Az Építési Piaci Prognózis szakemberek körében végzett felmérését kitöltők szinte csak a lakásépítési területtől várnak stagnálásnál jobb eredményt 2026-ban, és az elmúlt évek állami szerepvállalása helyett inkább a multinacionális vállalkozások beruházásaiban bíznak a megkérdezettek. Eljött-e az idő a bérlakás szektor kiépítésének megkezdésére?
Évtizedek óta a mélyrepülést jelenti az építőipari szektorban a választások éve, ám szakértők szerint egy, a jövőbe vetett pozitív várakozás, akár már az év második felében is megrendeléseket hozhat. Ezúttal azonban úgy tűnik, a választások előtti évre még a megszokottnál is erősebb pesszimizmus volt jellemző.
Az építésgazdaság jelentős területe, az új lakások építése a 2025. évi 12 000-t alig meghaladó darabszámmal a történelmi mélyponthoz közelített. Ezzel egyidejűleg az otthonfelújítási programok iránti aktív érdeklődés se hozta az elvárt szerződésszámot. Az otthonteremtési- és felújítási támogatások elmúlt 3 évi színes választéka ellenére látszik, hogy míg papíron évi 20-30 ezer család jut valamilyen forráshoz, az építőipar számára ez mégsem jelent kellő megrendelést. A számok mögé nézve egyik okként az rajzolódik ki, hogy a támogatottak 70-80%-a használt lakást vesz, nem pedig építkezik. A felújítási programoknál pedig a túlzott adminisztráció, az előfinanszírozás szükségessége, valamint a 2025-ös bizonytalan gazdasági helyzet azt eredményezi, hogy sokan kivárnak.
A rendszer annak tükrében is átgondolásra érdemes, hogy évi 100 000 lakás felújítására, valamint belátható időn belül a lakásállomány minőségének fenntartásához legalább évente 20 000 új lakás megépítésére lenne szükség. Utóbbi közel a duplája az elmúlt évek új lakás építési szintjének, de mindössze fele a nemzetközi standard szerinti 1%-os újratermelődésnek, ami Magyarország esetén évi 40 000 lakás lenne. A főleg a fiatalokat és a szerényebb anyagi körülmények között élőket egyre szélesebb körben érintő, mélyülő lakhatási válságra megoldást kínáló, modern bérlakás szektor kiépítésének megkezdése egyre sürgetőbb feladat, aminek szükségességével egyre több szakember egyetért.
Az ÉVOSZ március elején publikált, az építési ágazat 2026. évi súlyponti problémáival és azok megoldásaival foglalkozó tanulmányában számos, a hangulatot előidéző tényezőre mutat rá. 2025 év végére a tervezők rendelésállománya 50%-ra csökkent; az építőipari szakmunkák szinte mindegyike hiányszakma, a szakoktatás pedig nehezen találja a helyzetre a megoldást. Így az ágazatban egyszerre van jelen a szakemberhiány és a gazdasági folyamatokra reagáló létszámleépítések egyre közeledő realitása. A piacot eddig dinamizáló, elhalasztott állami beruházások elindulása sem várható, a nem állami szereplők beruházási hajlandóságát pedig nem szolgálja a gyakran változó szabályozási légkör. A helyi vállalkozások évek óta hiába várnak az uniós forrásokra, hogy csak néhányat említsünk a piaci hangulatot befolyásoló tényezőkből.
A számokban is jól megmutatkozó és az elmúlt évek nehézségeire alapozott pesszimista várakozásokat jelzi az évtizedekig a vállalati és állami döntéshozók munkáját segítő Építési Piaci Prognózis adatgyűjtésének egyik ma is létező eleme, az építészek és kivitelezők körében évente zajló felmérés eredménye is.
Ugyan a tanulmányt annak készítői utoljára 2022-ben publikálták, a felmérések az építésgazdaság szereplői körében tovább folytatódtak. 2024-ben és 2025-ben összesen 485 szakember mondta el véleményét a szokásos kérdőív segítségével arról, hogy az egyes piaci szegmensekben, valamint megrendelői csoportokban növekedést, stagnálást vagy visszaesést várnak-e.
A válaszokból kitűnik, hogy míg 2025-re gyakorlatilag csak az ipari beruházások kapcsán jeleztek a szakemberek stagnálásnál jobb várakozást, addig 2026-ra az ipari épületekkel kapcsolatos várakozásokon túlmutató fellendülést várnak a szakemberek a lakásépítések területén.
A megrendelői csoportokra vonatkozó kérdésekre adott válaszokból kiderült, hogy míg évekig az állam volt a legnagyobb megrendelő, addig 2024-re, 2025-re és 2026-ra az állami szerepvállalás visszaesését prognosztizálták a szakemberek. Az is látható, hogy az adott évnél rendre jobbat vártak a következő évre, de a 2025. évben az arra az évre jelzett várakozás kifejezetten pesszimista volt minden megrendelői terület vonatkozásában.
Általánosságban elmondható, hogy a válaszadók mind a lakás- és nem lakás célú épületek felújítása, mind a mélyépítés és -felújítás területén stagnálásközeli állapotot vártak mind 2025-re és 2026-ra, amelyből szinte egyedül a lakásfelújítások nézek be a kis növekedés szakaszba. A két év közül pedig a 2026-os várakozások mondhatók valamivel pozitívabbnak.
Az építőipar 2025. évi negatív várakozásait az ÉVOSZ 400 építőipari vállalkozás körében végzett felmérése is alátámasztotta: az abban résztvevők többsége (92,5 százaléka) kedvezőtlennek vagy nagyon kedvezőtlennek ítélte meg az építőipari piac helyzetét, és az év végéig a cégek 60 százaléka árbevétel csökkenést várt.
Az okok között a válaszadók nagy része (87,5 százalék) a tevékenységüket leginkább akadályozó tényezőként a megrendelések hiányát emelte ki, közel fele pedig azt jelölte meg, hogy az elmúlt évben egyáltalán nem tudta a költségeinek növekedését érvényesíteni a megrendelők felé. Ezt követi a gazdasági szabályozás gyakori változása, kiszámíthatatlansága (60%), harmadik helyre pedig ezúttal a tisztességtelen verseny került (50%).
A lánctartozás által okozott problémák súlya a válaszadók több mint fele szerint ismét növekedett az elmúlt fél évben.
Mindez többek között azért is figyelemre méltó, mert a recesszió elemzése során gyakran kerül a legfontosabb okok közé az építőanyag árak és a munkadíjak növekedése, utóbbit pedig nem ritkán a munkaerőhiányra vezetik vissza. Ezzel párhuzamosan a vállalkozók a megnövekedett energiaköltségeik és az infláció miatti béremelési igények kitermelésének nehézségeiről számolnak be.
Rajki Diána
