A Kúria Önkormányzati Tanácsának Köf.5001/2019/4. határozata – releváns kivonat: „Az engedély nélkül kivágott fák pótlási mértéke nem tehető szankciós jellegűvé”

24

Az indítványozó: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

Az érintett önkormányzat: Budapest Főváros XI. kerület Újbuda Önkormányzata

Az ügy tárgya: önkormányzati rendelet törvényességének vizsgálata

Condair hirdetes

RENDELKEZŐ RÉSZ

A Kúria Önkormányzati Tanácsa

  • megállapítja, hogy a Budapest Főváros XI. kerület Újbuda Önkormányzat Képviselő-testületének a fás szárú növények védelméről szóló 31/2015. (IV. 29.) önkormányzati rendelete 2017. május 3-ig hatályban volt 5. § (2) bekezdés e) pontja törvényellenes volt;

ELŐZMÉNYEK

  • A felperes a tulajdonában lévő ingatlanon 11 db fát vágott ki a polgármester engedélye nélkül. Az elsőfokú hatóságként eljáró Budapest Főváros XI. kerület Újbuda Önkormányzat polgármestere határozatában ezek pótlásaként 10 db 18-20 cm törzskörméretű fa ültetését, valamint 18 948 681 forint pénzbeli megváltás megfizetését írta elő.
  • A felperes fellebbezése alapján az elsőfokú hatóság határozatát a fapótlási kötelezettség vonatkozásában akként módosította, hogy négy darab engedély nélkül kivágott fa megváltásaként a saját telekre 12 db 18/20 cm, a közterületre 76 db 12/14 cm törzskörméretű fa ültetését írta elő.

A fenti tényállás alapján a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság végzésében a per tárgyalását felfüggesztette, és indítványozta a Kúria Önkormányzati Tanácsánál az Önkormányzati rendelet 5. § (2) bekezdés e) pontja, valamint az 5. § (3) bekezdés b) és c) pontjai törvényességi vizsgálatára irányuló nemperes eljárást.

A KÚRIA ÖNKORMÁNYZATI TANÁCSA DÖNTÉSÉNEK INDOKOLÁSA

  • A Kúria Önkormányzati Tanácsa rögzíti, hogy a települési önkormányzat képviselő-testülete önkormányzati rendeletben más törvény hatálya alá nem tartozó egyes fás szárú növények védelme érdekében tulajdonjogot korlátozó előírásokat határozhat meg.
  • E törvényi felhatalmazása alapján alkotta meg az önkormányzat az Ör.-t, melynek hatálya alá tartozik a Budapest XI. kerület közigazgatási határán belül minden ingatlan és azok fás szárú növényállománya függetlenül attól, hogy tulajdonosa – üzemeltetője, bérlője, haszonélvezője, használója – természetes személy, jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet. A rendelet hatálya nem terjed ki – többek között – a Korm. rendelettel szabályozott közterületi fakivágásra, valamint az élet-, egészség- vagy vagyonvédelmi okból történő kivágásra, illetve az eltérő szabályt megállapító külön törvény hatálya alá tartozó fás szárú növényekre.
  • A Kormány rendelete szabályozást csak a közterületen álló fák kivágása esetén követendő eljárásról és a pótlási kötelezettségről tartalmaz.
  • A Korm. rendelet a közterületen lévő fás szárú növény kivágását a fás szárú növény helye szerint illetékes jegyző engedélyéhez köti és kötelezi a használót a növény kivágást követő 1 éven belüli „helyben történő” pótlására. Amennyiben a fás szárú növény pótlása a földrészlet adottsága miatt nem vagy csak részben teljesíthető, a pótlást a jegyző által kijelölt más ingatlanon történő telepítéssel kell teljesíteni. Amennyiben ilyen ingatlan a település beépítettsége miatt nem jelölhető ki, a jegyző a használót a települési önkormányzat által rendeletben meghatározott kompenzációs intézkedés megtételére kötelezi.
  • A környezetvédelmi törvényi szabályozás alapján a környezethasználó büntetőjogi, polgári jogi és közigazgatási jogi felelősséggel tartozik tevékenységének a környezetre gyakorolt hatásaiért. A közigazgatási jogi felelősség szabályai szerint „kiegészítő helyreállítási intézkedésként amennyiben az elsődleges helyreállítási intézkedés nem vezet eredményre,

a) a károsodott környezeti elemet erre alkalmas környezeti elemmel, illetve a környezeti elem által nyújtott szolgáltatást erre alkalmas környezeti elem által nyújtott szolgáltatással pótolni,

b) ha az a) pontban meghatározott pótlás sem vezet eredményre, a környezeti elemet vagy a környezeti elem által nyújtott szolgáltatást – a károsodott környezeti elem vagy szolgáltatás becsült költségével megegyező -, erre alkalmas környezeti elemmel vagy környezeti elem által nyújtott szolgáltatással pótolni.”

  • A Kúria Önkormányzati Tanácsa a fenti szabályozás alapulvételével egyetért az indítványozó bíróság álláspontjával, mely szerint a tulajdonjogot korlátozó előírásnak minősül a fakivágás engedélyhez kötése, valamint a telepítési kötelezettség, melyre vonatkozó szabályozást – kizáró törvényi rendelkezés hiányában – az önkormányzatnak jogában állt a nem közterületi ingatlanokra is kiterjeszteni.

A Kúria Önkormányzati Tanácsa a Köf. 5037/2018/4. számú határozatában már kimondta, hogy „kompenzációs intézkedés rendeletben történő előírására az önkormányzat jogszabályi felhatalmazással bír, mely intézkedés mibenlétét és formáit, valamint az engedély nélküli fakivágás esetén alkalmazható szankciót a jogszabály nem határozza meg, ezért az önkormányzat származékos jogalkotási jogkörében szabadon dönthet annak lehetséges formáiról.”

Így kompenzációs intézkedésként pénzbeli megváltás előírása önmagában nem volt jogszabálysértő, ugyanakkor az engedély nélküli fakivágás esetén megállapított pótlási kötelezettség mértékét tekintve nem állt összhangban a fenti elvárásokkal.

A Korm. rendelet a telepítés mértékét az elültetendő fák db száma vagy egyéb számítási mód megadásával egzakt módon nem írja elő, ellenben megköveteli a 3 éven belüli „legalább azonos területi borítás” elérését, ezért a pótlás mértékét a pótlási kötelezettség előírásakor kell úgy megállapítani, hogy az a jogszabályi előírásnak megfeleljen.

A pótlás mellett vagy helyett előírt kompenzáció azonban nem tartalmazhat az engedély nélküli fakivágás mint jogellenes cselekmény esetén alkalmazható egyéb szankciót. Jellemzően ilyen szankció a környezetvédelmi bírság, melynek kiszabására az alábbi jogszabályhelyek adnak felhatalmazást az önkormányzat számára.

Az Alkotmánybíróság a 29/2015. (X. 2.) AB határozatában rögzítette, hogy „… vannak a jogrendszerben olyan más törvényi rendelkezések, amelyek megszabják a helyi önkormányzatok szankció statuálási jogkörének kereteit, … illetőleg törvényi garanciákat nyújtanak az önkormányzati rendeletben megállapított szankciók alkalmazásához.”. Ilyen törvényi rendelkezésként a Közigazgatási eljárási törvény VI/A. fejezetét nevesítette, ezen belül a 94/A. § (1a) bekezdését, mely meghatározza az önkormányzati rendelet alapján megállapítható közigazgatási bírság felső határát.

A Kúria Önkormányzati Tanácsa a fenti rendelkezések értelmezése és összevetése alapján azt állapította meg, hogy az Ör. 5. § (2) bekezdés e) pontjának előírása alapján az engedély nélkül kivágott fák pótlási mértéke szankciós jellegűvé vált azáltal, hogy az Ör. 5. § (2) bekezdés e) pontja a pótlási kötelezettséget a fák törzskörméretét tekintve az a) pontban – az engedélyezett fakivágás esetére – előírt 150%-os mértékű pótláshoz viszonyítva szakmailag nem védhető módon háromszorosára növeli. Ennek következtében engedély nélküli fakivágás esetén az Ör. 5. § (5) bekezdése alapján meghatározott pénzbeli megváltás is részben bírság szankciót tartalmaz.

A Kúria a Köf.5037/2018/4. számú határozatában elvi éllel mondta ki, hogy „A nem közterületi ingatlanon engedéllyel vagy engedély nélkül végzett fakivágás esetén a pótlás mellett vagy helyett kompenzációs intézkedésként a károsult környezeti elem becsült költségével egyenértékű pénzbeli megváltás is előírható. A kompenzáció az engedély nélküli kivágás esetén sem tehető szankciós jellegűvé. A jogellenes cselekmény jogkövetkezménye a jogsértés súlyával arányban álló közigazgatási bírság kiszabása lehet.” A két jogintézmény nem szabályozható azonos feltételek mentén, tekintettel arra, hogy eltérő a céljuk, ebből következően a mértékük is. A kompenzáció alapvetően/vagy köznapi értelemben kiegyenlítést, ellenszolgáltatást, megtérítést, ellensúlyozást jelent, nem jogellenes cselekményhez kapcsolódó jogkövetkezmény, ebből következően nem kapcsolódik hozzá büntetőjelleg. Ezzel ellentétben a környezetvédelmi bírság, mely a közigazgatási bírság körébe tartozik, egyértelműen jogellenes cselekményhez kapcsolódó, a címzett számára hátrányos jogkövetkezményt, azaz szankciót jelent, melyben a büntetés (annak objektív és szubjektív célja) nyilvánvalóan kifejeződik.

Törvénybe ütközött az Ör. vitatott 5. § (2) bekezdés e) pontja abból az okból is, hogy a pótlás mértékét az engedély nélküli fakivágás esetén az akkor még hatályban volt Ket. 94/A. § (1a) bekezdése alapján kiszabható közigazgatási bírságtól nem választotta el, emiatt a pénzbeli kompenzáció is a Ket.-ben meghatározott felső határt (200 000 forintot) jelentősen túllépheti, valamint a kompenzáció (egyben bírság) összegének megállapításánál a Ket. 94/A. §-ában meghatározott mérlegelés körébe tartozó esetekre nincs figyelemmel, azaz az engedély nélküli fakivágás esetén nem vizsgálja a cselekményhez kapcsolódó egyéb körülményeket.

 

Magyar Mária
jogi szakokleveles építészmérnök