Forrás: Pixabay/Ulrike Leone

Az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége az Innovációs és Technológiai Minisztérium Körforgásos Gazdaság Fejlesztéséért, Energia- és Klímapolitikáért Felelős Államtitkárságával történt megállapodása alapján 2021. év kezdetétől szakmai munkát végez az Építési Beruházások Költségtervezési Rendszerének (ÉKTR) elkészítése érdekében, elsőként a magasépítési beruházásokra koncentrálva.

Az építőipari beruházások költségeinek megtervezése – az építőipari termelés sajátosságaiból (nagy érték, összetettség, egyediség, hosszú átfutási idő) fakadóan is – alapvetően fontos, ugyanakkor problémás kérdése a beruházási folyamatoknak. Sajnos mindennapos a beruházások tervezésekor előzetesen figyelembe vett, majd a megvalósítás során realizálódott költségek közötti tetemes különbség.

A világ számos országában vannak olyan megoldások, amelyekkel ezek a különbségek bizonyos keretek között tarthatók – nyilvánvalóan az adott beruházási, építési piac, szabályozottság és szokásrendszer által determináltan. Az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége (ÉVOSZ) – az érdekelt szakmai szövetségekkel és köztestületi kamarákkal együttműködve, a vonatkozó kormányzati törekvésekkel szinkronban – hosszabb ideje foglalkozik az építési beruházások, illetve folyamatok költségtudatossága kérdésével.

Ehhez illeszkedve munkacsoportot hozott létre, melynek feladata egy, a hazai igényekhez igazodó költségtervezési rendszer kidolgozása. Előző lapszámunkban* beszámoltunk a kezdeti lépésekről, jelen cikkben az összeállított szakmai programot mutatjuk be.

A munkacsoport feladata az építési beruházások költségtervezési rendszere „vázának” létrehozása, a rendszer működésének/működtetésének leírása, végeredményben pedig egy erre vonatkozó Építőipari Műszaki Irányelv (ÉPMI) tervezet összeállítása.

Első lépésként az építési beruházások szakaszait (fázisait), illetve azokat a beruházói, építtetői döntési pontokat kell meghatározni, amelyekhez költségbecsléseket, bizonyos költségterveket kell/célszerű rendelni.

Ebben a kérdésben alapvető szakmai egyetértés van, és ez a konszenzus jól tükröződik az állami magasépítési beruházásokról szóló 299/2018. (XII. 27.) Kormányrendelet 3. § – 4. § szövegében, amely mind a magasépítés, mind a műtárgyépítés alágazatokra, illetve mind a közszféra, mind a magánszféra építési beruházásaira jól vonatkoztatható.

Forrás: Pixabay/Photos for you

A jó beruházás-előkészítés, illetve a reális megvalósíthatóság szempontjából fontos szakaszok:

a) megvalósíthatósági tanulmány készítése,
b) beruházási terv készítése,
c) jóváhagyási terv készítése,
d) engedélyezési dokumentáció készítése,
e) kivitelezési dokumentáció elkészítése, melyekhez egyre pontosabb költségtervezési szinteket kell rendelni.

Költségtervezés szempontjából a kivitelezési dokumentáció elkészítéséhez áll rendelkezésre a legtöbb eszköz: a kivitelezési tervdokumentáció részeként a tételes költségvetés, amely beárazásához az adott építési piaci egységárak hozzárendelhetők, a megvalósítás időtartamára vonatkozó árprognózis pedig becsülhető.

Az ezt megelőző fázisokhoz tartozó költségtervezési munka alapjai különbözőek (verbális információktól az építési engedélyezési tervdokumentációig). Ez a körülmény határozza meg a költségtervezés szintjét, pontosságát, ezekre lehet alapozni a vonatkozó becsléseket, számításokat.

Következő lépés a költségtervek struktúrájának modellezése. Ennek során fel kell térképezni azon fejlett építési beruházási kultúrával rendelkező európai országok körét, ahol megismerésre, illetve tanulmányozásra alkalmas költségtervezési rendszer működik, és döntést kell hozni, hogy mely rendszerek mélyebb megismerése szükséges.

Ezek ismeretében dönteni kell arról, hogy a Magyarországon megvalósítani javasolt költségtervezési rendszer (1. ábra)

a) valamely megfelelő külföldi rendszer átvételén alapuljon, vagy
b) valamely megfelelő külföldi rendszer (szakmai korrekciók utáni) adaptálásával valósuljon meg, vagy
c) a külföldi rendszerek ismeretében teljesen hazai rendszer alakítandó ki.

1. ábra (Forrás: Spányi Partners)

A külföldi példák már megtörtént, széles körű szakmai elemzése során képet lehetett kapni a fejlettebb beruházási kultúrával rendelkező országok ilyen irányú gyakorlatáról – ugyanakkor nyilvánvaló lett, hogy nem lehet átvenni egyetlen rendszert sem. A „honosítás” nem megoldás – a hazai sajátosságok alapján kell megkonstruálni az építési költségtervezési rendszert, nyilvánvalóan a megismert „jó gyakorlat” szerinti szemlélettel, praktikummal.

A költségtervezési munka kereteit adó struktúra ismeretében lehet kiválasztani olyan, közbeszerzés útján megvalósított, a közelmúltban átadott, vagy a befejezéshez közeli műszaki készültségben lévő magasépítőipari létesítményeket, azaz pilot-projekteket, amelyek közbeszerzési dokumentumai (műszaki tervdokumentációk és költségvetési kiírások, valamint a bekerülési árat is érintő szerződésmódosításokhoz tartozó költségvetések) a Közbeszerzési Hatóság útján nyilvánosan elérhetők és célszerű feldolgozásra alkalmasak.

A kinyert konkrét adatokat bele kell illeszteni a kidolgozott/elfogadott költségtervezési rendszerbe. Fontos, hogy a szóban forgó pilot-projekt(ek) feldolgozását hozzáértő, gyakorlott beruházáslebonyolítók végezzék el, mellyel igazolható a kidolgozott költségtervezési rendszer alkalmassága.

Az elemző munka sajátosságából fakadóan ezen gyakorlati, konkrét alkalmazhatósági tapasztalatok rendszeres visszacsatolása szükséges az elvi struktúrák véglegesítéséhez.

A feldolgozás során válasz fog születni arra, hogy a kiválasztott költségtervezési rendszer (protokoll) alkalmas-e a kitűzött célra, hol kell rajta változtatni, finomítani, valamint, hogy a kiválasztott pilotprojekt(ek) meglévő dokumentációja (és így általában a ma alkalmazott magasépítési építőipari költségvetési rendek) milyen lépésekkel tehető alkalmassá a költségtervezési célok elérésére.

A leszűrt tapasztalatok és korrekciók alapján lehet egyre pontosabban kialakítani a költségtervezési rendszert, hogy aztán minél szélesebb szakmai és szakmaközi egyeztetésre bocsátható legyen. A javaslatok figyelembevétele után lehet majd véglegesíteni.

Az így meghatározott költségtervezési rendszerrel

  • adott (rendszeresen feltöltött és kezelt) adatbázisból,
  • a költségtervezési módszertan (protokoll) szerint meghatározott elemző munka során,
  • az adott tervezett beruházás aktuális előrehaladási fázisához rendelt költségtervezési szinten és pontossággal megbízható építési beruházási költségterv készíthető a szóban forgó beruházás továbblépéseihez, beruházási forrásának biztosításhoz, végső soron az ezzel összefüggő építtetői, fejlesztői, megrendelői döntések meghozatalához.

 

Folytatjuk

 

 

 

 

 

________________________________________________________________________

* Wéber László: Az építési beruházások költségtervezési rendszeréről. Magyar  Építéstechnika, 2021/8–9. szám, 6–7.