Prémium üzleteket magában foglaló kereskedelmi, gasztronómiai és szórakoztató központtá alakult a Vörösmarty téren álló, egykor az értéktőzsdét is befogadó, közel száz éves banképület, melyet többen Alpár Ignác kalapjának is neveznek.

A 2008-as világválság előtt az ORCO befektető és építtető cég felkérésére Christian Biecher francia építész és a Kőnig–Wagner építésziroda tervezték meg a Vörösmarty téri palota átalakítását.

Épülettörténet 1908-ban írtak ki a Budapest V. kerületében, a Váci utca 1–3., Deák Ferenc utca 3–5. és Türr István utca által határolt területre szánt takarékpénztári épület tervezésére zártkörű, meghívásos pályázatot. Az első díjat Alpár Ignác, a kor meghatározó építésze nyerte. Számtalan műve ma is áll, több bankpalotát is tervezett, mint a mai Magyar Nemzeti Bank erőt sugárzó épületét. Alpár a pályázat elvárásai szerint az épületet 3 egységre osztotta. A Váci utcai frontról üzletek nyíltak, a földszinttől a második emeletig a bank helyiségei helyezkedtek el, míg a harmadik emeleten lakásokat alakítottak ki. Az építkezés 1911-től 1915-ig tartott. Az első öt vasbetonszerkezetből készült magyarországi épület között tartjuk számon. A kültérrel érintkező falak téglából, míg a belső szerkezetek vasbetonból épültek. A tartószerkezeteket kővel burkolták neoklasszicista stílusban. Az épület alaprajza U alakú, szigorú és ismétlődéses szerkesztésű, kilencszintes: két pinceszint, földszint + mezzanin szint + 4 emelet, manzárdtetővel három belső udvarral és két légudvarral.  A lépcsőházak, közösségi terek, előterek és pénztártermek gazdagon díszítettek voltak. A belső ajtókat Faragó Ödön tervei alapján Michl Alajos készítette. A kőfaragók a Váci utcai homlokzaton Weisinger György és Seenger Béla voltak, míg a Deák Ferenc utcai oldalon az Alpár-rokon Müller Ernő volt. A lépcsőket és közlekedő tereket a tervező gazdagon díszítette, mint más banképületeiben is. Az első emeleten a díszlépcsőház melletti területeken az ólomüvegeket Róth Miksa készítette. A külső homlokzat egyszerű terméskő. A teljes épület plasztikai díszítése Maróti Géza nevéhez fűződik. Az épület teljes bekerülési költsége a korabeli leírások szerint 7,5 millió korona volt. Az UNESCO által nyilvántartott Világörökség része, ma is műemléki védelem alatt áll (1–2. kép).

A cél az volt, hogy az értékes örökség helyreállítása mellett új funkciót kapjon az épület, és újra élet költözzön az üres falak közé (3. kép). A tervezési feladat legnagyobb kihívása az épület értékes műemléki tereinek az új modern belsőbe történő integrálása volt az új funkció által megkívánt térstruktúra kialakítása mellett. A bérbe adható összterület 10 400 négyzetméter lett. Az épület magas színvonalára jellemző, hogy az összes hasznos terület 43 százaléka (!) folyosó, előtér, lépcsőház, s ez az arány az átépítés után is 40 százalék körül maradt.

Új funkció, új terek

Az épület bonyolultsága és tagoltsága miatt a tervezők dolga nem volt egyszerű. Sok megalkuvással járt a funkcióváltásból eredő átalakítás. Christian Biecher francia építész, az épület alapvető strukturális rendszerét változtatta meg az új, tervezett funkció attraktív kiszolgálásának érdekében.

Már az engedélyezési tervekben is szerepelt, hogy az épület funkcióváltása miatt új főbejárat kialakítására van szükség a Váci utca felől. Minden szinten, az udvarok körül közlekedő folyosók húzódnak, erről nyílnak az egyes egységek. Az udvarok falai újra üvegezettek, alumínium panelekkel védettek, s mintegy derékszögű perforált dobozt alkotva emelkednek a meglévő épület tetőszintje fölé, befedve az ide tervezett panorámás vendéglő tetőszerkezetét. A vendéglőből különleges kilátás nyílik a városra (4–5. kép).

A pincében (–2. szint) raktárak, a kiszolgáló személyzet öltözői, a dunai szárnyban két szint magas gépészeti tér, illetve a Türr István utca és Váci utca saroknál sprinkler víztartály és sprinkler központ található. Az alagsorban (–1. szint) két nagyméretű szórakozóhely kiszolgáló helyiségei helyezkednek el. A Türr István utcai szárnyban található a három transzformátor és a csatlakozó elektromos helyiségek. A teherbejárat, illetve a pinceszinteket kiszolgáló 3500 kg-os teherliftek a Türr István utca felől, a Váci utca felé közel eső szakaszon találhatóak. A személyzet részére a gazdasági bejárat megmaradt a Deák Ferenc utcában, a szomszédos épület csatlakozásnál. A földszinten és a magasföldszinten kereskedelmi és vendéglátó egységek kerültek kialakításra. A földszintről az 1. emeletre közlekedő, igen hosszú mozgólépcsők a kiviteli terv fázisában kerültek be az épületbe. Ezek melletti virágmintás, mesterséges megvilágítású üvegfal teljes szerkezetére mindössze 45 centiméter maradt. Az építész kollégák egy gipszkarton fal segítségével (megvilágításával) tudtak szórt fényt biztosítani a motívumoknak. Az általános emeleti szintek közlekedőrendszere, alaprajzi kialakítása megegyezik, csak funkciójában tér el. Az 1. és 2. emeleten kereskedelmi egységek, a 3. emeleten szolgáltató és szórakoztató egységek kaptak helyet.

Az új épület koncepcióját, díszítéseit, forma- és színvilágát Christian Biecher alakította ki, az építészeti engedélyezési munkát a Kőnig és Wagner iroda folytatta. Ez a formavilág és színharmonizáció (vörös és kék színűre burkolt két kis belső udvar), az udvarokba kerülő színes hálók, csipkék igen jelentősen megváltoztatták az épület jellegét, mely nehezen összeegyeztethető a 100 évvel ezelőtti műemléképület stílusával és patinájával. A kiviteli építész tervek elkészítésének feladata már az ÖTSZ irodára hárult, a francia építésziroda felügyelete alatt. A Kőnig és Wagner iroda ekkora már kiszállt a munkából.

A vörös udvarba került a két nagy befogadóképességű látványlift (6. kép), innen indul a két szintet áthidaló, közvetlenül az I. emeleti aulába vezető mozgólépcső. Az acélszerkezetű liftek mérete és kialakítása sokszor jelentősen változott az építés alatt. Végül egy 13 és egy 21 személyes lift készült el. Az üveg-acél látványlift minden szinten egy kis híddal közelíthető meg.

Statikai tervezés

Engem és kollégáimat nagy megtiszteltetés ért, amikor 2007-ben nekiláthattunk ennek a páratlan épületnek az áttervezéséhez. Statikus irodánknak volt már kapcsolata az ORCO céggel, mivel a Párizsi Nagyáruház (Divatcsarnok) átépítésében is részt vettünk.

Az építészettörténeti kutatások alapján végzett levéltári kutatásokból az eredeti, építéskorabeli 1912-es födémszerkezeti (vasbeton-szerkezeti) tervek rendelkezésre álltak. Az azokból nyert adatok alapján sok kérdésre választ kaptunk. Az eredeti építész terveket csak a bontások alatt, az interneten találtuk meg, amelyek sokat segítettek a tervezésben.

Súlyos aggodalmat keltettek a bontások során előkerült vasbetonoszlopok. Ezek betonminősége igen alacsony volt (némelyikből a kavicsokat kézzel ki lehetett venni) és vasalásuk sem volt megfelelő. Az épületben szinte minden oszlopot meg kellett erősítenünk. Ez körülbelül az épületben található 560 oszlop 80 százalékát érintette. Sok probléma adódott abból, hogy szinte minden oszlopot köpenyezni kellett az igen rossz anyagminőség miatt. Ez az építész kollégák számára helyveszteséggel és esztétikai kompromisszumokkal járt.

Sajnos a vierendel tartókat fogadó mestergerendák állapota is igen rossz volt. Volt olyan hely, ahol a vasak betonfedése teljesen hiányzott, illetve a vasak toldása igen furcsa módon, kampózva volt megoldva (7. kép). Az eljárás befúrt és a következő szintre átvezetett vasalással készülő lőtt betonos megoldást alkalmaztuk.

Kijelenthető, hogy a vasbeton szerkezetek kezdetleges módon készültek, a mostani szabványoknak semmiképpen nem feleltek meg.

Nehéz elképzelni, hogy a betonozást akkoriban milyen megoldásokkal építhették, hiszen több ezer (akár tízezer) köbmétert is beépítettek belőle. Az oszlopokban a betonacélok csak néhány helyen voltak átvezetve a felső szinti oszlopokba, tehát az épület úgy működött, mint egy téglafalas, téglapilléres szerkezet.

Mivel elsődleges célunk volt, hogy az épület összterhe ne változzon az átépítés után sem, így az új födémeket is ez alapján terveztük. Az új vasbeton födémeket úgynevezett belső üreges, Cobiax golyókkal könnyített szerkezetekkel alakítottuk ki, melyek önsúlya így jelentősen kisebb, mint a tömör födémeké.