A versenyképes fiatalok képzéséhez új tanítási módszerek kellenek

64

Paradox helyzetben van a magyar oktatás. Az általános-és középiskolákban a hangsúly jelenleg leginkább az információátadáson van, míg a készségek, képességek fejlesztése szinte sehol sincs terítéken. A munkaerőpiaci tapasztalatok viszont azt támasztják alá, hogy épp, hogy fordítva kellene összeállítani a tanmenetet. Ahhoz, hogy versenyképes tudással rendelkezzenek a gyerekek, az iskoláknak meg kell őket tanítani tanulni, erősíteni kell bennük a kritikai gondolkodásmódot, illetve elő kell segíteniük a társas és érzelmi jellemzőik fejlődését – hangsúlyozza az Együtt a Jövő Mérnökeiért Szövetség alelnöke, Ács János.

A szakember szerint az intézményesített oktatás keretei között fejlesztett kompetenciák jellemzően nem azonosak azokkal, amelyek a munkahelyi vagy a hétköznapi életben való eredményességhez kellenek. Ez furcsa helyzetet teremt, és már az indulásnál megnehezíti a jövő generációinak sorsát. Napjaink VUCA (Volatile, uncertain, complex, ambiguos) világában ugyanis az oktatásnak olyan élethelyzetekre, foglalkozásokra és technológiákra kellene felkészítenie a diákokat, amelyek jelenleg még nem is léteznek.

Ráadásul a negyvenes, ötvenes korosztállyal szemben a mai fiataloknak teljesen más a figyelmi kapacitásuk, illetve sokkal hatékonyabban tanulnak audiovizuális anyagokból, mint szöveges leírásokból. Ezekre a kihívásokra nem lehet azzal válaszolni, hogy még több információt zúdítunk a nyakukba. Mivel nem tudjuk, hogy mit nem tudunk, a diákok készségeit, képességeit és gondolkodásmódját kell fejleszteni ahhoz, hogy a jelenleg még ismeretlen kihívásokkal szemben eredményesek legyenek a későbbiekben.

Nélkülözhetetlenné válik a társas készségek, szociális kompetenciák és az érzelmi intelligencia fejlesztése. Eljött az idő, hogy a tanmenetben nagyobb teret nyerjen a szóbeli logikus érvelésnek, a kritikai gondolkodásmódnak, a mások vezetése és irányítása képességének, a nyilvános szereplésnek, az ötleteik bemutatásának, vagy a másokkal való eredményes együttműködéshez szükséges személyes jellemzőknek az elsajátítása.” – fogalmaz Ács János.

Az EJMSZ alelnöke úgy véli, a változtatás nem kerül szinte semmibe. Több olyan megközelítés, gyakorlat létezik, amivel a fiatalok versenyképes tudása jelentősen erősíthető. A fejlesztést elősegítő beavatkozások pedig több szinten megteremthetők, az egyénitől (a diák maga) kezdve a csoportoson (osztály, tanulópár, tanulócsoport) át a szervezeti szintig.

Példaként említi, hogy egyéni és csoportos szinten a diákok hatékonyabban tanulnak, ha van egy tanulópárjuk. A társas elem a tanulásban, tanításban számos, a 21. században elvárt készséget fejleszt járulékosan. Ezek közé tartozik mások megértése, a szempontváltás, a szóbeli és írásbeli érvelés. Az iskolákban emiatt érdemes a tananyagot tanulópárok, tanulócsoportok létrehozásával feldolgozni –hangsúlyozza Ács János, aki hozzáteszi, hogy a kiscsoportos, projekt-alapú feladatmegoldások során a társas együttműködés jellemzői fejleszthetők. Ezekben a helyzetekben azok a fiatalok, akik rendelkeznek a mások vezetéséhez, irányításához szükséges jellemzőkkel, megmutathatják magukat. A csoportos feladatmegoldás során a szóbeli készségek (vita, érvelés) és az egyéb társas, érzelmi készségek (személyközi érzékenység, empátia, mások szempontrendszerének megértése) is hatékonyan fejlődnek.

A szakember azért is tartja hasznosnak a kiscsoportos tanulást, mert ennek keretei közt a gyerekek gyakorlati tapasztalatokat szerezhetnek a csoportdinamika, az együttműködés, a konfliktusmegoldás, illetve a döntéshozatal folyamatáról. Hasonlóképp fontos szerinte a játékos (gamifikált) eszközök használata, mert ezek a feladatok kritikus megközelítésében és az arra adható megoldások kreatív kidolgozásában nyújthatnak támogatást a tanulóknak. Ennek alapján a fizikát is lehetne úgy tanítani, hogy a diákoknak olyan kihívást jelentő feladatot adunk, amikor azt kell kiszámolniuk, hogy a 10 kg súlyú dinnyét, hogyan lehet ellőni 50 méteres távolságra egy gumiszalaggal. Ennek az iránynak voltak már korai hazai előfutárai, mint a tévében a 60-as, 70-es években természettudományokat tanító Öveges professzor.

A játékosság ugyanakkor bármelyik iskolai szinten könnyen és gyorsan alkalmazható. Olykor ezt egy tanár személye jeleníti meg, vagy egy tehetséges kiscsoport az osztályon belül, amely foglalkozik a többi diák fejlesztésével, esetleg lehet az egy iskolai vetélkedő is.

Az eszköz, a platform, a személy valójában másodlagos, a megközelítésen van a hangsúly, ami a száraz ismeretátadást élvezetesebbé, örömtelibbé teszi. Szerencsére a tanulást támogató online és offline eszközök, megoldások napjainkban könnyen elérhetőek és gyorsan, eredményesen használhatóak. Példa rá az Együtt a Jövő Mérnökeiért Szövetség által fejlesztett tudományos kvízalkalmazás, az EJMSZ SuperEngineer is, amelyen keresztül az általános-és középiskolás diákok ízelítőt kaphatnak arról, mennyire sokszínű és izgalmas a műszaki – és természettudományok világa.

 

 

Forrás: GoodOptionPR