Tegyük fel, hogy van egy kicsi, de roppant értékes belvárosi telkünk, amiből szeretnénk a lehető legtöbbet kihozni. Az világos, hogy „széltében és hosszában” lényegében nincs mozgásterünk, és a magasságnak is határt szabnak a vonatkozó rendeletek. Akkor tehát nincs más hátra, mint lefelé! Igen ám, csakhogy kétoldalt megóvandó épületek állnak, a munkagödör mélyítésével pedig a műszaki kihívások hatványozottan nőnek. Kevesen rendelkeznek megfelelő technológiával és tudással ezek biztonságos megoldásához. Az idén 30 éves Bauer Magyarország Speciális Mélyépítő Kft. a közelmúltban több ilyen projektnél is bizonyított, amelyek közül elsőként a Belváros-Lipótváros Önkormányzata beruházásában megvalósuló, V. kerületi Vadász utcai sportközpont alapozási munkálataiba engednek betekintést.
Amikor a fővárosban a rendelkezésre álló telkek még átlagosan nagyobbak voltak, és kevesebb parkolóhelyre volt szükség, a többség beérte 2-3 pinceszinttel. A munkagödrök mélysége 9-10 méteren megállt, ami a budapesti talajviszonyok tükrében azt jelentette, hogy a földkiemelés többnyire nem ment a sóderszint alá. Ma már nem ritkaság a mínusz negyedik szint, ezek a bizonyos „extra méterek” pedig újabb és újabb megoldandó problémákat hoznak magukkal.
KIHÍVÁSOK
A Vadász utca 30. szám alatti belvárosi telek 35 x 19 méteres, az alaplemeznek pedig két szintje van: -15 és -18 méteren. A kis alapterületű, relatív nagy mélységű munkagödör határolására a Bauer összesen 2850 m2-nyi, 60 centiméter vastag, -22 méterig lenyúló résfalat készített el. A gyakorlatban ez naponta 60-90 m3 résből kiemelt föld elszállítását és ugyanennyi beton, valamint napi 4-6 db előszerelt résarmatúra célba juttatását jelentette. Ennek logisztikai hátterét szállítmányonként 40 tonnás teherautók és nyerges vontatók adták – márpedig a szűk belvárosi utcákat nem éppen ezekre méretezték.
A réselési technológiához a telken belül is meglehetősen sok helyre van szükség, ami gyakorlatilag nem állt rendelkezésre. Amíg a cég egy másik közelmúltbeli munkájánál, a Kopaszi-gátnál épülő MOL Campusnál párhuzamosan két réselőgép is tudott dolgozni, addig a belvárosban alapos szervezést igényel, hogy a technológiai láncolat időben végigfusson. Hozzá kell tenni, mindez ennél is nehezebb lett volna, ha a helyszín hátsó, Hold utca felőli irányból történő megközelítését Belváros Önkormányzatának a Hold utcai telek tulajdonosával való megállapodása nem biztosította volna.
Az építési környezet megóvása kiemelten fontos a belvárosi építéshelyeken, ezért a szomszédos épületek, valamint a résfal mozgásait a földkiemelések során folyamatosan monitorozták. A mérési eredmények nem haladták meg az 1 centimétert, ez igazolta a tervezés és kivitelezés sikerességét.
A nagy mélységből fakadó nehézség, hogy a biztonságos kitámasztáshoz három sor horgonyra volt szükség, a -4,50, a -6,80 és -a 10,70 m-es szinten, melyből az alsó kettőt már víznyomás alatt kellett elkészíteni, kezelve az ilyenkor természetszerű víz- és finomszemcse-beáramlásokat is. Sőt, -15,50 m-en egy sor csőtámasz beépítésére is sor került. Jelentős kihívás a földkiemelés is, amely ilyen mélységnél már jócskán eléri a vízzáró agyagréteget, tehát az alapozásnál egy szivárgópaplan kiépítése is elengedhetetlenné vált.
Az eddig említett fejtörők szinte mindig előállnak, ha az ember elég mélyre akar „ásni” a szűkös belvárosban, úgyhogy vegyük sorra, mitől volt különösen „nehezített pálya” a leendő Belvárosi Sportközpont alapozása. Az szinte szóra sem érdemes, hogy az egyik szomszédos ház alapteste 6 méterrel a térszín alatt „befolyt” a telek területére, hisz ez csak némi óvatos – és a mélység miatt nem olyan egyszerű – véséssel toldotta meg az előkészítő munkákat.
Ahogy már jeleztük, az alaplemez szintjében volt egy ugrás, egy megtört vonal mentén, így a gödrön belül létre kellett hozni egy választófalat, méghozzá fentről, a térszínről. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy -22 métertől -16 méterig kellett felbetonozni a falat. Itt már a pontos szint meghatározása és az armatúrák precíz behelyezése is szép feladat volt, nem beszélve arról, hogy a szerkezet fölötti részt úgy kellett kitölteni, hogy az később elbontható legyen, ne akadályozza a munkát.
Szintén nem mindennapi körülmény, hogy a Bauer mint szakkivitelező alvállalkozó felvonulásakor a telken Belváros Önkormányzata már megfúratta azt az artézi kutat, amely a majdani, uszodával és wellnessközponttal is kiegészülő sportlétesítményt látja el termálvízzel. Így aztán, ha a már részletezett organizációs problémák nem lettek volna elegek, még a 800 méterig lenyúló csőre illesztett kútfejre is ügyelni kellett.
A munka során a speciális mélyalapozás felelősei a rugalmasságukról is tanúbizonyságot tettek. A lépcsőházak helyén ugyanis az épületnek szó szerint minden centiméterre szüksége volt, így egy nagyjából 7-8 méteres szakaszon 60 helyett 40 cm vastag résfal készült. A két táblányi szakasz állékonyságát itt lényegesen több vas és megtámasztás szavatolja, így ez a kompromisszum a biztonság szempontjából is megköthető volt.
A tavaly év elején záruló munkálatok időszaka azért is volt izgalmas a Bauernek, mert ezzel egy időben a közeli Sas utcában is hasonló technológiával dolgoztak egy magánberuházásban készülő hotel mélyalapozásán. Az akkori hónapok tehát a 3 évtizednyi történetük egyik legnagyobb tesztjének vetették alá a kapacitásaikat, amin a saját szakember- és gépállománynak, valamint a német anyacég és a többi külföldi leányvállalat jelentette biztos háttérnek köszönhetően sikerült magabiztosan átmenni.
Forrás: Gold Communications
