2018. december 19., szerda

A szakma iránti elkötelezettség és a jövőbe vetett hit arra inspirált bennünket, hogy ne csendes szemlélői legyünk a szakképzés terén kialakult helyzetnek, hanem tegyünk meg mindent azért, hogy minél több cég ismerje fel a duális képzés előnyeit és vállaljon tevékeny szerepet a szakmai gyakorlati képzésben.

GAZDASÁGI KÖRNYEZET

Amikor az Építési Vállalkozók Országos Szövetsége a szakmai utánpótlás-nevelés kérdését napirendre tűzte, kettős minőségében és szerepvállalásban teszi:

  • egyrészt segítséget kíván adni a cégek döntéshozóinak, hogy el tudjanak igazodni abban a jogszabályi környezetben, amelyben meghozzák azon döntésüket, hogy cégüknél a szakmunkás utánpótlás nevelés azon formáját választják, hogy direkt módon részt vesznek a szakma gyakorlati oktatásában. Időt és pénzt nem kímélve maguknak és persze másoknak szakembereket képeznek;
  • másrészt a szakma érdeke, hogy számára mindig megfelelő mennyiségű és képzettségű munkaerő álljon rendelkezésre.

Le kell szögezni, hogy az oktatás egy hosszú távú befektetés, amelyet megfelelő érdekeltség nélkül a cégek nem vállalnak. Egyetlen szakma jövőjét sem lehet arra alapozni, hogy van egy-két megszállott, akik minden körülmény között vállalják a képzést.

A szakképzési jogszabályok gyakori változásai az elmúlt évtizedekben negatívan befolyásolták az építési ágazatban dolgozók részvételét a szakképzésben. Nem lenne helyes azonban, ha csak a jogszabályi környezetre hárítanánk a kedvezőtlen hatásokat.

Az okozati összefüggések között jelentős tényező az építőipari cégek kialakult szerkezeti és szervezeti struktúrája, melynek meghatározója: a nagyságrend, a saját létszám alakulása, valamint a cég piaci helyzete és jövőképe. Mindezen tényezők jelen vannak ma a magyar építőiparban.

Abra1-webAz 1. ábra jól mutatja, hogy az építési vállalkozások 95,81%-a mikrovállalkozás, ahol az elsődleges cél a jelen túlélése, a megélhetés biztosítása. Kivételt képez, ha generációs családi vállalkozásokról van szó, ahol apáról fiúra száll a szakma, és vele együtt a vállalkozás is.

A tapasztalat azt bizonyítja, hogy a fizikai létszámot foglalkoztató kis- és középvállalkozások képeznek, vesznek részt a képzésben és adják át tudásukat a fiataloknak. Ennek okai között szerepel az a nem lényegtelen szempont is, hogy a piacon nem tudják megvásárolni a kész munkaerőt, így kénytelenek maguknak képezni.

Az építőiparban az utóbbi években a nagy cégek jelentős része leépítette a saját létszámát, aminek több oka is volt. Egyrészt a nagy létszámú saját munkaerő foglalkoztatása egyenletes kapacitáslekötés mellett lehet csak gazdaságos. Ez az elmúlt évtizedekben a magyar építőiparra nem volt jellemző (lásd a csúcsra járatott lakásépítési láz, majd az európai uniós források gyors elköltésének időszakát).

Másrészt az építőiparban évek óta kialakult alacsony rezsióradíjak miatt a legális foglalkoztatás költségét nem lehet beépíteni az árakba. A nagy cégek ezt a kérdést úgy tudják megoldani, ha olcsóbb munkaerőt foglalkoztatnak alvállalkozók bevonásával.

Abra2-webKérdés ezek után, hogy a máról holnapra élő cégeknek milyen jövőképe lehet? Tudnak-e előre tervezni és felelősséggel dönteni arról, hogy felvállalják az utánpótlás nevelését, a gyakorlati képzést? A biztosabb lábakon álló nagy cégeknek pedig nincs fizikai létszámbázisa, telephelye. Így vélekednek:miért lenne, ha van alvállalkozó, aki olcsón elvégzi a feladatot?

Azt látjuk, hogy egy-egy építőipari szakmában nincs utánpótlás. A jó szakemberek külföldön dolgoznak, és az ágazatban kialakult alacsony bérszínvonal miatt aki akar, sem tud hazajönni, mert az itthoni keresetből nem tudja eltartani a családját.

MEGOLDÁSOKAT KERESÜNK

Mára egyértelművé vált: a helyzet tarthatatlan, lépéskényszerben vagyunk. A megoldások egyike lehet az a lehetőség, melyet a kamarai garanciavállalással kapcsolatos törvényi rendelkezés 2015. július 1-jével bevezetett. Ennek lényege az, hogy a szakképzésben részt vevő tanulókat az iskola indokolatlanul nem tarthatja bent az iskolai tanműhelyekben, hanem köteles kiadni cégekhez szakmai gyakorlatra. Ez azt jelenti, hogy a tanulók egyre nagyobb számban kerülnek cégekhez, gyakorlati képzőhelyekhez. Tehát a tanuló csak akkor vehet részt tanműhelyi gyakorlati képzésen, ha a gazdasági kamara nem tudja tanulószerződéssel elhelyezni a gazdálkodóknál. Csak az összes gyakorlati hely betöltése – a kamara ilyen értelmű igazolásának kiállítása – után kerülhetnek a tanulók iskolai tanműhelybe.

Abra3-webA nagy kérdés az, hogy fel vagyunk-e erre készülve? A tények azt mutatják, hogy nem. Ezzel az írásunkkal is azt a célt kívánjuk elérni, hogy az építőipari szakmákban is növekedjék a tanulószerződéses tanulók száma, és minél több cég vegyen részt a gyakorlati képzésben. Elő kívánjuk segíteni, hogy a tanulószerződések száma országos szinten 50 ezerről 70 ezerre növekedjen, a tanulószerződések aránya a szakiskolai összlétszámhoz képest 70%-ra emelkedjen, a gyakorlati képzőhelyek száma 2018-ra megduplázódjon.

Ez számunkra azt jelenti, hogy az építőipari szakmát oktató gyakorlati képzőhelyek számát a jelenlegi 1000-ről 2018-ig 2000-re kell emelni. Ez nemcsak a kamarai és kormányzati elvárást szolgálja, hanem a jól felfogott szakmai érdekünk is.

Az országban kötött tanulószerződések mindössze 13%-át kötötték építőipari szakmákban. A megyei arányokat vizsgálva megállapíthatjuk, hogy az építőipari tanulószerződéses tanulók alulreprezentáltak Heves, Békés, Somogy és Nógrád megyékben. Az átlagot meghaladó súllyal van jelen Bács-Kiskun, Jász-Nagykun-Szolnok, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Tolna és Zala megyékben.

Tablazat1-web

Az 1. táblázatban, a szakmai struktúrából jól látszik, hogy a kőműves és a kőművesburkoló szakmák aránya megfelelő, de az ács-állványozó, a bádogos, a tetőfedő, szakmákban kötött tanulószerződések száma nagyon alacsony.

Abra4-webAz építőipari cégek képzési hajlandósága a képzésben való részvételre igen alacsony. A regisztrált 92 211 cégből mindössze 1036 cég vesz részt a gyakorlati képzésben. A helyzetet tovább rontja az a tény, hogy a tanulószerződéses 6620 tanulóból 3705 fő tanulót az a 75 cég oktat, amelyeknek fő tevékenysége az oktatás, a valós termelésben folyó gyakorlati képzésben mindössze 2915 fő tanuló vesz részt.

JELENLEGI JOGI KÖRNYEZET

A kormány által elfogadott „Szakképzés a gazdaság szolgálatában" című koncepció kiemelten foglalkozik a szakképzési intézményrendszer fejlesztésével, a gazdasági igényekkel összehangolt versenyképes tudást biztosító iskolai rendszerű szakképzés megteremtésével, és a szakképzés egész rendszerét érintő felülvizsgálat vette kezdetét 2015. június 12-től. A változások egy része 2015 szeptemberében lépett életbe, de egyes rendelkezések 2016. január 1-jétől, illetve 2016. szeptember 1-jétől és 2019. szeptember 1-jén lépnek életbe.

Tablazat2-web

A szakképzésről szóló törvény fő, a vállalkozásokat is érintő változásai:

1. Új szakképzési intézménytípusok, új szakképzési feladatellátási struktúra kialakítása és bevezetése

  • Az állami szakképzési intézmények fenntartását a Nemzetgazdasági Minisztérium látja el.
  • Az állam által működtetett szakképző iskolákat összefogó szakképzési centrumok kerültek kialakításra, melyekben a korábbi állami szakképző iskolák a szakképzési centrumok tagintézményeiként működnek tovább.
  • A 2016/17. tanévtől átalakulnak a szakképző iskolák. A jelenlegi szakközépiskola szakgimnáziummá alakul, amelyben a képzés továbbra is az érettségit megelőző 9–12. évfolyamokból, valamint érettségit követő szakképzési évfolyamokból áll. Az érettségit megelőző szakaszban növekszik a szakmai képzés (és ezen belül is a gyakorlati képzés) aránya, amely biztosítja, hogy a tanulók az érettségi mellett egy szakképesítést is szerezhessenek. Az érettségit követően pedig érettségire épülő emelt szintű („technikus") szakképesítés szerezhető. Ebben az iskolatípusban tehát 4+1 éves képzés folyik.
  • A jelenlegi szakiskola elnevezésében szakközépiskolává alakul, amelynek lényeges tartalmi újdonsága, hogy a 3 éves szakmai képzést és komplex szakmai vizsgát követően automatikus továbblépési (továbbtanulási) lehetőséget nyújt az érettségi megszerzéséhez egy kétéves érettségire felkészítő képzés keretében. Ebben az esetben a tanuló négy kötelező közismereti vizsgatárgyból tesz érettségit. Ebben az iskolatípusban tehát 3+2 éves képzés folyik.
  • Az MKIK kezdeményezésére a szakképzési törvény kimondja, hogy az állam által fenntartott szakképző iskolában gyakorlati oktatásvezetőt kell foglalkoztatni.

Abra5-web Abra6-web

2. Két szakma megszerzése lehetséges térítésmentesen 25 éves korig

A második szakképesítés is ingyenessé válik az iskolai rendszerű szakképzésben, de a második szakma csak a felnőttoktatás keretében szerezhető meg.
A köznevelési törvénymódosítás értelmében 21-ről 25. életévre emelték az életkorhatárt, ami után a tanuló már kizárólag csak felnőttoktatásban kezdhet új tanévet.

 

A következő számban folytatjuk.

 

Tóth Istvánné
az ÉVOSZ alelnöke,
az Oktatási Bizottság vezetője

 

 

Keresés