Sokunk számára két évvel ezelőttig szinte ismeretlen volt a járványoktól való félelem. Nem csoda, hiszen a 20. század egészségügyi fejlődésének köszönhetően a legveszélyesebbnek tartott fertőző betegségek (pl. feketehimlő, kanyaró, gyermekbénulás, TBC) gyakorlatilag eltűntek, és már olyan fertőzések ellen is van oltóanyag, mint az éves influenzajárványok. A mostani COVID-19 koronavírus járvány az egész világ számára egyértelművé tette, hogy ilyen új, extrém helyzeteket képesek legyünk kezelni, a megszokott megoldások helyett újakra van szükség.

A 2010-es évek közepén érzékelhetővé vált, hogy a hirtelen felbukkanó, még nem azonosított vírusok a turizmus és repülős utazások fellendülésével, a fejlődő országok túlnépesedésével, vagy éppen a klímaváltozás hatásai miatt kialakuló természeti katasztrófák környezetében egyre fokozottabb kockázatot jelentenek. 2014-ben Afrikában hirtelen aggasztó méreteket öltött az Ebola fertőzés – magas halálozási aránya miatt – komoly félelmet keltett más kontinenseken is.

Amikor felmerült az Ebola vírus esetleges megjelenése Magyarországon, akkor került először napirendre a hagyományos “kőkórházakhoz” képest eltérő ellátási rendszerek kialakításának vizsgálata. Gyorsan egyértelművé vált, hogy egy magas fertőzőképességű, sok beteg speciális ellátását igénylő feladatot nem feltétlenül jó megoldás a normál ellátórendszer valamely intézményébe telepíteni, mivel ezáltal a kevésbé súlyos betegek ellátása akadályozott, vagy épp a nem fertőző betegekre jelenthet fokozott veszélyt az egy intézményen vagy épületen belüli ellátás. Akkortájt az Ebolával kapcsolatban merültek fel ilyen aggályok, ma épp ez az egyik kezelendő kérdéskör a SARS/COVID járvány esetében.

Az Ebola-veszély megjelenésekor – rendkívül rövid idő alatt – készültek el egy 20 potenciális beteg megfigyelését, és 10 igazoltan beteg terápiás ellátását biztosító központ első tervei a CÉH zRt. egészségügyi intézmények tervezésében jártas mérnökei által.

A WHO által meghatározott osztályok szerint az Ebola a legveszélyesebb kategóriába sorolható be. Ebbe a kategóriába az emberi életre veszélyes olyan kórokozók sorolódnak, melyekre vonatkozóan érdemi megelőzési lehetőség, illetve hatékony kezelés nem elérhető.A tervezett Ebola ellátó központ – mely egy WHO 4-es biztonsági szintet képvisel – esetében a beteg a kezelő szakszemélyzettől teljesen szeparált, a megfigyelő és ellátó személyzet teljes védőfelszerelésben dolgozik, a szabadtérből való belépéstől számítva négy zsilipen keresztül tud a beteg közelébe jutni. A beteg zárt környezetéből kijutó levegő égetéses fertőtlenítésen keresztül távozik, minden keletkező hulladék zárt konténerben kerül elszállításra az erre kijelölt égetőműbe.

Szerencsére, az Ebola – vírus elkerülte országunkat, ám a kidolgozott fejlett rendszer használhatóságán érdemesnek tűnt tovább gondolkodni. Az ellátó központ más elrendezésben telepítve, és más egészségügyi berendezésekkel felszerelve az ilyen hirtelen és koncentráltan megjelenő ellátásra is kiválóan alkalmas.

Egy lokális, más ellátó intézményektől független telepítésű egészségügyi központ a fent említett példák mellett számos feladatkör feltételrendszerét képes lehet kielégíteni. A határon felállított ellenőrző – ellátó pontként, járványügyi speciális kórházként, egy kevésbé fejlett körzet általános orvosi központjaként, szakrendelőként, vagy akár egy-egy kiemelt fejlesztési projekt munkaegészségügyi és sürgősségi ellátó központjaként egyaránt igénybe vehető.

A többféle használati lehetőséghez természetesen elrendezésben, telepített funkciókban és a berendezések tekintetében is az adott igényre, helyszínre kell szabni az átmeneti / ideiglenes használatú ellátó központot.

Elemzések alapján egy-egy egészségügyi intézményben megközelítőleg 10 – 15 ismétlődő helyiségtípus található a váróteremtől a műtőig.

Ez kínálja a “tipizálhatóság” lehetőségét: az adott pillanatnyi igényre szabva kell egy előre legyártott modul elem „tárolóból” kiválasztani a megfelelő típusokat, és azokat – közúton vagy vasúton a telepítési helyszínre szállítást követően – megfelelően egymás mellé sorolni. Ha az igények növekednek, további elemek telepítésével a kapacitás bővíthető, egy járványügyi veszélyhelyzet feloldása után a járvány ellátásra “összerakott” központ napokon belül átalakítható a térség hiányzó szakrendelőjévé.

A belső funkciók változtathatósága, a gyors telepíthetőség, a szétszedés és összerakhatóság lehetősége, a bővíthetőség olyan elvárások, melyeket a mai nemzetközi gyakorlatban ismert hasonló ideiglenes, vagy átmeneti megoldások csak részlegesen biztosítanak.

A rendszer kialakítását tekintve az igazán sikeres megoldások olyan belső kialakítással jöttek létre, amelyek a járvány után szinte teljes egészében újra felhasználható elemeket tartalmaznak. Ilyen volt a londoni Nightingale kórház vagy a berlini expo területen kialakított Covid központ is.

A legismertebb és leggyakoribb ideiglenes vagy átmeneti központok konténerekből kerülnek összeállításra. A jelenleg alkalmazott rendszereknél az összekapcsolódó konténereknél az elvárt sterilitás biztosítása a csatlakozásoknál csak belső burkolatokkal, a technológia pedig a rendszerek helyszíni szerelésével jár együtt. Az így jelentős élőmunkával összerakott együttes szétszedhető ugyan elvben, azonban a szétszerelés óhatatlanul roncsolással jár, így a teljes újrahasznosítás nem biztosítható.

A hagyományos, szabvány konténerekből sorolható elrendezés nagyobb belmagasság igényű helyiségek – például a műtőegységek – esetén kombinálható egyedi gyártású, vagy e célra előregyártott speciális konténerekkel.

Az ismert rendszereket elemezve alakítottuk ki a modul elemes egészségügyi központ koncepcióját, melyben az említett 10 – 15 féle alapfunkciót típus elemek – konténerek, vagy attól eltérő, de tipizálható elemek – alkotják. Ezekből lehet/kell “kiválasztani”, hogy melyik funkcióból hány elem szükséges a várható igények ismeretében.

Ezek a típus – modulok, mint az ellátó egység elemei abban különböznek a “normál” konténertől, hogy a szerkezetükben a funkció-típus függvényében eleve beépítésre kerül minden, az ellátást biztosító vezeték, melyre mindig azonos pontokon rendelkezik csatlakozási lehetőséggel a térelem, “doboz”. A hálózatok, vagy a gépészeti rendszerek az elemeken kívül húzódnak, az egyes elemek a tetejükön “hordozzák” a hűtő – fűtő berendezéseket. A modulok csatlakozásai flexibilis csatlakozókkal, szabványos szerelvényekkel percek alatt elkészíthetők. Az elemek belső felületei olyan mosható-fertőtleníthető burkolatok, melyek az elemek csatlakozási vonalaiban műanyag-hegesztéses vagy ragasztásos technikával percek alatt légmentes zárásúvá tehetők. Szétszedés, elemcsere igény alkalmával a csatlakozások egy erős szikével pillanatok alatt megszüntethetők, és az egyes elemek a helyükről kimozdíthatók, elszállíthatók, cserélhetők.

Egy ilyen modulokból összerakott központ lekövetheti az országon belül – hogy aktuális példával éljünk – a COVID gócpontok “áthelyeződését”. Ha a steril környezet kialakítása szükségtelenné válik, akkor utána roncsolásmentesen szétszerelve katasztrófaközpontként tud funkcionálni, akár megyei, akár országos szinten. Ez a minden tekintetben rugalmas rendszer az időszakosan jelentkező igények költséghatékony kezelésére a modul-elemes rendszer pedig az újrahasznosíthatóságra kínál kiváló megoldást. Az ellátó egységek létrehozásához a technikai – technológiai tudás és anyagok hazai forrásból rendelkezésre állnak.

 

További információ: www.ceh.hu

 

 

Forrás: CÉH zRt.