1953-tól a klímaváltozásig – 2. rész

Cikksorozatunkban azt vizsgáljuk, hogyan változtak az elmúlt évtizedekben a külső térelhatároló épületszerkezetek magyarországi hő- és páratechnikai követelményeinek körülményei, és mi várható a jövőben a Föld légkörének folyamatos változása, a klímaváltozás miatt.

1979

1. Téli külső hőmérséklet

A 42 évvel ezelőtti MSZ-04.140/2-79 Épületek és épülethatároló szerkezetek hőtechnikai számításai. Hőtechnikai méretezés című szabvány szerint a téli külső levegő hőmérséklete az ország egész területére –15 ^oC, azaz az addigi 4 külső levegő hőmérsékletérté­ket 1-re egyszerűsítették.

2. k tényező követelmények

A k értékek számításakor ez a szabvány is közölte az egyes anya­gok λ értékeit, de nem +20 ^oC-on, mint addig, hanem +10 ^oC-on mérve. Az 1953-as és az 1957-es szabvány ráadásul sokkal részle­tesebb anyagtáblázatot közölt, mint az 1979-es.

Az 1953-as és az 1957-es szabványok anyagtáblázatában lévő +20 ^oC-on mért λ értékek sajnos nem sokban különböznek a szab­vány +10 ^oC-on mért adataitól, annak ellenére, hogy az ötvenes években végzett anyagtulajdonság-mérések igen kezdetlegesek voltak az 1979-ben meglévő mérésekhez képest. Így az ötvenes évek és az 1979-es szabvány λ értékei olyanok, mintha az almát hasonlítanánk össze a körtével. Nyilvánvaló, hogy a mérési hőfok és a mérési módszer különbözőségéből adódóan valamiféle kor­reláció biztosan van az 1953-as és az 1979-es λ adatok között, de ennek pregnánsan meg kellene jelennie a két időszak λ értékeinek különbözőségében.

A követelmények a Δt-től függetlenül, a hőhidak kivételével a következők voltak:

• külső falakra: k_f = 0,85 W/m²K
• tető-, illetve padlásfödémekre: k_f = 0,40 W/m²K

Minden homlokzatra (a fal- és nyílászáró szerkezetekre együtte­sen) vonatkozó átlagos hőátbocsátási tényező követelményértéke (a hőhidakkal együtt) k_mf = 2,3 W/m²K volt.

3. Páratechnikai követelmények

„A téli külső tervezési értékként a páradiffúzióval kapcsolatos szá­mításokhoz az ország egész területére t_e = –2 ^oC léghőmérsékle­tet és φ_e = 90 százalékos relatív nedvességtartalmat kell felvenni.”

Belső tervezési értékként a szabvány tartalmazta az épület funk­ciója alapján meghatározott helyiségek belső léghőmérsékletét és relatív páratartalmát.

Az előbbi adatok alapján már meglehetett határozni a p_s telítési és p_r  részpáranyomás görbéket. Ha ezek metsződtek, akkor a met­szésponton az adott rétegben páralecsapódás jött létre. Ennek ismeretében már meghatározható volt a metsződés nélküli megfe­lelő szerkezeti rétegrend.

A belső felületi páralecsapódás elkerülésére pedig a k ismereté­ben számítható volt a ϑ_i belső felületen várható téli legalacsonyabb hőmérséklet is.

1985

1. Téli külső hőmérséklet

Az MSZ 04.140/2-85 szabványban ugyanaz volt az előírás, mint az 1979-es szabványban.

2. k tényező követelmények

Ez a szabvány is tartalmazta az egyes anyagok λ értékeit, ame­lyek megegyeztek az 1979-es szabványban közöltekkel.

A k tényező követelmények szintén a Δt-től függetlenül a követke­zők voltak:

• külső falakra: k_f ≤ 0,7 W/m²K
• tető, illetve padlásfödémekre: k_f ≤ 0,4 W/m²K
• ablakokra és erkélyajtókra: k_f ≤ 3,0 W/m²K

Megjegyzés: sajnos a nyílászárókra nem szigorították a követelményeket, így azokon keresztül több mint négyszeres volt a kifelé induló hőáram a külső falakhoz képest, így természetes lett a nyílászáróknál létrejövő pára­lecsapódás és penészesedés.

3. Páratechnikai követelmények

Ugyanazok voltak, mint az 1979-es szabványban.

1991

1. Téli külső hőmérséklet

Az MSZ 04.140/2-1991 szabványban szintén ugyanaz volt az elő­írás, mint az 1979-es szabványban.

2. k tényező követelmények

A λ értékek megegyeztek az 1979-es szabványban közöltekkel, de a beépítési λ értékek esetén a κ beépítési körülményeket figye­lembe vevő korrekciós tényezőket is alkalmazni kellett.

A szabvány a külső térelhatároló szerkezetek km átlagos hőátbocsátási tényezőjét írta elő, amely a külső térelhatároló szerkezetek összes belső felületétől (A) és a fűtött levegőtérfogattól (V) függött:

• szakaszos használatú épület esetén k_m = 0,65 + 0,10 ⋅ V/A
• folyamatos használatú épület esetén k_m = 0,60 + 0,10 ⋅ V/A

Az egyes külső térelhatároló épületszerkezetek k hőátbocsátási tényezőjét a k_m figyelembevételével az épület tervezőjének kel­lett külön-külön meghatároznia. Ezt – tapasztalatom szerint – a sok számítás miatt a szakma egy része azzal kerülte meg, hogy az 1985-ös k követelményeket vette figyelembe.

3. Páratechnikai követelmények

Ugyanazok voltak, mint az 1979-es szabványban.

2002

Az épületek energiateljesítményéről szóló, 19 évvel ezelőtti 2002/91/EU direktívát az Európai Parlament és a Tanács adta ki, amelynek fontosabb pontjai a következők voltak:

• Az energiafogyasztást primer energiában kell kifejezni, értéké­nek meghatározása során az épület rendeltetésszerű használatá­hoz szükséges valamennyi rendszert (fűtés, hűtés, szellőztetés, világítás, melegvízellátás) figyelembe kell venni.
• Meglévő 1000 m²-nél nagyobb nettó fűtött alapterületű épületek lényeges felújítása esetén ugyanazokat a követelményeket kell alkalmazni, mint az új épületek esetében.
• Valamennyi új épületet használatbavételkor, valamennyi meg­lévő épületet tulajdonjogának változásakor energetikai tanúsít­vánnyal kell ellátni, amelynek érvényességi időtartama tíz év.

A direktíva először deklarálta hivatalosan, hogy egy épü­let energiafogyasztását a külső térelhatároló épületszerkezetek hőátbocsátási tényezői, valamint az épületfűtési, épületgépészeti rendszere együttesen határozza meg.

A szakemberek törekvése ellenére a szakma nem igazán vette figyelembe az EU direktívában leírtakat, hanem várta az új szab­ványt, hiszen a direktíva csak irányelvet adott, nem pedig köte­lező érvényű szabványi előírást.

Forrás: Magyar Építéstechnika 2021/5. lapszám