Forrás: Pixabay/Stevepb

Folyóiratunk 2020/10. számában adtunk hírt arról a pódiumbeszélgetésről, amelynek keretét a tavaly őszi Construma kiállítás adta, témája pedig az építési beruházások költségtervezése volt; ehhez kapcsolódva közölte a lap Wéber László: „Mire elég a forrás? A költségtervezés fontossága a nagy értékű építési beruházásoknál” címmel tartott vitaindító előadását is.

Wéber László
címzetes egyetemi docens, BME

Mindig öröm, ha egy komoly szakmai probléma megfogalmazását követően lehetőség nyílik jó partnerekkel annak megoldásán munkálkodni; ez történt az említett Construma-pódiumbeszélgetést követően.

Az ezt célzóan megkezdett munka kereteit, folyamatát, eddigi előrehaladását a következőkben foglaljuk össze. Szakmai berkekben és a széles közvélemény előtt is általánosan ismert gond a nagy értékű építési beruházások költségeinek alultervezettsége. Az indításkor megtervezett pénzügyi forrás általában sohasem elég arra, amire szánták; a jelentős építési beruházások költségtúllépése (elsősorban a közszférában) szinte általános az egész világon. Példák sora mutatja, hogy ennek a mértéke ugyan különböző, de maga a jelenség mindenütt ismert, bizonyos vonatkozásokban az építőipari termelés sajátosságaiból ered.

A MAGASÉPÍTÉSI BERUHÁZÁSI GYAKORLAT

Mégis kirívó példa erre az utóbbi évtizedek hazai magasépítési beruházási gyakorlata, elsősorban a közbeszerzések terén, hiszen

  • ebben a körben a mai jogszabályok úgy rendelkeznek, hogy az adott beruházás megvalósítására szolgáló szerződés a feltételes közbeszerzési eljárás lefolytatását követően meghozott egyedi kormánydöntés alapján lesz hatályos, azaz nem az érdemi előkészítési, annak részeként a reális költségtervezési munka eredményeként a kezdeti szakaszban, hanem a kivitelezési költségek biztossá válása után születik post factum döntés arról, hogy „mibe kerülhet” az adott létesítmény megvalósítása;
  • mindemellett jó néhány esztendeje folyamatosan születnek kormányhatározatok arról, hogy az építési beruházások reális tervezhetősége érdekében valamiféle adatbankot szükséges létrehozni, ám
  • a fejlett beruházási kultúrájú országok ilyesfajta gyakorlatának megismertetése, elterjesztése alig kapott hangsúlyt, miközben
  • az ezzel foglalkozó szaktudás: az építési költségtervezési, költségszakértési szakma hivatalos elismerése bő harminc éve megoldatlan.

MINDENKINEK ROSSZ!

Ez az (elsősorban a közszférára jellemző) összetett probléma teremtette/teremti meg azt a helyzetet, ami a magasépítési beruházások megvalósításában részt vevők mindegyike számára rossz:

  • a fejlesztő/építtető/beruházó nem tudja tervezni a költségeket a beruházás előkészítése időszakában, mert ahhoz sem megfelelő metódus, sem adatbázis, sem szakember nem áll rendelkezésre, így csak a kivitelezésre irányuló közbeszerzési eljárás végén szembesül a költségek valós összegével, és ilyenkor vagy tudja folytatni a beruházást, vagy a többletforrásért kell megküzdenie, vagy átterveztetheti a szóban forgó létesítményt, ami időben, munkában, pénzben mérhetetlen kárt jelenthet;
  • a tervező/tervezők is az említett kivitelezési közbeszerzési eljárás végén látják, milyen költségekkel jár(hat) az általuk tervezett mű – és rendszerint a „túltervezés” vádjával illetik őket, esetenként elveszítve a megrendelő bizalmát is;
  • az ajánlattevő vállalkozók/kivitelezők pedig rendszeresen a „tisztességtelenül magas” árajánlatra vonatkozó gyanúsítással néznek szembe, ami szintén a megrendelői bizalmatlansággal jár együtt.
Forrás: Pixabay

Nem kétséges, hogy a vázolt helyzet hosszú ideje megoldást kíván.

Az említett Construma-pódiumbeszélgetést követően az Innovációs és Technológiai Minisztérium és az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége (ÉVOSZ) között egyeztetéssorozat kezdődött a felvetett kérdésről: az ÉVOSZ (szakmai tagozatai révén az építési beruházási folyamat főbb szereplőit összefogva) milyen konkrét javaslatot tud megfogalmazni úgy, hogy a mögött minél teljesebb szakmai egyetértés álljon?

FOLYAMATBAN A TERVEZET KIDOLGOZÁSA

Az egyeztetések eredményeként az a megállapodás született, hogy a szakmai szövetség a témában építésügyi műszaki irányelvre (ÉPMI) vonatkozó tervezetet dolgoz ki és azt az Építésügyi Műszaki Szabályozási Bizottság elé terjeszti.

A munka folyamatban van; az ÉVOSZ bevonta a szóban forgó építési költségtervezési rendszer (ÉKTR) előzőek szerinti kidolgozásába a Spányi Partners Zrt.-t, amely cég vezérigazgatója, Spányi György, az építési projektek költségoldalával foglalkozó szakemberek nemzetközi szervezetének, az Építőipari Közgazdászok Európai Tanácsának (Conseil Européen des Economistes de la Construction, CEEC) alelnöke.

Az elmúlt néhány hónap során kialakított kép azt mutatja, hogy a témában a fejlett beruházási kultúrával, nagy szakmai hagyományokkal rendelkező országokban – lényegében azonos elvek alapján – több „jó gyakorlat” létezik és nemzetközi szintű ajánlások is születtek ezen a téren.

Az említett szakmai egyetértés megteremtését megcélzandóan június hónapban az ÉVOSZ két jelentős szakmai fórumot szervezett egyrészt a fejlesztő, építtető, beruházó szakemberek, másrészt a tervezők, valamint a kivitelező, vállalkozó cégek képviselői számára; ezeken részt vettek az Innovációs és Technológiai Minisztérium, a Magyar Építész Kamara, a Magyar Mérnöki Kamara, az ÉMI Nonprofit Kft. és a Magyar BIM Szövetség vezetői is. A járványhelyzet miatt ezekre vegyes (hibrid, azaz személyes és online) részvétellel került sor, ahol a releváns külföldi példák is bemutatásra kerültek, közöttük az említett CEEC idevágó ajánlásai, valamint a közelmúltban kidolgozott Nemzetközi Építési Mérési Szabvány, illetve újabb nevén Nemzetközi Építési Költségkezelési Szabvány (International Construction Measurement Standards, ICMS), amely egyértelmű rendszert alkot az építési projektek költségeinek definiálására, csoportosítására és osztályozására.

NEMZETKÖZI TRENDKÖVETÉS

Egyértelmű, hogy ezt a sok összetevőből álló kérdéskört rendszerként kell kezelni, melynek lényeges elemei:

  • az építési költségek többszintű, hierarchikus rendbe való foglalása,
  • az építési beruházás bemenő paramétereinek (attribútumainak) egységes meghatározása,
  • az építési beruházás építési költségein túlmenő költségtényezőinek meghatározása,
  • az előzőekre vonatkozó szabályrendszer létrehozása, protokoll készítése.

Ez a rendszer a világon széles körben használt, úgynevezett Elemental Cost Planning szisztéma az építtető/fejlesztő/beruházó számára fontos munkaeszköz – ugyanakkor a nemzetközi gyakorlat azt mutatja, hogy a tervezők/szakági tervezők és a kivitelezők/vállalkozók számára is hatékony.

Hangsúlyozni kell azt is, hogy a rendszer mind a közszféra, mind a magánszféra ingatlanfejlesztői számára egyaránt megbízható instrumentum.

Fotó: Joffi/Pixabay

A ma Magyarországon általánosan elterjedt építőipari költségvetési rend, a munkanemenként tagolt költségvetési szisztéma az építési folyamatban közreműködő szakmák szerinti csoportosításban tartalmazza az elvégzendő munkák verbális és mennyiségi meghatározását; ez a tagolás  – az eltérő célok miatt – az építtető szempontjából nehezebben használható a fontos döntési pontokhoz rendelendő költségbecslésekhez, költségtervezéshez. A két rendszernek eltérő a felhasználási célja, a konkrét alkalmazása – ám mindkettőre szükség van az épületek, építmények tervezése, megvalósítása során. Az említett alkalmazási szabályrendszernek, protokollnak a kialakítása során erre messzemenően figyelemmel kell lenni; az „átjárást” minél egyszerűbben biztosítani kell.

A szóban forgó, elkészítendő ÉPMI tervezet ezekre a feladatokra koncentrál, ám jól tudjuk, hogy a működtetéséhez sok kapcsolódó ügyet is meg kell oldani a közeljövőben, hiszen például

  • meg kell teremteni az alkalmazás jogszabályi hátterét,
  • ki kell alakítani, majd működtetni kell azt az adatbázist, amelyből az előzőek szerinti költségtervezéshez szükséges adatok kinyerhetők, kutathatók,
  • szabályozott szakmává (jogosultsággá) kell tenni az építési költségtervező, költségszakértő tevekénységet, melynek a képzési rendszerét is ki kell alakítani,
  • a költségtervezés fontos komponenseként az építőipari árprognosztizáció módszerét ki kell dolgozni,
  • a tapasztalatok alapján foglalkozni kell a költségtervezési rendszer kiterjesztésével az infrastrukturális építés területére stb.

Az előzőek szerinti hosszabb távú kitekintés után, visszatérve a jelenlegi rendszerfejlesztési munkára megállapítható, hogy a szakmai konzultációk eredményeként egyetértés alakult ki a munka folytatását illetően: az Építőipari Közgazdászok Európai Tanácsa (CEEC) költségtervezési ajánlásainak magyarországi viszonyokra történő továbbfejlesztésével, egyidejűleg a Nemzetközi Építési Költségkezelési Szabvány (ICMS) figyelembevételével következik a kialakítandó költség- , illetve költségvetési struktúra véglegesítése, majd a bemenő paraméterek, az ún. attribútumok megfogalmazása. Ezek során hangsúlyosan kell foglalkozni a BIM-mel való összhang megteremtésével, valamint el kell végezni a rendszer „próbáját”, azaz magasépítési közbeszerzési pilot-projektek feldolgozásával az esetleg szükséges korrekciókat végrehajtani. A következő szakmai egyeztetést 2021 őszére tervezzük.