Az ÉMSZ és az általa képviselt tetőfedő, bádogos, szigetelő és ács szakmák hosszú, és nagyon eltérő utat jártak be a mai állapotukig. A jelenlegi helyzet sok lehetőséget, de rengeteg problémát, kihívást is jelent mind a hazai építőipar, mind a Szövetségünk életében.

Szalai Levente, ÉMSZ ügyvezető

Az, hogy mindegyik szakma más-más utat járt be, látszik a problémáikon, a képzési, személyi feltételeken is. Ugyanez érződik az átlagember fejében meglévő szakmai zavaron is, mivel a tetőfedő, a bádogos és a szigetelő szakma ismertsége évről évre egyre csökken. Ma az emberek fejében a tetővel az ács foglalkozik, minden mást a kőműves végez. Hihetetlen, hogy men­nyi problémát tud okozni ez a tévhit, ami­ből számtalan probléma adódik, ezért szeretnék néhány dolgot helyretenni.

 

Szakmák megkülönböztetése

Az ács a tetőszerkezet megépítéséért, az állvány telepítéséért felel. Munkája véget ér a szaruzat elkészítésével. Itt lép be a bádo­gos, illetve a tetőfedő. Mindkettő a héjazat elkészítését végzi, csak más-más anyag­gal. A tetőfedő cserép, pala, zsindely, nád anyagokból alkotja meg a teljes rétegrendet, míg a bádogos valamilyen fémlemezt használ. A szigetelő felel a víz elleni szige­telésért, a lapostetők, teraszok, pince terü­letén, illetve zöldtetőt alkot. Világos, hogy vannak ugyan közös pontok, de a szakmák egymástól függetlenek. Alapvetően eltérő a munka, mivel a különféle szakemberek más és más kompetenciával rendelkeznek. Ha nem megfelelő embert keresünk meg, nem megfelelő munkát kapunk.

Mit is jelent ez a képzés oldaláról?

Mind a 4 építőipari alapszakma más és más maketteket és eszközöket igényel a tanulási, oktatási folyamatban. Pontosan ez az oka, hogy jelenleg a nappali képzést tekintve az ácsképzés van a legjobb álla­potban. Ezt követi a bádogos, majd a tető­fedő, végül a vízszigetelő. Viszonylag sok helyen képeznek ácsokat, a tanulók száma a többi szakmához képest jelentős. Ugyan­akkor a frissen a nappali rendszerbe került vízszigetelő képzés még keresi a helyét a szakképzési centrumokban. Sokan az eszköz és a szakmához tartozó szakmai tudás hiányában nem is mernek belevágni kép­zés indításába.

Legfontosabb célkitűzések

A szakoktatók, szakmai elméleti szakem­berek száma ennek megfelelően a korábban felvázolt sorrendben csökken. A Szövet­ség ebben a helyzetben úgy tud bekapcso­lódni a jelenlegi képzési rendszerbe, hogy segítséget nyújt az állami képzőhelyek­nek. Segít az elméleti oktatás és a gya­korlati képzés területén egyaránt. Ennek érdekében kell rengeteg együttműködést létrehozni. Szerencsére vannak jó példák. Jelenleg például Szegeden, Zalaegerszegen és Várpalotán – a helyi szakképzési cent­rumokkal közösen gondolkodva – előkészí­tés alatt van a vízszigetelő részszakma fel­nőttképzése az ÉMSZ összefogásában. Ez a jelenlegi és jövőbeni feladatunk egyik leg­fontosabb, ugyanakkor legkevésbé látvá­nyos része. Itt várhatóan nem lesz rövidtá­von eredmény. A helyi együttműködések hatása nem jelentkezik azonnal, legjobb esetben is csak két-három év múlva látszik a konkrét eredménye.

A másik, talán egyszerűbb feladat, hogy el kell helyeznünk saját magunkat az oktatási palettán. Vegyük csak a német modellt. Ott a szövetség van olyan erős, hogy maga fenn tudja tartani például Waldkirchenben az ottani szakmai képzőközpontot. Per­sze a magyar realitást látva a nappali rendszerű iskolai képzés a legjobb helyen a szakképző iskoláknál van. Persze csak akkor, ha meg tudunk adni minden szak­mai segítséget nekik. Ugyanakkor van a képzésnek egy másik, sőt talán harmadik pillére is. A jelenlegi szakmajegyzék lehe­tővé teszi, hogy részszakma oktatását mi is végezhessük. Azt gondolom, hogy Tag­jaink, tehát a Szakma elemi érdeke, hogy ezeket a lehetőségeket kihasználjuk. A jelenlegi szakmai környezetben minden olyan vállalkozó számára – aki komolyan gondolja a munkáját, igényes, hiteles szak­emberként akar megjelenni a jelenlegi pia con – szükséges, hogy a tudását, szak­mai kompetenciáit folyamatosan fejlessze. Tudjuk, hogy az elvárások, az energeti­kai követelmények szigorodnak. Ezeket a feltételeket csak egy magát folyamatosan képző szakember képes teljesíteni.

Valyon András az ÉMSZ elnöke és Szalai Levente ÉMSZ ügyvezető egyeztet dr. Megyesi Csillával, a budapesti Ybl Miklós Szakiskola igazgatójával a 9. osztályos tanulók számára az ács/tetőfedő/bádogos/szigetelő szakmákat bemutató közös pályaorientációs rendezvényről.

Feladatok az oktatásban

Vagyis az ÉMSZ és véleményünk szerint minden szövetség feladata az oktatásban a következő kell, hogy legyen:

  1. Rövid egy-két napos képzésekkel az új technológiák kivitelezését megtaní­tani a kivitelezőknek. A célzott kép­zésekkel biztosítható, hogy nem csak a gyártói képzések keretében szerez­hetők meg a szükséges ismeretek. Ugyanakkor ezen a területen együtt kell működni az anyaggyártói oldallal, hiszen nem képzelhető el az edukáció, a tudásmegosztás nélkülük.
  2. Részszakmák oktatásával az érdek­lődők számára biztosítani kell, hogy az egyes területeken a szakemberek lényegesen többet tudjanak nyújtani. Ilyen például a vízszigetelő, hő- és hangszigetelő, állványozó részszakma. Mi lehet hitelesebb annál, mint ami­kor a szakma minőségét képviselő szervezet az, amelyik a végzettség mögötti tartalomért, valódi tudásért helyt áll. Ilyen jellegű képzésekben szövetségünk eddig is részt vett, azon­ban itt az ideje annak, hogy önállóan is végezzük ezeket a tevékenységeket. Persze ez nem szoríthatja háttérbe a Szakképzési Centrumok támogatását. Már csak azért sem, mert a két folya­mat célcsoportja eltér.
  3. A felelős műszaki vezetők képzése. Ez talán a legnehezebb feladat, hiszen egy nagyon nagyszámú csoportról van szó. Ugyanakkor egy építkezésen az ellen­őrzés, a kivitelezés minősége nemcsak a kivitelezőn, de az azt vezető, ellenőrző embereken is múlik. Ha ők nem tudják, hogy mit, hogyan és mikor kell meg­nézni, megvizsgálni, akkor a legjobb szándék mellett sem lehetséges, hogy a hibákra időben fény derülhessen. Eze­ken a területen már szoros együttműkö­désben dolgozunk a kamarákkal, hogy a megfelelő szakmai ismeret eljusson a megfelelő emberekhez. Véleményünk az, hogy ez a munka példaértékű. Hálá­sak vagyunk a partnereinknek, hogy ebben segítségünkre vannak.
  4. Persze a kivitelező és a tervező örökös „harcáról” sem lehet megfeledkezni. A minőségi épület minőségi tervvel kez­dődik. Ugyanúgy fontos, hogy az épí­tészek számára is megfelelő ismeretek átadásával biztosíthassuk a két oldal elégedettségét. Ezt a célt szolgálják a Regionális Szakmai Napok rendezvé­nyei, a rendkívül sikeres országos kon­ferencia roadshow-k, amelyek megvaló­sításában komoly a szakmai összefogás: az ÉVOSZ és a Magyar Építész Kamara is stratégiai partnerünk.

Nem egyszerű a feladat. Már csak azért sem, mert nagyon sokrétű a munka. His­szük, hogy a fejlődés az egyetlen út, a folyamatos tanulás vezet el oda, hogy a szakmák művelői mindenki számára megfelelő munkákat adjanak át. Ez és csak ez az útja annak, hogy a színvonaltalan, hibás kivitelezések száma visszaszorulhasson.

Összegezve ahhoz, hogy Szövetségünk alapszabályában foglalt kötelességünk­nek eleget tegyünk, minden részvevő szá­mára biztosítanunk kell a tovább fejlő­dést. Persze vannak területek, ahol talán kicsit előbbre tartunk: ilyen a konferen­ciákon keresztül a MÉK tagok oktatása, talán jól haladunk a szakiskolákkal folyta­tott egészéves együttműködéssel is. Ahol el vagyunk maradva, az a szakkivitelezők képzésében, továbbképzésében betöl­tött szerepvállalásunk. Hisszük, hogy erő­inket ide koncentrálva viszonylag hamar el tudunk jutni oda, hogy ez a terület is egy ismert és elismert területe lehessen az ÉMSZ munkájának.