A nyolcvanas években sokszor sétáltam a zugligeti lóvasút végállomásánál, és fájó szívvel néztem az elhagyatott, pusztuló épületet. Az interneten régi, háború előtti képeket találtam a lóvasútról, amely egy varázslatos természeti környezetben felépített, hangulatos, fachwerke típusú épület volt, amelyen látszott a kitűnő kézműves munka. A háború pusztítása elkerülte, annál inkább nyomott hagyott rajta az azt követő hetven év. A múltját megismerve vártam, hogy gazdára találjon, és visszakapja eredeti szépségét.
A Kauser József tervezte gyönyörű épület 1886-ban épült a korábbi kis, favázas végállomás helyére. Az épület 19. századi állapotát bemutató fényképeken jól látható a ház gyönyörű struktúrája: két négyzetes alaprajzú pavilon között egy fedett-nyitott peron, amit a negyvenes évek elején beépítettek, szolgálati lakásokat kialakítva.
MEGŐRIZNI A KIVÉTELES ÉPÍTÉSZETI ÉRTÉKEKET
Az épület műemléki rekonstrukciójára a ZDA-Zoboki Építésziroda 2011-ben már készített egy tervet, de beruházó nem lévén, elmaradt a felújítás, így tovább pusztult az épület, míg végre 2016–2017-ben önkormányzati, állami és alapítványi támogatással újjávarázsolták.
A munkálatok során elsőként elbontották az épület középső, utólag beépített traktusát. Ezt követően bontották le a palatetőt, majd betonozással megerősítették az épületegyüttes alapját. A két régi pavilon alatt pedig pincéket alakítottak ki a gépészet és a kiszolgáló helyiségek számára. A tervező az épület eredeti karakterének és arculatának megfelelően, a rekonstrukció során az épület kivételes építészeti értékeit helyezte előtérbe.
A két pavilon között újból nyitott lett a tér, az eredeti öntöttvas pillérek analógiájára újragyártott pillérsor visszaállítását és a fedélszék eredeti nyitott állapotának látványát visszaadva a peronteret a hosszfalak mentén üvegszerkezettel lezárták. Így a hajdani peron az épület központi terévé vált. Ennek a térnek, és különösen a felette feltáruló nyitott fedélszéknek a természetes megvilágítása érdekében a tervezők keskeny felülvilágító sávot helyeztek el a tetőgerinc udvar felőli oldalán. Az átalakítás során kapott még egy épületrészt a Lóvasút. A hátsó oldalon, a hegyoldal meredek lejtőjébe vágták, tisztes távolságra a műemléktől, szerényen a háttérben maradva.
Az új létesítmény, amelybe a föld alatt lehet átsétálni, egyszerűségében is elegáns, méltó társa a központi épületnek.
REKONSTRUKCIÓ KIHÍVÁSOKKAL
Tóth Gábor, az Archibona Kft. építésvezetője elmondta, hogy a munkálatokat mindvégig fokozott műemlékvédelmi felügyelet mellett végezték, a fa-, kő- és fémszerkezetek, valamint a homlokzat restaurálása során hetente ellenőrizték a kivitelezést.
A „svájci villa” típusú egykori lóvasúti végállomás majd villamosmegálló helyreállításán és a díszítőelemek megmentésén húsz különböző műemlékes és szakági tervező dolgozott egy éven keresztül. A legnagyobb kihívás az eredeti épületszerkezetek és a mai követelmények összehangolása volt (a homlokzati hőszigetelés vagy a fűtő-hűtő rendszer beépítése).
Az eredeti szerkezeti elemek alapos és pontos állapotfelmérését restaurálás, konzerválás, sok esetben szakszerű utángyártás követte. Ahol műemléki faszerkezet állt, ott vigyázva, csak kézi erővel végezték el a munkát.
A két pavilonban sikerült megmenteni az eredeti faszerkezet felét. Az északi oldalon, a város felé néző kis pavilon faszerkezetének kilencven százalékát megmentették. Óvatosan lebontották, az elemeket beszámozták, majd megfelelő kezelés után újra felépítették, ahogyan a felvezető lépcsőjét is eredeti szépségében állították helyre. A míves kovácsoltvas korlátja valószínűleg fémtolvajok zsákmánya lett, ezért az eredeti tervek alapján rekonstrukció készült.
Az épület legnagyobb értéke a látszólag jó állapotban megmaradt tetőszerkezet és a hozzá csatlakozó fadíszítés. Ezek felújítása mind faszerkezeti, mind statikai szempontból nagy körültekintést igényelt. A cél az eredeti működésű szerkezet helyreállítása, a meglévő díszítmények felújítása, a hiányzó orompártázat újragyártása volt. A műemlék főépület kettős palafedést kapott, a legnagyobb kihívást a tető hőszigetelésének megoldása jelentette, ami mintegy 25 cm-rel növelte a szükséges rétegvastagságot.
A két pavilon feletti faszerkezetből viszonylag sokat meg lehetett menteni, de a központi csarnok tetőzetét szinte teljesen cserélni kellett. A két világháború között készült silány téglafal felázott, és a nedvességet egyenesen a gerendákba vezette. A fémelemeket is újragyártották. A bádogos munkák többségét az idő ette meg, egyszerűen használhatatlanra vékonyodtak. Az újonnan készült míves ereszcsatorna-díszeket a Puskás Művek varázsolta újjá.
Az utólagosan beépített – eredetileg fedett-nyitott – középső várócsarnokrészt üvegfallal határolva eredeti szépségében állították vissza. Az épület a térszint alatt a pinceszinten és a hegyoldalba süllyesztett új, többfunkciós épületrésszel bővült. Az épület padlóin és falszerkezetein talajnedvesség elleni szigetelés készült.
Ehhez a meglévő és az utólag alapmélyített falszerkezetek külső síkját is ki kellett ásni és kívülről szigeteléssel ellátni. Az alapmélyítéseknél a vízszintes falszigetelést injektálással lehetett megoldani, olyan szerkezeti kialakítással, hogy a belső padlószigetelés és a külső falszigetelés, valamint az injektált falszakasz kellő mértékű átfedése megvalósuljon. Az épület külső falait felületszivárgóval kellett ellátni úgy, hogy az – kiegészülve a talajnedvesség elleni szigeteléssel – biztonsággal ellenálljon a felszínről érkező szivárgó vizeknek. A pincepadlók alatt paplanszivárgót alakítottak ki, és gondoskodni kellett a falak alatti átvezetésről is. A fal- és a paplanszivárgók összemetsződésénél övszivárgót készítettek.
MEGÚJULVA
A nagyközönség számára 2017-ben adták át a felújított lóvasút épületét, mely 2018-ban Építőipari Nívódíjat kapott. Az elkövetkezendő időben kulturális- és rendezvényközpontként működik majd közösségi, üzleti és családi rendezvények exkluzív helyszíneként, valamint itt kap végleges helyet a Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény is.
Fotók az elkészült épületekről: @MOMkult/Lóvasút, Balkányi László, Nagy Ákos, Polinszky Tibor
| A projekt résztvevői A projekt a Hegyvidéki Önkormányzat beruházásában, a magyar állam és az EGT Alap támogatásával valósult meg. Generálkivitelező: Archibona Kft. Főbb alvállalkozók: Tech Energy Kft. – Szerkezetépítés, szigetelés, burkolás, felületképzés, környezetrendezés és homlokzatrestauráció Puskás Művek Kft. – Ács, tetőfedő, bádogos Akker-Plus Kft. – Műemléki nyílászárók és műtörténet Euronorm Group Hungary Kft. – Alumínium függönyfalak Geo Concept Kft. – Talajszondás rendszer |
MK
