Forrás: Pixabay/Michael Gaida

Az építési beruházások reális gazdasági és műszaki megtervezésének igénye mind építésszakmai, mind kormányzati oldalról megfogalmazódott. Ezért az ÉVOSZ az Innovációs és Technológiai Minisztérium Körforgásos Gazdaság Fejlesztéséért, Energia- és Klímapolitikáért Felelős Államtitkárságával történt megállapodása alapján szakmai munkát végez az Építési Beruházások Költségtervezési Rendszerének (ÉKTR) elkészítése érdekében, elsőként a magasépítési beruházásokra koncentrálva.

A témában tartott szakmai egyeztető fórumokon részt vevő Ómajtényi Andrást, a TOMLIN Kft. igazgatóját, valamint Gönczöl Pétert, a REPÉT Kft. ügyvezetői gazgatóját kérdeztük a jelenlegi helyzetről és a feladatokról. Gönczöl Péter egy jelentős generálkivitelező cég korábbi vezetőjeként komoly tapasztalatokat szerzett mind a hazai közszféra, mind a hazai magánszféra építési beruházásaihoz kapcsolódó építtetői költségtervezési tevékenységről. Az ingatlanfejlesztői és építőipari piac ismert tanácsadó cége, a TOMLIN Kft. a hazai beruházáslebonyolítói, projektmenedzseri piac egyik fontos szereplője.

Milyen tapasztalataik vannak a jelenlegi beruházási költségtervezési folyamatokkal, milyennek látják ezt a munkát? Valóban megérett a helyzet, hogy ezt a tevékenységet nagyobb súllyal kezelje az építési, beruházási szakma?

Gönczöl Péter – A nagyobb súllyal kezelést nem tartom megfelelő kifejezésnek! A helyes költségtervezés lenne az elérendő cél, amelyben szakmai alapon, előre rögzített keretek között, arra kiképzett és minősített szakemberek által, felelősségvállalás mellett történne ez a munkavégzés, hasonlóan a tervezési munkához.

Ómajtényi András – A hazai építőipar és építőipari lebonyolítói szakma sajátossága, hogy a rendszerváltozás óta méltatlanul kezeli az építőipari költségtervezést és költségmenedzsmentet. Mindannyian tisztában vagyunk vele, hogy a hazai beruházók számára a költségek, a határidő és a minőség/funkcionalitás a legfontosabb szempont (ebben a sorrendben), ennek ellenére azt tapasztaljuk, hogy a legnagyobb beruházások esetében is vagy nem készítenek/készíttetnek költségbecslést a kivitelezők pályáztatásáig vagy a projekt olyan szereplőitől várják a költségek megbecslését, akiknek sem szakértelmük, sem tapasztalatuk nincs ezen a területen.

Korábban hazánkban is sok évtizedes hagyománya volt a költségek pontos ismeretének, elég csak a mára szinte teljesen kikopott normagyűjteményekre gondolni (ÉMIR stb.). Bár a központilag tervezett és meghatározott építőipari árak és ezen állami intézmények kora lejárt, sajnos azonban nem lépett a helyébe egy olyan szervezet, ami statisztikai alapossággal összegyűjtené, rendszerezné és rendszeresen publikálná a hazai versenyárakat. Ilyen intézmények számos európai és tengerentúli országban működnek, ami jelentős segítséget nyújt a beruházóknak a költségbecsléshez a projektek korai szakaszában.

Jelenleg az építőipari jogszabályok sem kezelik a súlyának megfelelően a költségtervezést [műszaki ellenőr feladatként szerepel a kivitelezési időszakban a költségek vizsgálata, illetve a „gazdasági szükségességből indokolt tervváltoztatásokkal kapcsolatos javaslatok megtétele az építtető részére” az építőipari kivitelezési tevékenységről szóló 191/2009. (IX. 15.) Korm. rendelet szerint]. Tudomásunk szerint az előbbi, véleményünk szerint hiányos szabályozás miatt költségmenedzser/költségtervező képzés sincs az országban, pedig az 1990-es évek elején angol egyetemekkel való kooperációban volt néhány éves kísérlet ennek bevezetésére.

A Tomlin Kft.-nél felismertük és megértettük a beruházási költségek jelentőségét, amely a projekt sikerének az egyik, és gyakran a legfontosabb alapja. Nagy hangsúlyt fektetünk a költségtervezésre és a költségmenedzsmentre, mellyel a feladatra szakosodott költségmenedzser (QS – Quantity Surveyor) kollégáink foglalkoznak. A QS kollégáink a szükséges tudást a Tomlin Kft.-n belüli képzésen szerzik meg, melyhez nemzetközi partnereink is segítséget nyújtanak.

A kérdésre visszatérve: a beruházási szakma már rég megérett a beruházási költségtervezési folyamatok nagyobb súllyal történő kezelésére, de ennél is fontosabb, hogy a beruházások enélkül alig lehetnek sikeresek és hatékonyak.

Külföldi fejlesztők/építtetők hazai projektjein dolgozva milyen követendő példákat, jó gyakorlatot tapasztalnak/tapasztaltak ezen a területen?

G. P. – Sajnos a magánépíttetőknél sincs sok követendő példa. A menedzserek sokszor a repülőgépen hallott pletykaszámokra alapozva képeznek költségkereteket. Tudjuk, milyen helytelen végeredményekhez vezethet ez a gyakorlat. De szerencsére vannak kivételek! A legfelkészültebb beruházók ma már a tervezés első szakaszában bevonnak potenciális kivitelezőt a legjobb műszaki megoldások kidolgozására.

Az építés komplex feladat. Nincsenek már polihisztorok, akik mindent meg tudnak oldani. A helyes gondolkodásmód a csapatmunka. Az előkészítő, tervező csapatban ott a helye a költségtervezőnek vagy jobb híján a kivitelezőnek, aki folyamatosan kontrollálja a várható költségeket.

Ó. A. – Mivel a külföldi fejlesztőknél ismert a korai költségtervezés és a beruházások minden fázisát végig kísérő költségmenedzsment, minden esetben nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy már a tervezési folyamat első pillanatától bevonásra kerüljön olyan profi szereplő, aki a költségek ellenőrzéséért és azok optimalizálásáért (Value Engineering), illetve a költségkeret betartatásáért felel. Számos esetben, már a telek adásvételét megelőző műszaki átvilágítás részeként is költségbecslést kérnek és kapnak tőlünk.

Az Építési Beruházások Költségtervezési Rendszere (ÉKTR) kialakítására az ÉVOSZ által megkezdett és széles körű szakmai egyeztetés szerint folyó munkát mennyire tartják időszerűnek?

G. P. – Az iparágak közötti versenyben az építőipar lemaradóban van. Ennek egyik oka az alacsony profitabilitás. Az én véleményem szerint ezen leginkább a hatékonyság növelésével lehet változtatni, de az hosszú folyamat, amíg az eredmények jelentkeznek.

A helyes költségtervezéssel el lehetne érni azt, hogy a piaci verseny alapból ne egy olyan szintről legyen indítva, ahol az eredmény tisztességes gazdálkodással nem kitermelhető. Ne áltassuk magunkat, ha beégett egy rossz cél ár, abból nagyon nehéz a rendszert kimozdítani.

Ó. A. – Teljes mértékben indokoltnak tartjuk a munkát, mely véleményünk szerint már korábban is nagyon hasznos lett volna az építőipar minden résztvevője számára. Hangsúlyozni szeretném azonban, hogy nagyon hasznos, ha létrejön egy „közös nyelv”, mely mindenki számára érthető, de a rendszer csak akkor lesz teljes mértékben tökéletes, ha egy erre dedikált szervezet által folyamatosan „gondozva”, aktualizálva lesz. Szükségesnek tartjuk továbbá a jogszabályok frissítését is annak érdekében, hogy azok hasznos és naprakész, használható rendszert alkossanak.

Az ÉKTR kidolgozását végzők egyértelműen fogalmaznak: a magasépítési beruházások költségtervezése – azok egyedi voltából fakadóan – csakis költségtervező, költségszakértő mérnök szakmai munkájával végezhető el, megfelelő protokollok, működési/működtetési eljárásrend szerint; a megvalósult beruházások számait tartalmazó adatbázisok „gombnyomásra” nem adhatnak releváns értékeket. Egyetértenek-e ezzel az alapgondolattal? Ha igen, Önök szerint milyen szakirányú képzést szükséges elindítani a szakemberek megfelelő tudását biztosítandó?

G. P. – A korábbi gondolatokból már kiolvasható, hogy egyetértek, sőt több szempontból szorgalmazom is a magasépítési projektek helyes költségtervezési szabályrendszerének kidolgozását. Sajnos ismereteim szerint felsőoktatási intézményeink a kivitelezési tananyag egyre szűkülő időkeretéből szinte semmit nem fordítanak az építési árak kalkulációjának oktatására.

Pedig az jól tanítható ismeretanyag lenne és hasznos. De ha ilyen nincs, ehhez értő kollégák posztgraduális képzésként oldhatnák ezt meg. Ehhez azonban szükség lenne az egységes működési rend életbelépésére, amit az ÉKTR-től remélhetünk.

Ó. A. – A megfelelő szakértelemmel rendelkező költségmenedzser a beruházás önálló, de a többi résztvevővel szorosan együttműködő szereplője. A beruházó, a tervező, a lebonyolító (projektmenedzser), a műszaki ellenőr, valamint a kivitelező mellett (véleményünk szerint elengedhetetlenül) szükséges tagja a projektek megvalósításának.

Az ÉKTR (és az azon belül kialakítandó kiírási norma, mely árinformációkat is tartalmaz) csak megfelelően képzett, a teljes projekt árazásához értő szakemberek kezében nyújt pontos információt a beruházók részére, ezért támogatjuk a szakirányú költségmenedzser-képzés elindítását, és szívesen részt veszünk tematikájának kialakításában.

Mennyire tartják alkalmasnak a hazai jogszabályi környezetet a tervezett ÉKTR bevezetésére a közszféra beruházásai körében? Milyen módosítások szükségesek ezen a téren?

G. P. – Ebben a témában nem vagyok szakértő, de véleményem szerint az ÉKTR csak akkor lehet sikeres, ha abban független, minősített, felelősségteljes szakemberek dolgoznak!

Ó. A. – Kétségesnek látjuk, hogy a jelenlegi jogszabályi környezetben bevezethető lenne az ÉKTR, tehát még egy előttünk álló feladat ennek alakítása. A jogalkotóknak figyelemmel kell lenniük arra, hogy ez egy eszköz lehet a pontosabb beruházási költségek tervezéséhez és annak betartatásához is, de az árakat nem az ÉKTR, hanem a piac alakítja ki. Ezért azt gondoljuk, hogy nem adhat valós piaci információt egy olyan rendszer, amely elkülönítve, csak a közszféra vagy csak a magánszféra adatait kezeli.

Tapasztalataik alapján milyen időtávon lehet az Építési Költségtervezési Rendszert hazánkban működőképessé fejleszteni, elterjeszteni, általánossá tenni?

G. P. – Mint mindent, lehet ezt is erőltetve, gyorsan végrehajtani. Azonban, ha egy belülről építkező, jól működő rendszert szeretnénk, képzett résztvevőkkel, akkor 3-5 évben kell gondolkodnunk.

Ó. A. – Ez egy nagyon nagy munka, melynek az eddig elvégzett részéhez ezúton is gratulálok az abban résztvevőknek. Amennyiben minden érintett elkötelezett (a jogalkotó és az építőipar szereplői), a bevezetés 4-5 éven belül létrejöhet, míg a fejlesztése egy soha véget nem érő folyamat kell legyen.

MK