Az építészet és az írás mindig is párhuzamosan voltak jelen az életemben. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen végeztem építészmérnökként, de már egyetemi éveim alatt elköteleződtem az újságírás mellett is. Kezdetben a színház világáról írtam – azokról a terekről és díszletekről, amelyek egy történetet formálnak. Akkor még nem gondoltam, hogy ez a két szenvedélyem valaha egyesülni fog, de az évek során egyre inkább úgy éreztem, hogy az építészet és az írás valójában ugyanannak az alkotó folyamatnak a két oldala.
Családomban a szakmaválasztás kérdése szinte generációk óta meghatározott: édesapám oldaláról mindenki mérnök, édesanyáméról mindenki orvos. Az apai hagyományt követve az építészet mellett döntöttem, de mindig is vonzott az a szellemi tér, ahol az épített környezet és az emberi történetek összekapcsolódnak.
Az egyetem után látványtervezőként kezdtem dolgozni, ahol a színház és az építészet találkozik – ahol a tér nemcsak funkcionális, hanem érzelmeket és gondolatokat közvetít. Ebben a munkában felfedeztem, hogy a téralkotás és a vizuális történetmesélés mennyire szoros kapcsolatban áll egymással. Akár egy díszlet, akár egy városi tér tervezéséről van szó, a cél mindig az, hogy a tér a benne élők számára jelentést nyerjen.
A Magyar Építéstechnika főszerkesztőjeként most egy újabb találkozási pontot találtam az építészet és az írás között. Hiszem, hogy az épített környezet nem csupán műszaki kérdés, hanem egyben kulturális és társadalmi is. Egy folyóirat nem csupán információt közölhet, hanem gondolkodásra is ösztönözhet – bemutathat új nézőpontokat, inspirálhat, és elősegítheti a szakmai párbeszédet.
Célom, hogy a Magyar Építéstechnika továbbra is egy olyan fórum maradjon, ahol az építőipar, az építészet és a mérnöki innováció legfontosabb kérdései találkoznak. Szeretném, ha lapunk nem csupán a szakmabeliek számára lenne izgalmas és értékes, hanem mindenki számára, akit érdekel a környezet, amelyben élünk és alkotunk.
Az építészet számomra nem csupán technológia vagy mérnöki precizitás, hanem egyfajta történetmesélés – és most, főszerkesztőként az a feladatom, hogy ezt a történetet minél izgalmasabban, érthetőbben és sokoldalúbban közvetítsem az olvasók felé.
