A tűzvédelmi tervezésben a legnagyobb veszélyt gyakran nem a tényleges kockázatok, hanem a hamis biztonságérzet jelenti. Hogyan alakul ki ez az illúzió, és milyen következményekkel járhat?
A hamis biztonságérzet kialakulása a tervezők körében
A tervezői munka egyik legnagyobb kihívása, hogy a biztonságot nemcsak formálisan, hanem ténylegesen is biztosítsa, különösen igaz ez a tűzvédelmi területre. Ahogyan azt már a korábbi részekben bemutattuk, a legnagyobb kihívást az jelenti, hogy a gyorsan változó, innovatív, új műszaki megoldásokat, felhasználási módokat, építési termékeket és szerkezeteket sem a kompetencia és szakismeret, sem pedig a szabályozási oldal nem tudja, vagy csak nagyon nehezen képes lekövetni. Gyakran ez csak növeli az egyébként is jelenlévő hamis biztonságérzetet (false sense of security): a tervező úgy gondolja, hogy az elkészült rendszer vagy épület teljes mértékben biztonságos, miközben rejtett kockázatok maradnak. Melyek lehetnek azok fő okok, amelyek veszélyeket hordoznak?
A jogszabályi megfelelőség túlértékelése
Sok tervező abból indul ki, hogy ha a terv megfelel a hatályos jogszabályoknak és szabványoknak, akkor az automatikusan biztonságos is lesz, az épületet is beleértve. Ez azonban tévhit. A szabványok és jogszabályok ugyanis minimumkövetelményeket rögzítenek, azokat is csak a bekövetkezett változások igen lassú lekövetésével. Nem képesek minden egyedi helyzetet lefedni, minden kockázatot értékelni, kezelni, ez a tervező feladatának kellene lennie. Heino és munkatársai (2024) rámutattak: a komplex rendszerekben a nemlineáris változások és ritka, de nagy hatású események különösen könnyen maradnak figyelmen kívül, ami hamis biztonságérzetet eredményezhet. [Heino et al., 2024, Frontiers in Psychology].
Résztervezői szemlélet
Egy épület tervezése során sok szakági mérnök dolgozik együtt. Gyakori probléma, hogy minden szakági tervező a saját felelősségi körét, ha megfelelőnek is tartja, nem látja át a teljes rendszer és feltételrendszer egymásra hatását, különösen igaz ez a későbbi módosítások vagy átalakítások, változtatások esetén. Így az egyes részmegoldások biztonságosnak tűnnek, de a kölcsönhatások kockázatokat hordozhatnak. Ezért van szükség integrált, holisztikus szemléletű megközelítésre a tervezés során.
Szimulációk és modellek kritikátlan elfogadása
A modern tervezés egyre inkább támaszkodik számítógépes modellekre (pl. tűzterjedési vagy menekülési szimulációkra). Ezek rendkívül hasznos eszközök, de leegyszerűsített feltételezéseken alapulnak. Ha a tervezők a modell eredményeit kritika nélkül elfogadják, az hamis biztonságérzethez vezethet.
Korábbi tapasztalatok félrevezető hatása
Sok mérnök hivatkozik arra: „eddig is így csináltuk, és nem volt gond”. Ez azonban veszélyes gondolkodásmód. Az építőanyagok, a használati módok, a funkciók és a társadalmi környezet folyamatosan változnak, így a múltbeli tapasztalat nem garantálja a jövő biztonságát.
A viselkedési tényezők alábecsülése
A pszichológiai és közlekedésbiztonsági kutatásokból ismert jelenség, hogy amikor új biztonsági intézkedést vezetnek be, az emberek hajlamosak kockázatosabban viselkedni – ezt nevezik risk compensation-nek. Ez a jelenség tűzvédelmi kontextusban is megjelenik, amikor egy új biztonsági intézkedés paradox módon lazább vagy kockázatosabb viselkedést vált ki a felhasználókból. Például amikor egy épületet korszerű, automatikus tűzjelző rendszerrel látnak el, a használók (lakók, üzemeltetők) hajlamosak kevésbé figyelni a manuális ellenőrzésekre, felülvizsgálatokra és karbantartásokra, holott ezeknek a rendszereknek az alkalmazásával megengedőbb jogszabályi környezet párosulhat.
A rétegezett védelem vonalak, megoldások hiánya
James Reason „Swiss Cheese” modellje szerint a biztonság több, egymást kiegészítő védelmi vonal, megoldás együttes működésével biztosítható. Ha a tervezők csak egyetlen védelmi síkra támaszkodnak, könnyen kialakulhat a biztonság illúziója, miközben egy valós esemény minden hibát összekapcsolhat [Reason, 1990, Swiss Cheese Model]. Például raktárépület védelmi síkjai – sprinkler + jelzőrendszer + menekülési útvonal. Ha a jelzőt téves riasztások miatt kikapcsolják, a sprinkler karbantartása elmarad, így nem lép működésbe, és emellett a menekülési útvonalakat eltorlaszolják, tűz esetén a három réteg hibája összeadódik, és súlyos tűzeseti körülményeket eredményezhet.
Safe-by-Design szemlélet hiánya
A Safe-by-Design (vagy „Prevention through Design”) megközelítés lényege, hogy a biztonságot nem utólagos kontrollokkal, hanem már a tervezési szakaszban építjük be a rendszerbe. Ahol ez hiányzik, könnyen kialakulhat hamis biztonságérzet, hiszen a biztonsági intézkedések gyakran csak tüneti kezelést jelentenek, és nem az alapvető kiváltó okokat, kockázatokat szüntetik meg [van Gelder et al., 2021, Safety Science].
Például ha egy épületben kizárólag oltórendszerrel kívánják „megoldani” a tűzvédelmet, az valójában tüneti kezelés. A Safe-by-Design szemlélet szerint a biztonságot már a tervezés szintjén kellene beépíteni:
- nem éghető, vagy nehezen éghető építési termékek, szerkezetek alkalmazásával,
- tűzterjedést gátló szerkezetek (tűzgátló falak, födémek, válaszfalak) alkalmazásával,
- a menekülési útvonalak és a funkcionális kialakításuk átgondolásával.
Így az oltórendszer csak egy kiegészítő védelmi vonal lesz, és nem pedig az egyetlen biztonsági eszköz. Ez a szemlélet biztosítja, hogy a biztonság mélyen integrált legyen a tervezésben.
Következtetés
A hamis biztonságérzet kialakulása soktényezős folyamat: hozzájárulhat a szabályok túlértékelése, a résztervezői szemlélet, a szimulációk kritikátlan alkalmazása, a múltbeli tapasztalatokra épülő önbizalom, a viselkedési torzítások, a rétegezett védelemi síkok hiánya és a proaktív biztonsági szemlélet mellőzése. A megoldás több szinten keresendő: rendszerszemléletben, multidiszciplináris ellenőrzésben, kritikus gondolkodásban, rugalmas, adaptív biztonsági stratégiákban, valamint a Safe-by-Design elv következetes alkalmazásában. Ha ezeket sikerül beépíteni a tervezői gyakorlatba, akkor csökkenthető a hamis biztonságérzet, és valóban biztonságosabb rendszerek, épületek és technológiák jöhetnek létre. A magyarországi helyzetet vizsgálva további jelentős problémákat jelent a szakmagyakorlók kompetenciájának hiánya, hogy az építészeti és tűzvédelmi előírások és nomenklatúrájuk között nem megfelelő az összhang, valamint hogy a szakma hiába jelzi és kéri folyamatosan évek óta, hogy a használati szabályok és a létesítmények tűzvédelmi helyzetét rögzítő szabályzatok rendszere a jelenkori kockázatokhoz és igényekhez legyen igazítva.
SZERZŐ: Lestyán Mária, szakmai kapcsolatokért felelős igazgató, szakújságíró, ROCKWOOL Hungary Kft.
Olvassa el korábbi részeinket is, ahol a tűzvédelmi kockázatok, a tervezői felelősség és a valós biztonság megteremtésének alapelveit elemeztük. További szakmai tartalmak a Magyar Építéstechnika oldalán.
