A siker segítője az optimizmus

A hazai építőipar kiemelkedő szereplője a Market Építő Zrt., amelyet több mint húsz éve alapított Scheer Sándor és társa. Azon kevés cégek egyike, amely az elmúlt évek nehézségei dacára egyre jobb eredményeket ért el. Bár sok változás is történt a Market életében, mindvégig megőrizték azt a szellemiséget, amit jelszavuk hirdet: Építeni szeretünk.

Scheer Sándor optimizmusa tett kíváncsivá, miként látja ő az építőipari szakma jövőjét. Számára is megoldhatatlan feladatnak tűnik a megfelelő szakembergárda megőrzése és fejlesztése, és miként készül fel az elkövetkezendő évek kihívásaira?

Mind nagyobb gondot okoz az építőiparban a szakemberhiány, ma már az ország szinte minden részében, valamennyi építőipari alapszakmában gondot jelent, hogy a szükségesnél kevesebb megfelelő képzettségű munkaerő áll rendelkezésre. Ha az építőiparról van szó, minden fórumon, minden rendezvényen, az első mondat a szakemberhiányról szól. Az elmúlt nyolc év mélyrepülése jelentősen átalakította a hazai építőipart. Az infrastruktúra, a közműhálózat felújítása, kiépítése volt előtérben, a felújítás és a lakásépítés háttérbe szorult. Ez az időszak a szakma vegetálásáról szólt, különösen a magasépítési szektorban volt jelentős veszteség. A jó szakemberek gyorsan megtalálták azokat a külföldi cégeket, akik örömmel fogadták a felkészült munkaerőt. Így most, amikor lassan megindul felfelé az építőipar, a legnagyobb gondot a jó mérnök és a szakmunkások hiánya okozza.

Világszerte a munkaadók 38 százalékának okoz problémát, hogy megfelelő munkaerőt találjon, Magyarországon pedig a munkaadók 47 százaléka küzd a szakemberhiánnyal. Legnagyobb kereslet a szakmunkásokra és a mérnökökre van. Nyugat-Európában a cégek képzésekkel, fejlesztésekkel, innovatív megoldásokkal igyekeznek csökkenteni a szakemberhiány üzletmenetre gyakorolt káros hatásait. A felmérések szerint is szakmunkásból van a legnagyobb hiány, a harmadik helyen pedig a mérnöki szakma áll.

Az elmúlt időszakban a mélyépítés volt a kedvezményezett, az elkövetkezendő években valószínűsíthetően a magasépítés válik fontossá, ami felveti, hogy még fokozottabbá válik az élőmunkaerő-igény.

Scheer Sándor – Két fontos dolgot kell szem előtt tartani: az egyik, hogy vissza kell adni a fizikai munka becsületét. Ebben nagyon sokat segíthet a sajtó. Kell, hogy pozitív példákat mutassanak be, másodsorban pedig meg kell fizetni a szakmunkát. Tisztességes munkáért, tisztességes bérre van szükség.

Nagyon fontos törekvés, hogy az építési ágazat a jól fizetett szakmák közé kerüljön. Ha mást nem is csinálunk, csak ezt biztosítjuk, már akkor is nagy eredményt érhetünk el. A mérnök-utánpótlásnál nincs különösebb problémánk, mert tudatosan veszünk fel szakembereket, és tanítjuk be őket. Kisebb kockázat az egyetemről frissen bekerült emberekkel dolgozni, mint egy számtalan rossz beidegződéssel rendelkező mérnökkel. A saját képünkre formálni a fiatal pályakezdőket egy nehéz, de mindeközben hálás feladat. A munkásainkat és a művezetőinket is alaposan monitorozzuk. A velünk dolgozó cégek segéd- és betanított munkás állományát iskolába küldjük, képezzük és belőlük épül fel a csapat.

Rendkívül alacsonyak a bérek az építőiparban. A még mindig alacsony rezsióradíjat a beruházók nem fogadják el. Hogyan lehetséges így tisztességes bért fizetni? Ez az egyik oka, hogy elmennek a jó szakemberek...

S. S. – Tíz emberből, aki elment külföldre, öt azonnal hazajön, mert nem találja meg számítását, nem mindig azzal találkozik odakint, mint amit a hirdetésben olvasott. Két fő sajnos tartósan kint marad. Ők többnyire fiatalok, akik jól érzik magukat, beilleszkednek. A tízből hárman pedig magasabb itthoni fizetésért hazahozhatók.

Nem szerencsés idegenben dolgozni, családot itthon hagyni és a vágyott spórolás sem olyan könnyű. Szerintünk nagyon fontos feladat, hogy őket megszólítsuk és hazahozzuk. Ebben fontos szerepet játszhat, hogy egyenletes legyen a munkaellátottság. A hullámzó feladatok, a „hol van munka, hol nincs" egyaránt rossz. Nagy mozgás indulhat most az építőiparban, és meg kellene ragadni a történelmi lehetőséget, hogy a reális árat lehessen megkérni, és a valós árat kifizetni a munkáért.

Hogyan lehet ezt megvalósítani?

S. S. – Jelenleg több a munka, mint amennyit el tudunk végezni. Pontosan ez az a lélektani pillanat, amikor az elvégzett munkáért reális árat lehet kérni. Nem azért, hogy a nálunk maradjon a profit, hanem azért, hogy a dolgozók zsebébe vándoroljon a magasabb bér, hogy végre jól keressenek. A beruházók pedig a drágán épült épületeket drágábban adhatják el.

Érdemes figyelnünk arra, hogy Németország, Ausztria vagy más nyugat-európai ország, miként oldja meg egy cég termelői struktúrájának a felépítését, hogyan építik fel azt a csapatot, mely mindenkor alkalmas egy jelentős munka elvégzésére. Egy Japán tanulmányúton láthattam, mennyire megbecsülik a jó szakembereket, milyen jelentős összeget fordítanak például a folyamatos képzésükre. Így építik fel a cég megbízható csapatát.

A mérnök-utánpótlásra panaszkodunk, és hogy nincs alkalmas hely a fiatalok gyakorlati képzéséhez, gondot okoz az egyetemekről gyakorlatra jövő fiatalok foglalkoztatása is.

S. S. – Ennek is két oldala van. Mi örömmel fogadjuk a fiatal mérnököket. Van rossz és jó tapasztalatunk is. Van, aki idejön, és úgy gondolja, hogy rögtön egy tervezőasztal várja. Sajnos velük nem tudunk mit kezdeni. Ledolgozzák a kötelező időt, és soha többé nem látjuk őket. De van, aki tényleg hivatásának tekinti a mérnöki munkát, és már a gyakorlati idő alatt is sokat tanul, visszajön többször, majd az egyetem elvégzése után egy értékes munkatársat nyerünk vele. Épp ezért ezen a téren nincs gondunk. A bérezésük is az elvégzett munka értékének megfelelő. Ez pedig, ahogy már többször mondtam, alapja egy jó csapat felépítésének.

A szakmunkások területén is ilyen jók a tapasztalataik?

S. S. – Nagyobb gond van a szakmunkásképzéssel. A rendszer alapjaiban rossz, és napjainkban a fizikai munkát lenézik. Ráadásul a körülmények sem mindenütt alkalmasak arra, hogy megnyerjék a fiatalokat és szakmunkásnak jelentkezzenek. Mi magunk építjük fel a feladatokhoz szükséges szakmunkás csapatot. Itt van szükség azokra a pozitív példákra, melyekről már szóltam. Összegyűjtjük azokat a fiatalokat, akik tényleg dolgozni szeretnének.

Tisztességes körülményeket teremtünk, tisztességes bért kapnak és figyelve a tevékenységüket, kiválasztjuk azokat, akik továbbtanulhatnak, és egyre felkészültebb, megbecsültebb szakemberei lesznek a cégnek.

Máté Klára