A hamis biztonságérzet kialakulása a tervezők körében
A tűzvédelmi tervezésben a legnagyobb veszély nem mindig a nyilvánvaló hiányosság, hanem a megalapozatlanná váló biztonságérzet. Amikor a jogszabályi megfelelés, a bevett gyakorlat vagy egy korszerű technológia önmagában garanciának tűnik, könnyen háttérbe szorul a rendszerszintű gondolkodás.
A tervezői munka egyik legnagyobb kihívása, hogy a biztonságot ne csak formálisan, hanem ténylegesen is biztosítsa, különösen a tűzvédelmi területen. Ahogy azt már korábbi részekben bemutattuk, a legnagyobb kihívást az jelenti, hogy a gyorsan változó, innovatív műszaki megoldásokat, felhasználási módokat, építési termékeket és szerkezeteket sem a kompetencia és szakismeret, sem pedig a szabályozási oldal nem vagy csak nagyon nehezen tudja lekövetni. Gyakran ez tovább növeli az egyébként is jelenlévő hamis biztonságérzetet (false sense of security): a tervező úgy gondolja, hogy az elkészült rendszer vagy épület teljes mértékben biztonságos, miközben rejtett kockázatok maradhatnak fenn. Melyek lehetnek azok a fő okok, amelyek veszélyeket hordoznak?
A jogszabályi megfelelőség túlértékelése
Sok tervező abból indul ki, hogy ha a terv megfelel a hatályos jogszabályoknak és szabványoknak, akkor az automatikusan biztonságos is lesz. Ez azonban tévhit. A szabványok és jogszabályok ugyanis minimumkövetelményeket rögzítenek, azokat is csak igen lassan, a bekövetkezett változásokat nehezen lekövetve, és nem képesek minden egyedi helyzetet lefedni, minden kockázatot értékelni és kezelni; ez a tervező feladata kellene hogy legyen. Heino és munkatársai (2024) rámutattak: a komplex rendszerekben a nemlineáris változások és ritka, de nagy hatású események különösen könnyen maradnak figyelmen kívül, ami hamis biztonságérzetet eredményezhet [Heino et al., 2024, Frontiers in Psychology].
Résztervezői szemlélet
Egy épület tervezése során sok szakági mérnök dolgozik együtt. Gyakori probléma, hogy minden szakági tervező a saját felelősségi körét – még ha megfelelőnek is tartja – nem látja át a teljes rendszer és a feltételrendszer egymásra hatását, különösen a későbbi módosítások vagy átalakítások esetén. Így az egyes részmegoldások biztonságosnak tűnnek, de a kölcsönhatások kockázatokat hordozhatnak. Ezért van szükség integrált, holisztikus szemléletű megközelítésre a tervezés során.
Szimulációk és modellek kritikátlan elfogadása
A modern tervezés egyre inkább támaszkodik számítógépes modellekre (pl. tűzterjedési vagy menekülési szimulációkra). Ezek rendkívül hasznos eszközök, de leegyszerűsített feltételezéseken alapulnak. Ha a tervezők a modellek eredményeit kritika nélkül elfogadják, az hamis biztonságérzethez vezethet.
Korábbi tapasztalatok félrevezető hatása
Sok mérnök hivatkozik arra, hogy „eddig is így csináltuk, és nem volt gond”. Ez azonban veszélyes gondolkodásmód. Az építőanyagok, a használati módok, a funkciók és a társadalmi környezet folyamatosan változnak, így a múltbeli tapasztalat nem garantálja a biztonságot.
A viselkedési tényezők alábecsülése
A pszichológiai és közlekedésbiztonsági kutatásokból ismert jelenség, hogy amikor új biztonsági intézkedést vezetnek be, az emberek hajlamosak kockázatosabban viselkedni – ezt nevezik risk compensation jelenségnek. Ez a jelenség tűzvédelmi kontextusban is megjelenik, amikor egy új biztonsági intézkedés paradox módon lazább vagy kockázatosabb viselkedést vált ki a felhasználókból. Például amikor egy épületet korszerű, automatikus tűzjelző rendszerrel látnak el, a használók (lakók, üzemeltetők) hajlamosak kevésbé figyelni a manuális ellenőrzésekre, felülvizsgálatokra és karbantartásokra, holott ezeknek a rendszereknek az alkalmazásával akár megengedőbb jogszabályi környezet is párosulhat.
A rétegezett védelem vonalak, megoldások hiánya
ames Reason „Swiss Cheese” modellje szerint a biztonság több, egymást kiegészítő védelmi vonal és megoldás együttes működésével biztosítható. Ha a tervezők csak egyetlen védelmi síkra támaszkodnak, könnyen kialakulhat a biztonság illúziója, miközben egy valós esemény a hibákat egymással összekapcsolhatja [Reason, 1990, Swiss Cheese Model].
Például egy raktárépület védelmi síkjai: sprinkler, jelzőrendszer, menekülési útvonalak.
Ha a jelzőt téves riasztások miatt kikapcsolják, a sprinkler karbantartása elmarad, így nem lép működésbe, és emellett a menekülési útvonalakat eltorlaszolják, tűz esetén a három réteg hibája összeadódik, és súlyos tűzeseti körülményeket eredményezhet.
Safe-by-Design szemlélet hiánya
A Safe-by-Design (vagy „Prevention through Design”) megközelítés lényege, hogy a biztonságot nem utólagos kontrollokkal, hanem már a tervezési szakaszban építjük be a rendszerbe. Ahol ez hiányzik, könnyen kialakulhat hamis biztonságérzet, hiszen a biztonsági intézkedések gyakran csak tüneti kezelést jelentenek, és nem az alapvető kiváltó okokat és kockázatokat szüntetik meg [van Gelder et al., 2021, Safety Science].
Például ha egy épületben kizárólag oltórendszerrel kívánják „megoldani” a tűzvédelmet, az valójában tüneti kezelés. A Safe-by-Design szemlélet szerint a biztonságot már a tervezés szintjén kellene beépíteni:
– nem éghető vagy nehezen éghető építési termékek és szerkezetek alkalmazásával,
– tűzterjedést gátló szerkezetek (tűzgátló falak, födémek, válaszfalak) alkalmazásával,
– a menekülési útvonalak és azok funkcionális kialakításának átgondolásával.
Így az oltórendszer csak egy kiegészítő védelmi vonal lesz, nem pedig az egyetlen biztonsági eszköz. Ez a szemlélet biztosítja, hogy a biztonság mélyen integrált legyen a tervezésben.
Következtetés
A hamis biztonságérzet kialakulása sok tényezős folyamat: hozzájárulhat a szabályok túlértékelése, a résztervezői szemlélet, a szimulációk kritikátlan alkalmazása, a múltbeli tapasztalatokra épülő önbizalom, a viselkedési torzítások, a rétegezett védelmi síkok hiánya és a proaktív biztonsági szemlélet mellőzése. A megoldás több szinten keresendő: rendszerszemléletben, multidiszciplináris ellenőrzésben, kritikus gondolkodásban, rugalmas, adaptív biztonsági stratégiákban, valamint a Safe-by-Design elv következetes alkalmazásában. Ha ezeket sikerül beépíteni a tervezői gyakorlatba, akkor csökkenthető a hamis biztonságérzet, és valóban biztonságosabb rendszerek, épületek és technológiák jöhetnek létre. A magyarországi helyzetet vizsgálva további jelentős problémát jelent a szakmagyakorlók kompetenciahiánya. Szintén gondot okoz, hogy az építészeti és tűzvédelmi előírások, valamint azok nomenklatúrája között nem megfelelő az összhang. Mindezt tovább súlyosbítja, hogy a szakma hiába jelzi és kéri folyamatosan, évek óta, hogy a használati szabályok és a létesítmények tűzvédelmi helyzetét rögzítő szabályzatok rendszere a jelenkori kockázatokhoz és igényekhez jobban igazodjon.
Lestyán Mária
szakmai kapcsolatokért felelős igazgató, szakújságíró
ROCKWOOL Hungary Kft.
A tűzvédelmi biztonság nem pusztán megfelelési kérdés, hanem komplex, rendszerszintű tervezési feladat. A Magyar Építéstechnika további cikkeiben foglalkozunk a korszerű tűzvédelmi megoldásokkal, a Safe-by-Design szemlélet gyakorlati alkalmazásával, valamint a szabályozási és tervezési kihívásokkal.
