Dr. GABOS GYÖRGY 1924 – 2021

186

Hosszú, viszontagságos és gazdag életének 97. évében elhunyt Dr. Gabos György, akinek mérnök szakmai közreműködése kikerülhetetlen volt a 20. század második felében.

Érettségi után az érvényes törvények következtében nem tanulhatott tovább, de a II. Világháború után azonnal beiratkozott a Műegyetem Mérnöki Karára. Abban az időben felvételi vizsga nem volt, a beiratkozás feltétele az volt, hogy pár napig romeltakarítást kellett végezni és a munkavégzésről adott igazolással be lehetett iratkozni az egyetemre. A Mérnöki Karon az út- vasútépítő szakot választotta. Még diplomázás előtt demonstrátorként, az 1949-ben megszerzett diploma után tanársegédként dolgozott az egyetem Geodéziai Tanszékén.

Az egyetemi fizetésből már akkor sem lehetett megélni, állást keresett és kapott a Földmérő és Talajvizsgáló Irodánál. 1950. évi munkába állásakor a talajmechanikai részleghez került, amely viszonylag friss tudományág volt, be tudta magát dolgozni egy olyan tudományágba, aminek alig volt magyar művelője és hosszú tapasztalattal rendelkező mérnöke. A vállalatnál végigjárta a teljes hierarchiát. Kezdte a laboratóriumban, aztán következett helyszíni fizikai munka, amikor kézi erővel kellett még végezni a mintavételeket. Rövidesen osztályvezető-helyettes, osztályvezető és irodavezető lett, majd 1957-ben igazgatóvá nevezték ki, amely pozíciót 30 éven át látta el az 1100 fős vállalatnál.

Mint vállalatvezető a folyamatos fejlődésre, modernizálásra, az egyének, a dolgozók szakmai fejlődésének elősegítésére törekedett. Létrehozta a Környezetföldtani Osztályt és megszervezte a vállalat környezetvédelmi tevékenységét. Az akkori gyakorlat szerint a cégeket különböző címekkel látták el, így a vállalat tizennyolcszoros élüzemi és kiváló vállalati címet nyert el.

Pályája során számtalan egyéni kitüntetést is kapott, köztük kétszer a Munka Érdemrend ezüst fokozatát.

1966-tól 31 éven át tanított az YBL Miklós Építőipari Főiskolán, tantárgyai az alapozás, a talajmechanika és a környezetvédelem voltak, angol nyelvű kurzusokat is tartott. Tantárgyait az általa írt főiskolai tankönyvekből tanította. A Főiskola posztgraduális szakmérnököket is tanított. Kimagasló oktató nevelői tevékenységéért négy alkalommal érdemelte ki az YBL Miklós Emlékplakettet. A Főiskola Államvizsga Bizottságának évtizedekig volt elnöke.

A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége (MTESZ) elnökségének hosszú éveken keresztül volt tagja. 1964 és 1972 között a 10.000 tagot számláló Építőipari Tudományos Egyesület főtitkára, majd 1972-1976 között alelnöke volt. Az Egyesület 1997-ben örökös tagjává választotta.

Igazságügyi szakértő volt és nagyon sok szakértői munkát végzett bíróságok megbízásai alapján. Szakértőként dolgozott a talajmechanika, az alapozás és a környezetvédelem, valamint a mérnökgeológia területein. Az aszódi veszélyes hulladéktározóval kapcsolatos szakértői tevékenységéért elsőnek kapta meg az Ipar a Környezetért Alapítvány 1991-ben létrehozott alapítványi díjának aranyérmét.

Több szakmai folyóirat szerkesztőségében dolgozott (Geodézia és Kartográfia, Műszaki tervezés, Alapozás). A Budapesti Műszaki Egyetem Mérnöktovábbképző Intézetében angol és magyar nyelven is tartott előadásokat.  Szakirodalmi munkássága kb. 150 szakcikk, 10 főiskolai jegyzet és 4 angol nyelvű UNESCO tanfolyami jegyzet.

Már nyugdíjasként dolgozott a Környezetvédelmi Minisztérium Kutatási Főosztályán, részt vett a G10 Környezetgazdálkodási Kutatási Program kidolgozásában és beindításában. Ezt a szakmai munkát később még folytatta az Építéstudományi Intézetben is. Halálát az egész mérnöktársadalom gyászolja.

Bálint Péter