A szerkezetépítőkkel folytatott kötetlen beszélgetésekben gyakran felmerül, hogy a födémzsaluzásoknál nem tudják érvényesíteni valódi költségeiket. A vállalási ár a magasépítésben erősen behatárolt, mivel sokszereplős, „mindenki ért hozzá”, mint a focihoz.
Az elmúlt évtizedekben az építőipar hullámvasúton volt. Akkor lehetett a magasépítésben jelentősen emelni az árakat, amikor a kereslet hirtelen megugrott, akkor viszont a fellépő munkaerőhiány okozta a problémát. A szűk esztendőkben tovább vándorolt, más országból visszacsábított képzett munkaerő ára drasztikusan megnőtt.
A hirtelen megnőtt keresletnek másik következménye a szükségből alkalmazott képzetlen munkaerő volt, ami a hatékonyságot rontotta.
Honnan indultunk?
Közhely, hogy az elmúlt évtizedekben egy új ipari forradalom zajlott le. A mobil később okostelefonok elterjedése, az internet, az e-kereskedelem, a globalizáció, az új akkumulátorok lehetőségei, a tervező szoftverek egy korábban elképzelhetetlen változást hoztak a világban. Igaz ugyan, hogy voltak kiugró műszaki teljesítmények, amelyeket azóta sem múltak felül, mint a holdraszállás vagy az űrrepülőgépek.
Hiába a megváltozott világ, a zsaluzás, vasszerelés, betonozás nagyrészt ugyanúgy történik, illetve a hatékonysága nem igazán javult. Sőt! A társadalmi és szociális változások új helyzetet teremtettek. A korábbi építőipari tömegtermelés úgy valósulhatott meg, hogy a kivitelezési technológiáknak volt alárendelve a tervezés. A kivitelezési technológiák, az előregyártás vagy nagytáblás, asztal, alagútzsaluzatok alkalmazása alacsony képzettségű betanított munkaerővel is nagy termelékenységet tudtak produkálni. Persze a volumen hajszolása a minőség rovására is ment. Az ötven évvel ezelőtt épült épületek közös vonása, kevés kivételtől eltekintve, a minden részletükben megjelenő igénytelenség.
A privatizáció, a nagy építőipari vállalatok felrobbanása és a piaci igények változása új helyzetet teremtett. A tervezés alárendelt helyzete megszűnt. Hiába mentették át egyes szervezetek a korábbi állami cégek technológiai eszközeit, azok jelentős része az új helyzetben használhatatlanná vált. Az előregyártás a lakásépítéseknél megszűnt, de a bevásárlóközpontok, hipermarketek megugrott építési igénye lehetővé tette egy részének fejlődését is. A zsaluzatok területén a legrugalmasabb rendszerek lettek a népszerűek, hiszen ezzel lehetett a szabadabb tervezői igényeket kiszolgálni. A födémzsaluzásoknál a fatartós rendszerek váltak szinte egyeduralkodóvá, a falzsaluzatoknál terjedtek a keretes zsalurendszerek.
Magyarországon, az amúgy is német gyökerű építési kultúra miatt, szinte kizárólag a német, osztrák zsalugyártók termékei fedték le az igényeket, amit erősített, hogy Ausztriából léptek be a legnagyobb építőipari vállalatok a magyar piacra. Lassan megerősödtek a magyar tulajdonú szerkezetépítő cégek is, s egyre többen a zsalu bérlése mellett, a bérelt zsalu megvásárlásáról döntöttek. Ez először a fajlagosan olcsóbb, s hosszabban bérelt, univerzálisan használható, egyszerű födémzsaluzatokra vonatkozott, később a falzsaluzatok egy részére is. A kormányzati szándék a kis- és közepes vállalkozások megerősítésére pályázatokkal az új zsaluzatok beszerzését is segítette.
Hogyan változott, fejlődött-e a szerkezetépítés, zsaluzás az elmúlt évtizedekben?
A zsalugyártókat a német piac milyen fejlesztésekre ösztönözte? Ami a német építési boom idején jellemző volt, hogy – a vendégmunkások alkalmazása ellenére is – a munkaerő költsége fajlagosan nagyon magas lett a zsaluzási költségen belül. Ezért a fejlesztéseknél prioritást élvezett a szükséges óraráfordítás csökkentése. Ez természetesen nemcsak a be- és kizsaluzásra, hanem az utómunkák igényére is vonatkozott. Később a munkabiztonság is jelentős szerephez jutott, sőt újabban a fenntarthatóság, környezetvédelem világtrendje se hagyta érintetlenül. De mit hozott az az óriási fejlődés, „az új ipari forradalom” e területen?
Az épületek tervezésének – korábban soha nem látott – lehetőségei a kivitelezők számára még nagyobb kihívást jelentettek. Az építészek olyan mértékű szabadságot kaptak a tervezésben, ami számítógépes háttér nélkül elképzelhetetlen lenne. De hogyan segíti ugyanez a kivitelezők lehetőségeit? A rugalmasság az egyedi vasbeton elemek, betonacélok gyártásánál jelentősen megnőtt. A kommunikáció, a logisztika, a kivitelezés szervezése, tervezése, ellenőrzése az óriási fejlődésen ment keresztül.
Mi a helyzet a zsaluzással?
Azok a fejlesztések, amelyek a függőleges szerkezetek építését szolgálják többé-kevésbé elterjedtek. A födémek zsaluzását viszont a mai napig nagyjából ugyanúgy végzik negyven éve. Zömmel fatartós rendszereket használnak, kisebb részt modulzsaluzatokat, néha asztalzsalut is.
A fatartós és régebbi modulzsalukat az jellemzi, hogy a támaszok, gerendák elhelyezése után a „takarásuk” a gyakorlatban felülről történik. Ez ugyan jelent munkavédelmi kockázatokat, ami miatt néhány fejlett ország előírásai (sőt Magyarországon néhány fővállalkozó) csak külön védőeszközök (kikötés) használatával, vagy alulról elhelyezve engedi meg. Ez, mivel állványról készíthető, nagyobb létszámot, többlet óraráfordítást igényel.
Ugyanez, a (sokszor nagyméretű) zsaluhéjak állványról bontása a nehézsége a kizsaluzásnak is. Csak a kizsaluzás nincs a fókuszban. A bezsaluzás gyorsításához egyszerűbb többlet zsalukészletet igénybe venni, s a kizsaluzást – „puffer” munkaként – a legképzetlenebb munkaerővel végeztetni. Ez persze sokszor a zsaluelemek „kezelésén” is meglátszik (zsalu a bontáskor sérülés leginkább). Ezek a költségek, s így ténylegesen ráfordított munkaóra is, nehezen mérhető.
Mi kényszeríti ki a változást?
Az idősebb generáció a nehéz fizikai munkában elfárad, a fiatal meg már el is kerüli a nehéz fizikai munkát. A nehézség az építőiparban nem csupán az erőkifejtést, hanem a munkakörülményeket is jelenti. A környező országokból érkezők igényei is egyre magasabbak, a távolabbról érkezők irányítása, képzése pedig nagyobb kihívást jelent.
Sok cég az előregyártásban kereste a megoldást – amivel a munkahelyi időráfordítás drasztikusan csökkenthető – annak ellenére, hogy alapvetően drágább, mint a monolit építés, s nagyobb helyi gépesítést is igényel. Az üzemi munkakörülmények jobbak, oda könnyebb munkaerőt találni, a minőséget garantálni. Az előregyártásban az elmúlt évtizedek műszaki fejlődését kamatoztatni lehetett, sok minden automatizálható és rugalmassága is megnőtt. Beruházásigénye a legfőbb hátránya, ami egy hektikus változó piacon nem elhanyagolható kockázat. Amikor szűkül a piac, s nem a célszerűség, hanem a kapacitáskihasználási kényszer jelenik meg a működésben, akár gyártókapacitásról, technológiai berendezésekről, zsalukészletekről vagy szakembergárdáról van szó, a gazdaságosság meredeken csökken. Ugyanez elkerülhető külső beszállítóval, bérelt eszközökkel, alvállalkozóval történő működés esetén, de ez nagyobb kiszolgáltatottságot teremt, s egyben a nyereség egy része is másnál keletkezik. Ebben történő egyensúly keresése hasonló, mint amikor a saját zsalu – bérelt zsalu használatát ötvözik.
Milyen megoldást kínál a piacon a modul födémzsaluk új generációja, a DokaXdek?
A fejlesztők olyan megoldást kerestek, amely az alulról építéssel kielégíti a magasabb munkavédelmi követelményeket, de sem az építéshez, sem a bontáshoz általában nem igényel állványt. Ezt a támaszfejekre felakasztható 2 méteres könnyű táblákkal éri el. Ezzel mindkét munkafázis létszámigénye csökken. Lényeges szempont, hogy a felületek lefedésében – hasonlóan a fatartós rendszerekhez – nagy a rugalmassága a táblák, elhelyezési irányok variálásával.
Régóta téma a zsaluzatok fejlesztésében, hogy a kézzel mozgatott elemek súlya mekkora. Ezt a zsalurendszerek megválasztásánál általában kevéssé fontos tényezőnek tekintik. Pedig ha a súly, az ergonómia, a kényelmi szempontok egy rendszer kialakításánál erősebben érvényesülnek, ez az effektív használók nagyobb megbecsülését jelenti. Ez visszafelé is igaz, igényesebb használókat feltételez. Igénytelenebb eszközzel csak igénytelenebb ember dolgozik szívesen, aki érdektelen annak megóvásában. Lehet, hogy a fiatal generáció már igényesebb, nem hajlandó tartósan nehéz fizikai munkát végezni, s az idősebb már nem képes.
Minden új rendszer elterjedése azon áll vagy bukik, hogy minden szereplő, akinek köze van hozzá nyerni tud valamit vele, vagy nem érdekelt benne. Sokszor az új csak akkor váltja föl a régit, hogy az ellehetetlenül. Például nem találni már vállalkozót veszélyes és nehéz munkára, még magasabb áron sem.
Nem könnyű a döntés egy új rendszerre átállni, a megszokást, rutint feladni, reálisan felmérni az elvárásainkat vele szemben. Végiggondolni, hogy a termékfejlesztők fejében felállított fontossági sorrend egyezik-e az elvárásainkkal. Energiát kell befektetni, hogy előnyeit maximálisan ki tudjuk használni, ami később busásan kamatozik.
Hol várhatunk igazán óraráfordítás csökkenést a zsaluzási folyamatban? A bezsaluzásban, kizsaluzásban, segédtevékenységekben (anyagmozgatásban, tisztításban stb.)? Fontos lenne regisztrálni, hogy megbízható adatok álljanak rendelkezésre a kalkulációhoz, figyelembe véve azt, hogy hogyan befolyásolja a feladat jellege a fajlagos óraráfordítás. Vannak esetek, amikor DokaXdek előnyei még jobban érvényesülhetnek, pl. nagy síkfelületeknél, födémszéleknél, ahol a födémasztallal egyrendszerben kombinálható.
Általánosan akkor várható el teljesítménynövekedés, amikor egy új rendszer alkalmazása rutinná válik, a felhasználók ugyanúgy, mint a sok éve használt rendszereknél, kialakítják hozzá a saját célszerű munkafogásaikat. Ez vonatkozik az építésszervezésre is, hiszen ha ez a korábbi rutin szerint működik, nem engedi érvényesülni, „megölheti” egy új rendszer előnyeit.
Vásárlás vagy bérlet?
Ez nyilvánvalóan finanszírozási kérdés. A döntési szempontok nagyon hasonlóak, mint a keretes falzsalunál. A minimális mennyiség, amellyel érdemes belevágni egy vásárlásba viszont nagyobb elhatározást jelent. Térülés szempontjából akár egy kivitelező, akár egy zsalubérbeadó szemüvegén keresztül nézzük, a készlet kihasználtsága döntő. Minél kevésbé kötött a rendszer – hasonlóan a fatartós rendszerekhez – s nem csak bizonyos födémtípusokra alkalmazható célszerűen, kihasználtsága annál jobban biztosítható.
Milyen gyorsan várható megtakarítás abból, ha egy évtizedek óta használt rendszer helyett egy új generációs modul födémzsaluzatra váltunk? Szerintem rossz a kérdésfeltevés. Előbb-utóbb azok a szerkezetépítő cégek fognak talpon maradni, amelyek mernek az új felé nyitni, s nemcsak egy új rendszer bevezetésében, hanem vele együtt a munkaszervezésben, érdekeltségi rendszer kialakításában is. Megalapozottabban tudják kalkulálni költségeiket, s így változó külső körülmények között is nagyobb eséllyel tudnak jó döntéseket hozni.
Herzog Frigyes
