Új épületeinken, azok méretétől, és sokszor a kapcsolódó terep adottságaitól függetlenül egyre gyakoribb a rámpák alkalmazása.

A többemeletes mélygarázsok elterjedése, az akadálymentesítés egyre fontosabbá válása elősegíti a rámpák elhelyezését, hiszen fenti esetekben az egyes szintek áthidalása többnyire csak e szerkezetek segítségével oldható meg.

Prémium üzleteket magában foglaló kereskedelmi, gasztronómiai és szórakoztató központtá alakult a Vörösmarty téren álló, egykor az értéktőzsdét is befogadó, közel száz éves banképület, melyet többen Alpár Ignác kalapjának is neveznek.

A 2008-as világválság előtt az ORCO befektető és építtető cég felkérésére Christian Biecher francia építész és a Kőnig–Wagner építésziroda tervezték meg a Vörösmarty téri palota átalakítását.

Épülettörténet 1908-ban írtak ki a Budapest V. kerületében, a Váci utca 1–3., Deák Ferenc utca 3–5. és Türr István utca által határolt területre szánt takarékpénztári épület tervezésére zártkörű, meghívásos pályázatot. Az első díjat Alpár Ignác, a kor meghatározó építésze nyerte. Számtalan műve ma is áll, több bankpalotát is tervezett, mint a mai Magyar Nemzeti Bank erőt sugárzó épületét. Alpár a pályázat elvárásai szerint az épületet 3 egységre osztotta. A Váci utcai frontról üzletek nyíltak, a földszinttől a második emeletig a bank helyiségei helyezkedtek el, míg a harmadik emeleten lakásokat alakítottak ki. Az építkezés 1911-től 1915-ig tartott. Az első öt vasbetonszerkezetből készült magyarországi épület között tartjuk számon. A kültérrel érintkező falak téglából, míg a belső szerkezetek vasbetonból épültek. A tartószerkezeteket kővel burkolták neoklasszicista stílusban. Az épület alaprajza U alakú, szigorú és ismétlődéses szerkesztésű, kilencszintes: két pinceszint, földszint + mezzanin szint + 4 emelet, manzárdtetővel három belső udvarral és két légudvarral.  A lépcsőházak, közösségi terek, előterek és pénztártermek gazdagon díszítettek voltak. A belső ajtókat Faragó Ödön tervei alapján Michl Alajos készítette. A kőfaragók a Váci utcai homlokzaton Weisinger György és Seenger Béla voltak, míg a Deák Ferenc utcai oldalon az Alpár-rokon Müller Ernő volt. A lépcsőket és közlekedő tereket a tervező gazdagon díszítette, mint más banképületeiben is. Az első emeleten a díszlépcsőház melletti területeken az ólomüvegeket Róth Miksa készítette. A külső homlokzat egyszerű terméskő. A teljes épület plasztikai díszítése Maróti Géza nevéhez fűződik. Az épület teljes bekerülési költsége a korabeli leírások szerint 7,5 millió korona volt. Az UNESCO által nyilvántartott Világörökség része, ma is műemléki védelem alatt áll (1–2. kép).

A cél az volt, hogy az értékes örökség helyreállítása mellett új funkciót kapjon az épület, és újra élet költözzön az üres falak közé (3. kép). A tervezési feladat legnagyobb kihívása az épület értékes műemléki tereinek az új modern belsőbe történő integrálása volt az új funkció által megkívánt térstruktúra kialakítása mellett. A bérbe adható összterület 10 400 négyzetméter lett. Az épület magas színvonalára jellemző, hogy az összes hasznos terület 43 százaléka (!) folyosó, előtér, lépcsőház, s ez az arány az átépítés után is 40 százalék körül maradt.

Új funkció, új terek

Az épület bonyolultsága és tagoltsága miatt a tervezők dolga nem volt egyszerű. Sok megalkuvással járt a funkcióváltásból eredő átalakítás. Christian Biecher francia építész, az épület alapvető strukturális rendszerét változtatta meg az új, tervezett funkció attraktív kiszolgálásának érdekében.

Már az engedélyezési tervekben is szerepelt, hogy az épület funkcióváltása miatt új főbejárat kialakítására van szükség a Váci utca felől. Minden szinten, az udvarok körül közlekedő folyosók húzódnak, erről nyílnak az egyes egységek. Az udvarok falai újra üvegezettek, alumínium panelekkel védettek, s mintegy derékszögű perforált dobozt alkotva emelkednek a meglévő épület tetőszintje fölé, befedve az ide tervezett panorámás vendéglő tetőszerkezetét. A vendéglőből különleges kilátás nyílik a városra (4–5. kép).

A pincében (–2. szint) raktárak, a kiszolgáló személyzet öltözői, a dunai szárnyban két szint magas gépészeti tér, illetve a Türr István utca és Váci utca saroknál sprinkler víztartály és sprinkler központ található. Az alagsorban (–1. szint) két nagyméretű szórakozóhely kiszolgáló helyiségei helyezkednek el. A Türr István utcai szárnyban található a három transzformátor és a csatlakozó elektromos helyiségek. A teherbejárat, illetve a pinceszinteket kiszolgáló 3500 kg-os teherliftek a Türr István utca felől, a Váci utca felé közel eső szakaszon találhatóak. A személyzet részére a gazdasági bejárat megmaradt a Deák Ferenc utcában, a szomszédos épület csatlakozásnál. A földszinten és a magasföldszinten kereskedelmi és vendéglátó egységek kerültek kialakításra. A földszintről az 1. emeletre közlekedő, igen hosszú mozgólépcsők a kiviteli terv fázisában kerültek be az épületbe. Ezek melletti virágmintás, mesterséges megvilágítású üvegfal teljes szerkezetére mindössze 45 centiméter maradt. Az építész kollégák egy gipszkarton fal segítségével (megvilágításával) tudtak szórt fényt biztosítani a motívumoknak. Az általános emeleti szintek közlekedőrendszere, alaprajzi kialakítása megegyezik, csak funkciójában tér el. Az 1. és 2. emeleten kereskedelmi egységek, a 3. emeleten szolgáltató és szórakoztató egységek kaptak helyet.

Az új épület koncepcióját, díszítéseit, forma- és színvilágát Christian Biecher alakította ki, az építészeti engedélyezési munkát a Kőnig és Wagner iroda folytatta. Ez a formavilág és színharmonizáció (vörös és kék színűre burkolt két kis belső udvar), az udvarokba kerülő színes hálók, csipkék igen jelentősen megváltoztatták az épület jellegét, mely nehezen összeegyeztethető a 100 évvel ezelőtti műemléképület stílusával és patinájával. A kiviteli építész tervek elkészítésének feladata már az ÖTSZ irodára hárult, a francia építésziroda felügyelete alatt. A Kőnig és Wagner iroda ekkora már kiszállt a munkából.

A vörös udvarba került a két nagy befogadóképességű látványlift (6. kép), innen indul a két szintet áthidaló, közvetlenül az I. emeleti aulába vezető mozgólépcső. Az acélszerkezetű liftek mérete és kialakítása sokszor jelentősen változott az építés alatt. Végül egy 13 és egy 21 személyes lift készült el. Az üveg-acél látványlift minden szinten egy kis híddal közelíthető meg.

Statikai tervezés

Engem és kollégáimat nagy megtiszteltetés ért, amikor 2007-ben nekiláthattunk ennek a páratlan épületnek az áttervezéséhez. Statikus irodánknak volt már kapcsolata az ORCO céggel, mivel a Párizsi Nagyáruház (Divatcsarnok) átépítésében is részt vettünk.

Az építészettörténeti kutatások alapján végzett levéltári kutatásokból az eredeti, építéskorabeli 1912-es födémszerkezeti (vasbeton-szerkezeti) tervek rendelkezésre álltak. Az azokból nyert adatok alapján sok kérdésre választ kaptunk. Az eredeti építész terveket csak a bontások alatt, az interneten találtuk meg, amelyek sokat segítettek a tervezésben.

Súlyos aggodalmat keltettek a bontások során előkerült vasbetonoszlopok. Ezek betonminősége igen alacsony volt (némelyikből a kavicsokat kézzel ki lehetett venni) és vasalásuk sem volt megfelelő. Az épületben szinte minden oszlopot meg kellett erősítenünk. Ez körülbelül az épületben található 560 oszlop 80 százalékát érintette. Sok probléma adódott abból, hogy szinte minden oszlopot köpenyezni kellett az igen rossz anyagminőség miatt. Ez az építész kollégák számára helyveszteséggel és esztétikai kompromisszumokkal járt.

Sajnos a vierendel tartókat fogadó mestergerendák állapota is igen rossz volt. Volt olyan hely, ahol a vasak betonfedése teljesen hiányzott, illetve a vasak toldása igen furcsa módon, kampózva volt megoldva (7. kép). Az eljárás befúrt és a következő szintre átvezetett vasalással készülő lőtt betonos megoldást alkalmaztuk.

Kijelenthető, hogy a vasbeton szerkezetek kezdetleges módon készültek, a mostani szabványoknak semmiképpen nem feleltek meg.

Nehéz elképzelni, hogy a betonozást akkoriban milyen megoldásokkal építhették, hiszen több ezer (akár tízezer) köbmétert is beépítettek belőle. Az oszlopokban a betonacélok csak néhány helyen voltak átvezetve a felső szinti oszlopokba, tehát az épület úgy működött, mint egy téglafalas, téglapilléres szerkezet.

Mivel elsődleges célunk volt, hogy az épület összterhe ne változzon az átépítés után sem, így az új födémeket is ez alapján terveztük. Az új vasbeton födémeket úgynevezett belső üreges, Cobiax golyókkal könnyített szerkezetekkel alakítottuk ki, melyek önsúlya így jelentősen kisebb, mint a tömör födémeké.

Tartószerkezeti átalakítás

Az épület átalakításának tartószerkezetileg három fő építési gócpontja volt. Ezek az új közlekedési magok, melyeket vasbetonból terveztünk. Ebből kettő lépcsőházi mag (toronyszerkezet), a harmadik liftmag lett. Az engedélyezési tervekben még az szerepelt, hogy az új magok környezetében a mestergerendákat, födémmezőket és oszlopokat elbontjuk, esetleg azokba jelentős mértékben bevésünk. Javaslatomra ez nem valósult meg, hiszen az drasztikus és komoly tartószerkezeti problémákat okozott volna. Az építészek fáradságos munkájával sikerült a meglévő homlokzati fal és a középvonali oszlopok síkja közé „beszorítani" az új lépcsőházat. Az egyik lépcsőházi mag a Deák Ferenc utcai traktusba (8. kép), a másik a Türr utcai traktusba, míg a liftmag a Türr utcai oldalra, az autóáthajtó mellé épült meg. A mag igen furcsa alakot öltött, hiszen az épület sajátosságaihoz és a hely szűkéhez alkalmazkodtunk szintről szintre (9. kép).

Sajnos az üzletekből nem tudtunk elvenni területrészt, mivel területvesztésről szó sem lehetett, mert egy négyzetméter értéke kb. 2 millió forint volt akkor. Így – pályafutásunk során nem először – olyan lépcsőházat terveztünk és építettünk, mely három keresztmetszetében méretet vált. Egyszerre alkalmazkodtunk a tűzoltó által előírt minimális méretekhez és a beruházó területigényeihez. A lépcsőház falai igen szövevényesen áttörtek, és a pincében, alagsorban síkot váltanak (kifele ugranak) helyhiány miatt.

Problémák és megoldások

Jelentős zavar támadt abból, hogy a megbízó a tartószerkezeti terveket először nem bontási és építési sorrendben kérte. Jelentős számú terv leszállítása után ez a rend részben a kivitelező miatt, részben a kényszer miatt helyreállt.

Sajnos gyakran előfordult, hogy a feltárások során sorozatosan előkerült nem mindennapi szerkezeti megoldások miatt utólagos műszaki módosításokat már nem sikerült a beruházóval elfogadtatni, mivel a kivitelező ezekre pótmunka címén magas árakat adott meg, viszont az elmaradó munkák költségét igen csekélyre értékelte.

A kivitelezőnek a bontások során keletkezett porral rengeteg problémája akadt, a szomszédok többször feljelentették. Emiatt és a Környezetvédelmi Hatóság miatt locsolni kezdték a sittkupacokat a tűzoltócsapból, mellyel teljesen elárasztották az épületet. Ez igen problémás szituációt teremetett mind önsúlynövekedésben, mind pedig szerkezeti korrodációban.

A Deák Ferenc utcai régi főbejárati előcsarnokban lévő 8 db gazdagon díszített, sokszögletű pillérről a Kulturális Örökségvédelemi Hivatal még kis felületen sem engedte a burkolatot eltávolítani, amiből elég sok problémánk keletkezett. Végül is az eredeti szerkezeti tervek oldották meg a kérdést. Ezekből kiderült, hogy a 8 pillérből 6 mögött már eredetileg is épült másik pillér. Ezek valószínűleg már eredetileg is megerősítési céllal épültek. Itt két kónuszos vasbeton pillérre külön engedéllyel acélcső köpenyezés épült (10. kép).

Az épület jelentős részét a műemléki védettség miatt nem lehetett átépíteni, így azok a területek szakszerű és minden részletre kiterjedő restauráláson estek át. Ebbe a körbe a homlokzat is beletartozott. Jelentős probléma volt, hogy a belső terekből lebontott műemléki burkolatok pótolhatatlanok voltak, mivel azok a spanyol bányák, ahonnan a kövek származtak, már bezártak.

A földszintre, az épület hátsó részén egy rakodási célú autóáthajtó valósult meg, melynek bejárata a Türr István utcában, míg kijárata a Deák Ferenc utcában van. Ez igen komoly tartószerkezeti vonzattal járt, három pillért kellett szinte minden szinten miatta megszüntetni és kiváltani.

A Váci utcai traktusban a földszint feletti üzletek galériáinak elbontását követően ebből a térből lett az új áruház fogadócsarnoka.

Az épületben a földszint felett található trezortermek (melyek a régi építész terveken láthatóak) elbontásra kerültek.

A pénztárterem feletti nagy udvart az aulatér feletti üvegdobozzal fedték le, s az egykori üvegtető helyére az aula járószintje épült. Az eredetileg természetes megvilágítással rendelkező védendő üvegdonga homogén hatású mesterséges megvilágítása nehéz feladatnak bizonyult. A feladatot tovább nehezítette, hogy az üvegfelület felett a gépészeti légtechnikai vezetékeket, a sprinkler vezetékeket és magát a tartószerkezetet is optikailag el kellett rejteni. A prizmaüvegen át a világítótestek körvonala kedvezőtlenül kirajzolódott. Több helyszíni próbavilágítás után a megfelelő homogenizáló hatást egy prizma mintázatú polikarbonát lemez beépítése jelentette az üveg panelek fölé, ami a szükséges mértékben szórta a fénycsövekből érkező fényt. A födém felső járóburkolata az épület más részén is megtalálható burkolat motívumát követi (11. kép). A régi levéltári szárny lépcsőháza az épület közepén, a nagy belső udvar mellett, fekete-fehér üvegtáblákkal beburkolva torzóként megmaradt (12–13. kép). A 4. emeleten törtvonalú vasbeton födémrendszer, míg az 5. emeleten már acélszerkezetes tetőrendszer épült.

Az első tervezői elképzelés szerint a tetőteraszt lefedő acél tetőszerkezet tisztán fel­füg­gesztve épült volna, de ezt nem lehet megoldani. Végül oszlopokkal alátámasztottuk, sőt kinyúlását is csökkentettük. A tetőn 400 m² terasz épült (14–16. kép).

Az épület hátsó részén lévő két kisméretű légudvart megtartottuk, itt helyeztük el a gépészeti vezetékeket, légcsatornákat, az ezekre a területekre néző ablakokat befalazták.

A gépészeti aknák végleges elhelyezését csak igen későn, a kivitelezés alatt oldották meg.

Az épületből a funkcióváltás miatt szükségtelenné vált különböző díszes korlátelemek, rácsok, díszburkolatok, lépcsőházi díszek egyéb épületekben a bontás után felhasználásra kerültek. A különösen díszes Türr utcai, régi lépcsőház teljes szerkezete és díszítései egy kastélyfelújításnál találták meg új helyüket (17. kép).

BÉRLŐKRE VÁRVA

2009. január végéig a tartószerkezet építését be kellett volna fejezni. Az ORCO (Yuli Kft.) fizetésképtelensége – részben a gazdasági válság – miatt a tervezés és kivitelezés 2009. április 15-én leállt. A kivitelező is levonult a tetemes díjhátralékban lévő épületről, a tervezőket sem fizették ki. 2009. november végén indult újra az építkezés, mivel az ORCO megállapodott az UniCredit Bankkal. Az épület teljes befejezésekor a kivitelező vállalat csődvédelem alá került.

A kivitelező 18 hónapos határidőre vállalta a teljes kivitelezést, mely rendkívül szűkös határidő volt. E határidő a generáltervező és minden szakági tervező számára is igen szorosnak bizonyult. Az élet felülírta a határidőt, mert az épület több mint három év alatt készült el, és jelenleg is bérlőkre vár (18. kép).

Az utcafronti három üzlet már 2011 év végén megnyithatott, de a gazdasági válság miatt a tervek szerint 2012-ben nyitják meg a két alsó szintet a nagyközönség előtt. Az épület teljes megnyitása még várat magára (19. kép).

Szabó Balázs 
okl. építőmérnök, statikus,
ÉTE Érdemérem-díjas

Gölöncsér Zsuzsanna
okl. építőmérnök, statikus