Az építési beruházások reális gazdasági és műszaki megtervezésének igénye mind építésszakmai, mind kormányzati oldalról megfogalmazódott. Ezért az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége az Innovációs és Technológiai Minisztérium Körforgásos Gazdaság Fejlesztéséért, Energia- és Klímapolitikáért Felelős Államtitkárságával történt megállapodása alapján 2021. év kezdetétől szakmai munkát végez az Építési Beruházások Költségtervezési Rendszerének (ÉKTR) elkészítése érdekében, elsőként a magasépítési beruházásokra koncentrálva.
A témában tartott szakmai egyeztető fórumokon a Spányi Partners Zrt. képviselői két prezentációs előadás formájában a problémáról magáról, majd releváns külföldi költségtervezési struktúrákról adtak áttekintést, illetve ismertették a hazai alkalmazási szempontokat, lehetőségeket.
A Spányi Partners Zrt. elnök-vezérigazgatóját, Spányi Györgyöt az Építőipari Közgazdászok Európai Szövetségének alelnökét, a most készülő költségtervezési rendszer legfőbb motorját a jelenlegi helyzetről és a feladatokról kérdeztük.
Önnek, illetve az Ön által irányított cégnek, mint a hazai beruházáslebonyolítói, projektmenedzseri piac egyik fontos szereplőjének, milyen tapasztalatai vannak a jelenlegi beruházási költségtervezési folyamatokkal? Valóban megérett a helyzet, hogy ezt a tevékenységet nagyobb súllyal kezelje az építési, beruházási szakma?
Spányi György: Sajnos Magyarországon jelenleg nem beszélhetünk kiforrott költségtervezési folyamatokról. A beruházásokról előzetes költségbecslés nélkül születnek döntések, sőt még az előkészítés előrehaladott fázisában (tervezés) sem folyik költségtervezési tevékenység. Az esetek jelentős részében csak a kivitelezési ajánlatok bontásakor szembesül az építtető a projekt költségével.
Ön személy szerint az Építőipari Közgazdászok Európai Szövetségének (CEEC, Conseil Européen des Economistes de la Construction) alelnöke; hogy látja az építési költségtervezési munkát a fejlettebb beruházási gyakorlattal rendelkező országokban? Milyen jó gyakorlatot követnek ott?
S. Gy.: A különböző országokban eltérő a költségtervezéssel foglalkozó szakemberek pozíciója, megbízásának tartalma és felelőssége. Az azonban mindenütt igaz, hogy a költségek becslése, majd tervezése már a beruházás megfogalmazásának pillanatában megkezdődik. A költségtervezéssel foglalkozó mérnök rendkívül fontos szereplője a beruházások előkészítésének, tervezésének, majd a munkába adásának és a kivitelezés végig követésének.
A külföldi példák áttekintése és elemzése arra volt jó, hogy legyen egy átfogó képünk az alkalmazott struktúrákról. Mivel az építőiparnak minden országban megvannak a sajátosságai, az iparág nagyon is eltérő szokásai, nem lehet egyetlen példát sem lefordítani és egy az egyben alkalmazni. Szemléletet, logikát, megközelítést azonban át lehet venni és nagyon is érdemes adaptálni.
Napjainkban egyre elterjedtebb az építési projektek teljeskörűen értelmezett megvalósításában a BIM (Building Information Modelling) alkalmazása – ennek a szisztémának és az ÉKTR-nek a kapcsolatát milyen módon lehetséges ill. szükséges egyeztetni?
S. Gy.: Ez egy komplex kérdés, mivel a BIM egy nagyon dinamikusan fejlődő, formálódó rendszer. Az nem kérdés, hogy a BIM-nek és az ÉKTR-nek kapcsolódniuk kell egymáshoz, a gyakorlati megoldáson azonban még dolgozni kell.
A jelenleg formálódó ÉKTR szerint az építési költségtervezést épületelemenkénti bontásban kellene elkészíteni (Elemental Cost Planning). Az ezen elvek alapján összeállított költségterv, illetve maga a költségtervezési folyamat hatékonyan használható mind a kezdeti műszaki tervezés, mind a későbbi konkrét tervezés alatti költségkövetés, mind a befejezés utáni adatszolgáltatások során? Kérem, vázolja röviden az Elemental Cost Planning módszer lényegét!
S. Gy.: Mint ahogyan azt az elnevezés sugallja, a költségek rendszerezése nem szakmák, hanem az épület elemei (pl. szerkezet, homlokzat, belső falak, légtechnika, stb,) szerint történik. Ez a beruházó számára a költségek jól értelmezhető, könnyen áttekinthető csoportosítását eredményezi, amely nagyon jól alkalmazható projektek összehasonlítására.
Az ÉKTR-ben gyűjtött és rendszerezett beruházási tény-adatokból milyen feltételek szerint lehet/kell dolgozni egy új építési beruházás költségtervezése során? A mai jogszabályi környezetben szükségesek-e változtatások az ÉKTR rendszer működéséhez?
S. Gy.: Az ÉKTR nem csodafegyver. Úgy gondoljuk, hogy ha az elkövetkező években a beruházások költségvetése az ÉKTR struktúráját követi, belátható időn belül egy jól szűrhető adatbázis jöhet létre.
Egyértelműnek látszik, hogy kevesebb problémát okozna az építési beruházások folyamatában, ha igénybe vennék a költségszakértők, költségtervezők közreműködését. Lehetségesnek látja-e az alkalmazásuk kötelezővé tételét? Milyen szakemberek felelnek meg ennek a munkának?
S. Gy.: A költségtervezéssel foglalkozó szakembereknek megfelelő áttekintése kell, hogy legyen többek között az építési folyamatokról, a szóba jöhető technológiákról és az aktuális piaci tendenciákról.
Mérnök végzettségű, az iparban néhány éves tapasztalattal rendelkező, egységes szemléletet nyújtó oktatásban részesülő szakemberekre lesz szükség. Szívem szerint kötelezővé tenném az alkalmazásukat.
Nemzetközi tapasztalatai alapján milyen időtávon lehet az Építési Költségtervezési Rendszert hazánkban működőképessé fejleszteni, elterjeszteni, általánossá tenni?
S. Gy.: Úgy gondolom, hogy 3-5 év.
