Magyar Mária
jogi szakokleveles építészmérnök

A kormányzati igazgatásról szóló 2018. évi CXXV. törvény újraszabályozza a közigazgatási feladatok ellátását, hatékonyabb kormányzati igazgatási szervezetrendszer kialakítását teszi lehetővé, új alapokra helyezi a kormányzati tisztségviselők szolgálati jogviszonyát, szolgálatuk nagyobb anyagi elismerését, továbbá a közszolgálat és a családi élet összeegyeztethetőségét is elősegíti.

 

CÉLOK

Fontos cél volt, hogy a központi közigazgatásban csak annyian dolgozzanak, mint ahány emberre, álláshelyre valóban szükség van. Ezért a törvény rögzíti

  • a kormányzati igazgatási szervek és a kormányzati igazgatásban alkalmazható tisztségviselők típusait és az azok tevékenységének irányításért felelős vezetőket;
  • a Kormány működését, a miniszterelnök feladatait, irányítási jogköreit, a kormányülésekre, kormánykabinetekre, kormánybizottságra, testületekre vonatkozó szabályokat, a kormánybiztosok, miniszterelnöki biztosok és megbízottak jogállását, a Miniszterelnöki Kormányiroda és a minisztériumok működési kereteit;
  • a kormányzati főhivatalok és a központi hivatalok jogállását és szervezeti működését.
  • a kormányzati létszámgazdálkodáshoz szükséges fogalmakat és jogi kereteket;
  • a politikai felsővezetőkre vonatkozó alkalmazhatósági és összeférhetetlenségi szabályokat, továbbá
  • a kormányzati szolgálati jogviszonyra és a kormánytisztviselőkre, valamint a kormányhivatalokban dolgozó kormánytisztviselőkre és kormányzati ügykezelőkre vonatkozó részletes szabályokat, az őket illető juttatásokat.

A törvény külön fejezetet szentel a gyermeket nevelő és családot alapító kormánytisztviselőknek, az őket illető speciális jogosultságoknak, kedvezményeknek, támogatásoknak, és bevezeti a kormánytisztviselők családalapítási támogatását.

SZERVEZET

Központi kormányzati igazgatási szerv

a) a Kormány,
b) a Miniszterelnöki Kormányiroda,
c) a minisztérium,
d) a kormányzati főhivatal és
e) a központi hivatal.

Kormányzati főhivatal

a) a Központi Statisztikai Hivatal,
b) az Országos Atomenergia Hivatal,
c) a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala, és
d) a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal.

Területi kormányzati igazgatási szervek a fővárosi és megyei kormányhivatalok.

TISZTSÉGVISELŐK

Az új szabályozás a kormányzati igazgatás tisztségviselőit három, egymástól elkülönülő jogviszonyban álló személyi körre osztja:

• politikai szolgálati jogviszonyban álló (önálló jogviszony)

a) politikai felsővezető (a miniszterelnök, a miniszter és az államtitkár),
b) politikai vezető (a kormánymegbízott) és
c) politikai tanácsadó, politikai főtanácsadó és a kabinetfőnök.

• biztosi megbízatást betöltő (speciális, sem a politikai, sem pedig a szakmai (kormánytisztviselői) szinthez nem sorolható személyi kört képeznek:

a) a kormánybiztos,
b) a miniszterelnöki biztos, valamint
c) a miniszteri biztos, akik kiemelt kormányzati vagy ágazati feladat ellátásáért felelősek, és

• kormányzati szolgálati jogviszonyban álló személyek:

a) a szakmai felsővezető (a közigazgatási államtitkár, a helyettes államtitkár, a kormányzati főhivatal és a központi hivatal vezetője és vezető-helyettese, valamint a kormányhivatal főigazgatója),
b) a szakmai vezető (a kormányhivatal igazgatója, a járási hivatal, illetve a fővárosban a fővárosi kerületi hivatal vezetője és vezetőjének helyettese, a főosztályvezető és az osztályvezető),
c) a központi kormányzati igazgatási szervek és ezek területi szervei kormánytisztviselője, és
d) a területi kormányzati igazgatási szervek kormánytisztviselője és kormány­zati ügykezelője.

FOGLALKOZTATÁSI VÁLTOZÁSOK

Változott a kormányzati igazgatási szervnél dolgozó kormánytisztviselők foglalkoztatási módja is, mely a törvény szerint a kormányzati igazgatási szerv alaplétszámába tartozó álláshelyen vagy a központosított álláshely-állományból származó álláshelyen történhet. Ugyanis a kormányzati igazgatási szerv

  • részére a közfeladataik ellátásához szükséges mértékben a Kormány biztosítja az alaplétszámba tartozó álláshelyeket (a miniszterek javaslatot tehetnek a saját minisztériumuk, illetve az általuk irányított vagy felügyelt kormányzati igazgatási szervek alaplétszámára, továbbá az alaplétszámba tartozó álláshelyek besorolására). A központosított álláshely-állományba tartozó álláshelyek rendeltetése, hogy a kormányzati igazgatási szerv speciális feladataihoz biztosítsa a szükséges munkaerőt. A központosított álláshely-állományba tartozó álláshelyek számát a Kormány határozatban állapítja meg.
  • az alaplétszámába tartozó valamennyi álláshelyet köteles betölteni. Ha az álláshely hat hónapon át betöltetlen, az adott álláshely a központosított álláshely-állomány részévé válik.

JOGVISZONY, ALAPELVEK

A törvény egyik lényeges új eleme, hogy a kormányzati szolgálati jogviszony a Kormány és a kormánytisztviselő között jön létre. Azonban a Kormány munkáltatóként való deklarálása szimbolikus, célja a kor­mánytisztviselői kar egységességének erősítése. Garanciális szabály, hogy a kormányzati szolgálati jogviszony fennállását és tartalmát nem érinti a Kormány összetételének megváltozása és a Kormány meg­bízatásának megszűnése. A közigazgatási perrendtartásról szóló törvény szerinti munkáltató szerv (azaz a Kormány) alatt azt a kormányzati igazgatási szervet kell érteni, amelynél a kormánytisztviselő az álláshelye szerinti feladatát ellátja vagy ellátta.

A törvény felváltja a szenioritáson alapuló előmenetelt, amely mind ez idáig a közszféra egyik meghatározó pillére volt. A szenioritáson alapuló rendszerben az előbbre jutást a jogviszonyban eltöltött idő és az erre épülő illetménytábla garantálta, ezzel szemben az új rendszerben a díjazás nem az eltöltött szolgálati időhöz kötött, hanem hangsúlyosabb szerephez jut a képesség, a hozzáértés, a kompetenciák és a teljesítmény. Ez a rendszer a jelenleginél nagyobb rugalmasságot enged a munkáltatói jogkör gyakorlójának a tisztviselő teljesítményének elismerésére, ösztönzésére.

A szenioritás elvén alapuló előmeneteli rendszert az álláshelyhez kapcsolódó besorolási kategóriák váltják ki. A törvény az álláshelyek kilenc besorolási kategóriáját különbözteti meg:

a) ügyintézői besorolási kategória:

  • a kormánytanácsos,
  • a vezető-kormánytanácsos,
  • a kormányfőtanácsos és
  • a vezető-kormányfőtanácsos;

b) vezetői besorolási kategóriák:

  • a tanácsadó,
  • a szakmai vezető,
  • a szakmai felsővezető,
  • a politikai felsővezető és
  • a biztosi megbízással rendelkező személyek álláshelye.

Fontos új elem, hogy a törvény részletesen meghatározza a kormányzati tisztviselők feladatainak ellátási alapelveit:

  • a jóhiszeműség és a tisztesség elve,
  • a joggal való visszaélés tilalma,
  • a szakszerűség elve (amely magában foglalja a jogszerűséget is),
  • a hatékonyság elve,
  • a személyiségi jogok védelme.