Az energiaellátással kapcsolatos bizonytalanságok és a növekvő energiaárak a társadalom jelentős részének irányította a figyelmét arra a kérdésre, amely a szakembereket már régóta megosztja. Ez pedig nem más, mint hogy vajon szükséges-e az épületek fő fűtési rendszere mellé tartalék-fűtést kiépíteni? Vegyük hát sorra az érveket pro és kontra.
Nemcsak a szakértők, de a szakma gyakorlói, a beruházók, építtetők között is akadnak ellenzők, vagy inkább nem támogatók és támogatók. Közöttük a vita e témában már régóta tart.
A nem támogató oldal az épületgépészetet érintő látványos változásokra, fejlődésekre hivatkozik, amelyek annak műszaki háttérére és lehetőséginek körére egyaránt vonatkoznak, és éppen ezért nem tartja szükségesnek semmilyen, sokak szemében akár elavultnak tűnő fűtési megoldás integrálását egy modern környezetbe. A támogató oldal sem vonja kétségbe, amit a modern technológia ígér, de mindamellett biztosítékra vágyik.
Bár az országban a közművek szolgáltatási biztonsága eddig átlag felett működött, és a lakosság biztonságát természeti katasztrófák sem igazán fenyegetik, a rendhagyó folyamatok hatása mégis okot adott az aggodalomra, ami az alternatív megoldások keresésére sarkalt sokakat. De valóban jogos ez az aggodalom, szükséges-e feltétlenül alternatív fűtési rendszer kialakításán gondolkodni? „Egységes, univerzális magyarázat talán nem is létezik, hiszen nem vagyunk egyformák. Személyiségünk, neveltetésünk, szociális és kulturális környezetünk hatására másképpen reagálunk, más-más válaszokat adunk ugyanarra a kérdésre. Egy valamiben viszont biztosan nem különbözünk: ez pedig a biztonságra való törekvés.” – mondta Szücs Zsolt, a Leier kéményrendszerek üzletág termékmenedzsere.
Szolgáltató-független rendszer
Az elmúlt hónapok tapasztalatai alapján a válasz sokak számára magától értetődővé vált: kell egy „B” terv, ami megoldást jelenthet egy váratlan helyzetben, hogy akkor is tudjunk meleget csinálni otthonunkban, ha éppen nincs áram vagy gáz. Tehát kell egy tartalékfűtést biztosító megoldás, amivel gyorsan „átkapcsolhatunk” egy másik üzemmódba, ha a szükség úgy kívánja. Azonban arról sem szabad megfeledkezni, hogy valódi függetlenség kizárólag szolgáltató-független rendszerrel érhető el. Ennek a függetlenségnek az egyik alapköve lehet egy jól megválasztott tüzelőberendezés, pl. kandalló – amely akár a 2024. júniusában életbe lépő, közel nulla energiafelhasználású épületekre vonatkozó szabályozás esetén is jól jöhet, hiszen a kötelező megújuló energia részarány biztosításában is szerepet játszhat. A másik pillér pedig egy, az ominózus tüzelőberendezés igényeit kielégítő kémény. Az eredmény: kényelem, biztonság, függetlenség.
25% energia megújuló energiaforrásból? Pipa!
Néhány gondolat arról, hogy 2024. júniusától csak azok az ingatlanok kapnak használatbavételi engedélyt, melyeknél teljesülnek a közel nulla energiaigényű épületek energiahatékonysági előírásai. A közel nulla energiaigény követelményének elérésének egyik feltétele, hogy az energiafogyasztás legalább 25%-át megújuló forrásból kell fedezni. Így a fent említett függetlenségből fakadó biztonság mellett a nulla energiaigény eléréséhez is hozzájárulhat egy megfelelő kéménnyel rendelkező tüzelőberendezés. Megújuló energiahordozóként ugyanis szóba kerülhet a tűzifa is, ahogy a biomassza, a biomasszából közvetve vagy közvetlenül előállított energia, a biogázok energiája, a fapellet, az agripellet; a nap-, szél-, vízenergia, a geotermális, geotermikus, hidrotermikus, légtermikus energia; illetve bizonyos speciális esetekben a távhő is.
Legyen saját tartalék-fűtés rendszerének tervezője: https://kemenyshop.leier.hu/kemeny-varazslo
Forrás: Build-Communication
