet játszik – a beton megkeményedik és felmelegszik. A hőmérséklet és a beton szilárdságának digitális rögzítésével így gyorsabban lehet reagálni, és akár korábban kizsaluzni. Érzékelők használhatók a hidrosztatikus nyomás mérésére is, amely akkor keletkezik, amikor a betont a zsaluzatba öntik. A megrendelő így nyomon követheti a zsalu terhelhetőségi határát, és szükség esetén beállíthatja a betonozási sebességet. Ha például a zsalu a terhelhetőségi határát még nem érte el, a megrendelő gyorsabban betonozhat. Ha a zsalu elérte a határértéket, a monitorozás révén biztosítjuk, hogy ne legyen túlterhelve és ne robbanjon szét. Mindez óriási mértékben növeli az idő- és költségmegtakarítást az építkezésen.
M.-Ph. M. – Megpróbálják mindezt az ügyfelek igényeihez igazítani. Hogyan néz ki ez pontosan?
D. S. – Igen, abszolút. A fejlesztések megközelítése változik. Régebben az emberek inkább a termékre összpontosítottak, amelyet akkor fejlesztettek ki vagy finomítottak, amikor az erre vonatkozó ötlet megszületett. Időközben a hangsúly nagyon is az ügyfelek visszajelzéseire helyeződött. Az ügyfélközpontúság egy olyan divatszó, amelyet gyakran emlegetnek ebben az összefüggésben. Végül is az ügyfél fizeti a számlát, ezért is kell, hogy ő legyen a cselekvés központja. Fontos, hogy fejlesszük ennek a folyamatnak a megértését. Mi mozgatja az ügyfelet? Milyen kihívásokkal szembesül az építkezésen, különösen a termékeink használata során? Hogyan tudunk értékteremtő támogatást nyújtani új technológiákkal és új modellekkel?
M.-Ph. M. – Mit tartogat az ön számára a jövő? Tervez-e bizonyos utat bejárni vagy inkább nyitottan közelít az új dolgok felé?
D. S. – Létezik, többek között, egy Jövő Termékei és Technológiája részlegünk, amely kifejezetten azzal foglalkozik, hogyan lehet a PERI alaptevékenységét lebontani, és hogyan néz ki a jövő az építőiparban. Ez néhány olyan innovatív megközelítést eredményezett, mint például a 3D-s betonnyomtatás. Az elmúlt öt évben sokat tanultunk, és a hozzáállásunk is egyre professzionálisabbá vált. Mostanra nagyon jó elképzelésünk van arról, hogy mit szeretnénk csinálni.
M.-Ph. M. – Elképzelhető, hogy nemcsak a folyamatokat és rendszereket optimalizálják, hanem teljesen új szolgáltatásokat is kifejlesztenek, és azokat elérhetővé tegyék ügyfeleik számára?
D. S. – A további fejlődés elengedhetetlen ahhoz, hogy továbbra is sikeresek maradjunk. Ha ezt az autóiparral hasonlítom össze, ott már nem az autó, hanem a mobilitás áll a középpontban. A folyamatról vagy akár az eredményről van szó, nem pedig magáról a termékről. Van egy szolgáltatási portfoliónk, amely a logisztikától kezdve a tisztításon, a javításon, a helyszíni felügyeleten és a felügyelői kérdéseken át terjed, de ezek természetesen nagyon szorosan kapcsolódnak a termékeink alkalmazásához. Mindazonáltal nagyon is nyilvánvaló, hogy az igények egyre nőnek. Jelenleg számos vállalatnál generációváltás zajlik a vezetésben is. Itt most az úgynevezett „digitális bennszülöttek” veszik át a kormányrudat. Ők már nem annyira a termékeinket kérdőjelezik meg, mint inkább azt várják el, hogy a megfelelő célt a lehető legjobb módon érjük el. Erre fel kell készülnünk, nagyon jól kell ismernünk a piacot, és szükség esetén a megfelelő fejlesztéseket is kezdeményeznünk kell.
M.-Ph. M. – Az előbb azt mondta, hogy az új generáció felnőtté válik. A generációk változnak, új és más nézeteik vannak. Egy vállalat ismerheti a piacot, de vajon ismeri-e a következő generáció ügyfeleit? Szerintem ez nagy feladat az ipar és a kereskedelem számára, hogy ne veszítse el a fonalat. Ön mit gondol?
D. S. – Abszolút. Ez alapvető fontosságú. Ha elveszítem a kapcsolatot az ügyfélkörömmel, akkor csak idő kérdése, hogy mikor nem tudom már azt a portfoliót kínálni, amit az ügyfelek igényelnek.
M.-Ph. M. – Beszéljünk még egyszer Önről: azt már tudjuk, hogy sok tapasztalatot szerzett a digitális ágazatban és innovációs területen. Melyek azok a fontos dolgok, amelyeket kiemelne?
D. S. – Fontos a nyílt eszmecsere, és az embernek őszintének kell lennie önmagával, és be kell ismernie, hogy a dolgok változni fognak. El kell fogadni, hogy egy évtizedek óta sikeres termék előbb-utóbb eléri a telítettségi pontot, van egy felső határa. Egy bizonyos ponton egyszerűen nem mehet tovább, és akkor valami újnak kell történnie. A második pont a bátorság, és látjuk a vállalkozói szellemet, különösen a közepes méretű és családi vállalkozásokban. Ez azt is jelenti, hogy van bátorságunk nekifogni a dolgoknak, és vállalni a kockázatot. A harmadik és utolsó pont az, hogy szükség van egy egészséges adag pragmatizmusra. Egyszerűen meg kell tennünk a dolgokat, és nem csak beszélni róluk. Azt hiszem, nagyon jók vagyunk abban, hogy ismételten elemezzük a dolgokat, és újra mérlegeljük őket. Egy bizonyos szakaszban azonban a cselekvés és bizonyos körülmények között a kudarc tanulási görbéjén keresztül jutunk el a végső felismerésig. Úgy gondolom, hogy ezt fontos tanulási lehetőségnek kell tekintenünk, és le kell vonnunk belőle a következtetéseket is. Természetesen nem kell minden hibát magunknak elkövetni, nagyon hatékonyan lehet másokkal ötleteket cserélni. Mindazonáltal úgy gondolom, hogy bizonyos dolgokon saját magunknak kell keresztülmennünk ahhoz, hogy továbbléphessünk, hiszen a vállalati kultúrák különböznek. A legfontosabb, hogy tartsunk ki, és vegyük komolyan a feladatunkat.
