A Magyar Építéstechnika tavalyi 9. számában számolt be a grúziai Kutaisi repülőterének építéséről, ahol komoly szerep jutott a magyar cégeknek is. A statikai terveket az MTM Kft. készítette. A cég vezetőjét, Markovits Pétert arról kérdeztük, milyen nemzetközi projektekben dolgoznak azóta.

Mi a titka külföldi sikereiknek?

Markovits Péter – Folyamatos, „fenntartható" sikerről nem tudok beszámolni. Mint a legtöbb hasonló irodának, itthoni megbízások híján, külföldi piacok után kellett néznünk. A szerencsénk talán az, hogy mi már korán, 2006 óta mozgunk a nemzetközi közegben. A válság beköszöntekor így volt elképzelésünk, konkrét szakmai ismeretünk, és legfőképp referenciánk Oroszországban.

Hogyan kerültek Oroszországba?

M. P. – Első oroszországi munkánkhoz a holland Erick van Egeraat irodája révén jutottunk. Ennek előzménye a sokéves szoros együttműködés és számos közös siker. A szibériai Szurgutban épült Kulturális és Kereskedelmi Központ külső megjelenésében erősen emlékeztet a Dózsa György úton álló Park Átrium épületünkre. Érdekessége, hogy míg a hazai irodaház világos, ablakokkal teli, addig Szibériában teljesen zártnak kellett lennie az eltérő funkció miatt.

Gondolom, nem ez volt a legnagyobb különbség a hazai és szibériai körülmények és elvárások között.

M. P. – Persze, óriási kihívás volt ez nekünk, rögtön a mélyvíz! Egyrészt rögtön Szibériában, rettenetes hidegben, másrészt egy korábban teljesen ismeretlen jogi és műszaki környezetben kellett tervezni, oroszul. Úgy volt kialakítva a tervezés hierarchiája, hogy nem volt „orosz szakmai partner". Már az engedélyezési tervnek megfelelő projekttervet is magunk csináltuk meg, kutattuk fel annak az összes formai előírását és persze a tervezési szabványokat is. Ráadásul egy rossz pillanatban kerültünk az orosz piacra, mert épp akkor – tervezési hibák miatt – egy olasz kolléga által tervezett üzletház bontását rendelték el Moszkvában. Nem volt nagy bizalom a külföldi tervezők iránt.

Hogyan lehetséges segítség nélkül, közvetlenül tervezni? Mi a helyzet a jogosultsággal?

M. P. – Az orosz rendszer más, mint a hazai. Nincsen egyéni tervezői jogosultság. Az engedélyeztetendő vagy jóváhagyandó terveket, melyek a projekt- és a kiviteli tervdokumentáció is, képviselheti a generál tervezőiroda vagy a generál kivitelező cég is. Persze a konkrét tervezőnek képviselnie kell az általa készített terveket minden fórumon. Épp az előzőekben említett bizalmatlanság miatt engem is behívattak Moszkvába az illetékes tudományos intézetbe, ahol részletesen kikérdeztek a számítási metódusról, a statikai vázról és mindenféléről. Moszkvában egy központi intézet felügyeli ugyanis a kiemelt jelentőségű épületek terveinek ellenőrzését.

Milyen érdekes projektekről tud még beszámolni olvasóinknak?

M. P. – Másik szibériai munkánk Hanti-Manszijkban volt. Az ottani sakkolimpiára terveztünk egy nem kevésbé izgalmas megjelenésű stadiont.

A „modern" tervezési technikát sajnos jól jellemzi, hogy én magam soha nem jártam a helyszínen, sőt az építész kollégával is csak interneten kommunikáltam. A szakági tervezés Budapesten, az építészet Rotterdamban és Moszkvában, az épület pedig Szibériában készült. Furcsa, őszintén szólva, nem túl jó érzés ez.

A legkülönlegesebb épületünk Moszkvában épült meg, de már nem a mi terveink alapján, mert a projektidőszakban – üzleti viták miatt – abba kellett hagyni a tervezést. A Moscow City egy hatalmas fejlesztés Moszkva szívében, ahol mi két felhőkarcolóval és egy nagy „lepény"-épülettel képviseltettük magunkat.

A felhőkarcolók 67 és 74 emeletesek lettek volna – és hogy érzékeltessem a munka jelentőségét – konzulensnek az ikertornyok egykori statikus tervezőjét Leslie Robertsont kértem fel.

Min dolgoznak most?

M. P. – Egy moszkvai munka fejeződött be éppen. Az ottani – talán – legnagyobb bank, a Sberbank épített egy egyetemi várost az Iszkra folyó partján. Hatalmas munka volt, mert sok, extra megjelenésű épületet kellett párhuzamosan megterveznünk.

Milyennek látja a magyar cégek orosz vagy FÁK piacokra jutásának lehetőségét?

M. P. – Nagyon nehéz a feladat. Tudni kell, hogy ezekben az országokban rendkívül szigorú tartalmi és formai előírások vonatkoznak a műszaki tervekre, és minden hivatalos dokumentumra. A mostani időszakban cserélődnek le a szabványok, melyek pontos ismerete fontos. Ha tőlünk ajánlatot kérnek, úgy kalkulálok, hogy a külföldi környezet miatt a tervezésre fordítandó munka 2,5-3-szorosa annak, mintha ugyanazt a munkát itthon, hazai környezetben kellene elkészíteni. Óvnék mindenkit attól, hogy nagy önbizalommal nekivágjon az önálló kinti tervezésnek. Jól kell ismerni a partnerek szokásait, munkastílusát.

A legnehezebb persze a megjelenés a külföldi piacon. Ma ezt a külföldi sztárépítészek vagy hazai befektetők, fejlesztők mögött haladva látom csak reálisnak.

Ha csak egyet lehetne említeni, melyik munkájukat emelné ki a számos feladat közül?

M. P. – Habár Grúziáról már korábban esett szó, most éppen a nemrégiben elkészült légi irányítási torony az aktuális büszkeségem, melynek építészeti terveit a holland UN Stúdió készítette. Az 58 méteres, rendkívül karcsú, kecses torony – állítólag – műfajában az 5. legmagasabb a világon.

PM