Napjainkban a műemléképületek helyreállításánál egyik legfontosabb feladat a nedves, sóterhelt falak felújítása, a károk okának megszüntetése.

Első lépésként minden esetben falnedvesedési szakértői véleményt (1–2. kép) kell készíteni, melynek szükségességét kormányrendelet írja elő. Ennek alapja a falakból vett minták laboratóriumi vizsgálata nedvesség és sótartalomra. A szakértői vélemény során figyelembe kell venni a falkárosodás mértékét befolyásoló tényezőket:

1. A talaj szennyezettsége.
2. A talaj nedvesség-átadó képessége.
3. A falazat nedvesség felszívó képessége.
4. A kipárolgási kényszer.

Be kell látnia minden szakembernek, hogy a falba sosem tiszta víz húzódik fel, hanem hígabb, vagy töményebb sóoldat! A kipárolgási zónában azonban mindig tiszta víz párolog el, így a felületen, illetve annak közelében feldúsulnak a károsító sók. A gyakorlott szakembernek szemmel is látható, hogy a károsodásokat általában ezek a sók okozzák, melyek közül is elsődlegesen a higroszkóposak a veszélyesek. Ezek a levegő alacsony páratartalma mellett is képesek nedvességet felvenni, s ezáltal károsítani a falazatot, vakolatot, sőt akár több méter magasra is felhúzódhatnak.

TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS AZ UTÓLAGOS SZIGETELÉS FEJLŐDÉSÉRŐL

Aktív vízszigetelést hazánkban először az 1800-as évek végén alkalmaztak. Az utólagos szigetelés technológiája az 1970–1980-as években kezdett elterjedni – csekély hatékonysággal, míg a passzív védekezést az adalékszeres légpórusos vakolatok nyújtották. Az 1990-es évek elején a rendszerváltozással külföldről is több technológia érkezett hozzánk: gravitációs injektált falszigetelés; elektromos rendszerek; rozsdamentes fémlemez beveréses technológia; falátfűrészeléses bitumenes vagy műanyag lemezes szigetelés. Ezzel párhuzamosan egyre több vakolatgyártó cég nyitott képviseletet, gyárat, s ez elindította a korszerű zsákos kiszerelésű légpórusos vakolatok elterjedését.

Az épületek köré épített drénrendszer modern technológiája is ekkor terjedt el – igaz, csekély hatékonysággal, mivel az alapok három oldalából csak egy oldalt mentesít a föld nedvesítő hatásától. Az 1990-es évek végéig ugrásszerűen megnőtt azoknak a cégeknek a száma Magyarországon, amelyek folyamatos innovációjuknak köszönhetően egyre modernebb technológiákat alkalmaztak, gyártottak: kétfázisú elektrolízises sótalanító és elektrokinetikus falszárító eljárás; nyomással történő injektált szigetelések (mikroemulziós pórushidrofóbizáló, akrilátgéles pórustömítő); műanyag lemezes szigetelések; falfelületek párolgási kényszerének módosítása klimatizálással. E módszerek alkalmazhatósága alapos elemzést követően lehetséges. Kerülni kell azonban a tudományosan nem kellően megalapozott technológiák alkalmazását.

A MŰEMLÉKÉPÜLETEK HELYREÁLLÍTÁSÁNÁL JELENTKEZŐ ANOMÁLIÁK

A műemlékek felújításánál az egyik legfontosabb kulcsszó a kompromisszum. A tervezők, szakértők általában modern technológiákkal és anyagokkal szeretnék hosszú távon megoldani a problémát, mert ezek a leghatékonyabbak. A műemlékes kollégák viszont korhű anyagokkal szeretnék elvégeztetni a helyreállítást, ami sok szempontból ideálisabb lenne. Azonban vannak olyan feladatok, melyeknél csak ritkán lehet megkerülni a modern technológiát. Ilyen a falvizesedés és sókárosodás, amikor a feleknek kompromisszumot kell kötni.

Egyrészt a műemléképületet nem lehet 5-10 évente újravakolni, mert minden egyes vakolatverésnél csökkenni fog a falazat vastagsága. Másrészt vannak a műemléképületben olyan igen értékes, érzékeny részek, melyeket bármi áron védeni kell a sók roncsoló károkozásától! Az utóbbi évszázadban a városiasodás elterjedésével, valamint a felgyorsult modernizációval jelentősen beavatkoztunk a talajban lévő nedvesség nyugalmi állapotába (közterületek leaszfaltozása, metróépítés, mélygarázsok építése stb.).

Ezzel párhuzamosan jelentős mennyiségű többlet-szennyezőanyagot juttatunk a talajba, vagy közvetlenül az épületek falaiba (koncentrált szennyvíz vezetékek meghibásodásai, vegyi anyagok leszivárgása, téli jégmentesítő sózás, kutyák vizelete stb.). Minden szempontból a műemléképület érdekeit szem előtt tartva csak a legszükségesebb beavatkozással, a lehető leghosszabb felújítási periódust biztosító modern technológiák alkalmazásával kell a felújítást elvégezni. Egy pótolhatatlan középkori falfestést a sók roncsoló hatásától bármilyen korszerű technológiával meg kell menteni! Ennek a beavatkozásnak azonban tényleg tartósnak kell lennie, nem úgy, mint ahogyan az abaújvári református templom alig néhány éves műanyag szigetelő lemezével történt.

A KÜLÖNBÖZŐ UTÓLAGOS SZIGETELÉSI TECHNOLÓGIÁK ALKALMAZHATÓSÁGA, KORLÁTOK

Kevés azon műemléképületeknek a száma, ahol elegendő a passzív védekezés, vagyis szivárgó rendszer kiépítése, valamint önmagában egy vakolatcsere. A legtöbb műemléképület falvizesedési problémája aktív beavatkozást igényel, melyek közül a falátvágásos műanyag lemezes szigetelés adja a legnagyobb biztonságot (3. kép). Korlátja, hogy átmenő fuga, mindkét oldalról hozzáférhető fal, valamint egységes falszövet szükséges. Megközelíti a hatékonyságát az akrilátgéles injektált szigetelés, amikor tömítjük a falazat pórusait (4–5. kép). Ebben az esetben csak az üreges falak előzetes feltöltése jelenthet többletköltséget, különösebb korlátja nincs a technológiának.

Alacsonyabb nedvességtartalom esetén elegendő a mikroemulziós injektált szigetelés, amikor hidrofóbbá tesszük a pórusokat (6. kép). Ebben az esetben is az előbb említettek érvényesek a korlátokra. Ha nagyon magas a falazat sótartalma és a szükséges kritériumoknak megfelel az épület (földszintes, nem érintkeznek földparttal a falak, nincsenek fémszerkezetek a falban, vállalják a folyamatos üzemeltetés költségét stb.), akkor a kétfázisú elektrolitikus sótalanító és elektrokinetikus falszárító REVERSION technológia a legmegfelelőbb (7. kép).

Ezeket a technológiákat azonban minden esetben ki kell hogy egészítse a szakértő által meghatározott magasságig történő vakolatcsere, lehetőség szerint WTA minősítésnek megfelelő légpórusos vakolattal. Ez ugyan nem korhű megoldás, de jelentősen meghosszabbítja az újonnan felkerülő vakolat élettartamát. Csak ezek tudják megfelelően kezelni a falba felhúzódott sókat.

Léteznek már olyan légpórusos vakolatok, melyek valamelyest korhűnek számítanak (trassz vakolatok), csupán két probléma van velük: viszonylag drágák és a falba felhúzódott sókat nem tudják megfelelően kezelni. Minden épület egyedi, és minden technológiának megvannak a maga korlátai. Ezeket a korlátokat figyelembe véve, valamint a műemléki értékeket szem előtt tartva, a műemlékes kollégákkal szoros együttműködésben kell a szakértőnek, tervezőnek meghatározni a védekezés módszerét.

Felhívjuk figyelmét a Falszárító Kft. néhány kiemelt referenciájára: szakvélemények: Pécs, cella trichora, Pécs, Gázi Kaszim pasa Dzsámija, Budapest Operaház; Falvágásos műanyag lemezes technika: Budapest Andrássy út 23, Cégénydányád kastély; Injektálásos szigetelés: Budapest Akadémia u. 1, Budapest Corvinus Egyetem; REVERSION elektronikus: Budavári Sándor palota, Bajna Sándor-Metternich kastély.

Kövesi Attila
szigetelési szakértő,
szakértő műemléki faldiagnosztika szakterületen
Falszárító Épületszigetelő Kft.
www.falszarito.hu